5. fejezet - music of the heart

5. fejezet
*Amy szemszöge*
- Utálak!. – ordítottam neki. Ő lesokkolva nézett engem. Vissza fordultam Tomihoz és sírva öleltem őt. Annyira fájt ez az egész dolog. Annyira, de annyira utálni akartam őt. De nem tudtam. Fájt bevallani még magamnak is de én szeretem őt. Nem tudom elfelejteni azt a sok évet amit együtt töltötünk. Ő volt a legjobb barátom. Mindig mellettem volt. Aztán jött három év kiahagyás és azóta minden olyan zavaros.
- Nem mehetsz el! – mondta ingerülten Krisztián.
- Most én is egyet értek vele. Amy ne menj kérlek. Nem hagyhatsz itt! Te vagy a legjobb barátnőm. – mondta szomorúan Lyna. És rájöttem, hogy miatta nem mehetek el. Maradnom kell.
- Jó maradok! – néztem szúrosan Krisztiánra. – De csak, hogy tudd. Amilyen gyorsan csak tudok keresek egy lakást. És addig is a szállodában leszek. És nincsen közöd, hogy kivel mitcsinálok.
- Óh, most arra a nyálgépre gondolsz? – mondta sértödötten.
- Olyan vagy mint egy kamasz fiú. Úgy viselketsz mint ha gyerek lennél. És nem ő a nyálgép hanem te! Ne beszélj így róla! – mondtam neki idegesen. Éreztem, hogy idegbeteg leszek a végén miatta. Lyna komoly arccal fordult felém.
- Már bocsánat, hogy beleszólok, utálom a bátyámat de Amy… azt ne felejsd el, hogy te szereted őt. Tudom, hogy most tagadni próbálod de engem nem versz át. Őt át tudod de engem nem! – mondta komolyan és az a helyzet, hogy rá kellet jönnöm, hogy igaza van. Laura elment, otthagyott minket. És remélem soha többé nem jön vissza.
- Magunkra hagynátok? – fordultam komoly fejjel Tomihoz és Lynához. Mirre ők csak bolintottak is kimentek a szobából. Krisztiánnal percekig csak egymást néztük. Meg se szólaltuk én a kékes szemeiben gyönyörködtem.
- Tudod egy olcsó ribanc vagy. – nézett rám komolyan. Ezek a szavak égették a szívemet. – Laurának igaza van. Mindenkiet csak kihasználsz. Szánalmas ringyó vagy. És tudod mit soha többé nem akarlak látni.
- Rohadj meg te fasz! – ordítottam neki. Kirohantam az ajtón és ő utánam jött. Rám emelte tekintetét és csak engem nézett. Kimentem az utcára oda is követtet ez kész röhely. Ezért bosszúból felkiáltottam:
- Istenem itt van Sp! – aztán elmentem, ott hagytam a tinilányok között. Ő bosszúsan nézett rám. Sietve sétáltam. Nem tudtam merre menjek csak mentem és mentem. Aztán sírva ültem le egy padra. Elővettem a telefonomat és hívtam a számomra legfontosabb embert.
- Amy? – kérdezte boldogan. – Hogy drágám? Milyen Magyarország?
- Szörnyű. Nagyon durván össze vesztem Krisztiánnal. Én tudod… tudod… - akadtam meg a magyarázkodásba.
- Szereted. – jelentette ki egyszerűen. – Most szenvedsz de drágám az a fiú mindig is fontos volt neked. Én tudom, hogy most nagyon fáj de majd kifogtok békülni. És meg látod együtt lesztek boldogan, szerelmesen.
- Szeretlek anyu. – sírtam neki a telefonba. Annyira hiányzik nekem ő. A szavaival pedig kicsit meg nyugtatott.
- Én is kicsikém. – pittyergett az én drága anyukám.
- Anya… miért szeretem ennyire? Miért fáj ha mással látom? Miért akarok mindig vele lenni? Miért vágyom a közelségére? – sírtam el magamat.
- Azért szívem mert szerelemes vagy belé. Azt soha se felejtsd el, hogy 14 éves korod óta ismered. Ez természetes, hogy fontos neked. És az is természetes drágám, hogy vónzodtok egymáshoz. Hisz szeretitek egymást.
- Anya ő nem szeret engem. Hisz nem is akar látni. Egy olcsó ribancnak tart. És igaza van… hisz ma egy másik fiúval csókoloztam… - sírtam fel hangosan.
- Amy! Figyelj rám. Ő szeret téged. Most ő is össze van zavaródva. Adj neki időt. Aztán minden rendben lesz. – mondta és hallottam a hangján, hogy aggódik értem. – De most mennem kell drágám. Szeretlek Amy. Szia.
- Szia anya. – nyomtam ki a telefont. Csöndben sírtam egyedül és egész végig rá gondoltam. El kell felejtenem őt! El tudom felejteni. – kiabáltam magamnak. – Nem, nem tudom elfelejteni, őt nem tudom! – sírtam még hangosabban.
*Lyna szemszöge*
Miután Tomival kimentünk kiabálásokat hallottunk. De nem akartunk bemenni ezt nekik kell lerendezniük.
- Tudod csodálkoztam, hogy most igazad adtál a bátyádnak. – motyogta maga elé.
- Csak azért adtam neki igazat mert az is volt neki. – mondtam neki keményen. Nem akartam, hogy feldühítsen. Sajnos ebben a pár napban minden csak Krisztián és Amy körül forog. Még a puli kutya is aggódik.
- Rá kéne jönniük, hogy szeretik egymást.
- Tomi ők rájöttek, mind a ketten tudják. Csak makacs mind a kettő és félnek az elutasítástól. – sóhajtottam. Ő közelebb hajolt hozzám és forrón csókolt. De én hirtelen eltoltam magamtól őt. Félve nézett rám, de én csak egy nagyot sóhajtottam.
- Sajnálom de ez nekem nem megy. Nem akarok komoly kapcsolatot. De te igen… - mondtam ki szomorúan.
- Lyna te az a lány vagy akiért szívesen bele kezdtem volna egy komoly kapcsolatba. – mondta dühösen és kiment a szobából.