5. fejezet
*Amy szemszöge*
- Utálak!. – ordítottam neki. Ő lesokkolva nézett engem. Vissza fordultam Tomihoz és sírva öleltem őt. Annyira fájt ez az egész dolog. Annyira, de annyira utálni akartam őt. De nem tudtam. Fájt bevallani még magamnak is de én szeretem őt. Nem tudom elfelejteni azt a sok évet amit együtt töltötünk. Ő volt a legjobb barátom. Mindig mellettem volt. Aztán jött három év kiahagyás és azóta minden olyan zavaros.
- Nem mehetsz el! – mondta ingerülten Krisztián.
- Most én is egyet értek vele. Amy ne menj kérlek. Nem hagyhatsz itt! Te vagy a legjobb barátnőm. – mondta szomorúan Lyna. És rájöttem, hogy miatta nem mehetek el. Maradnom kell.
- Jó maradok! – néztem szúrosan Krisztiánra. – De csak, hogy tudd. Amilyen gyorsan csak tudok keresek egy lakást. És addig is a szállodában leszek. És nincsen közöd, hogy kivel mitcsinálok.
- Óh, most arra a nyálgépre gondolsz? – mondta sértödötten.
- Olyan vagy mint egy kamasz fiú. Úgy viselketsz mint ha gyerek lennél. És nem ő a nyálgép hanem te! Ne beszélj így róla! – mondtam neki idegesen. Éreztem, hogy idegbeteg leszek a végén miatta. Lyna komoly arccal fordult felém.
- Már bocsánat, hogy beleszólok, utálom a bátyámat de Amy… azt ne felejsd el, hogy te szereted őt. Tudom, hogy most tagadni próbálod de engem nem versz át. Őt át tudod de engem nem! – mondta komolyan és az a helyzet, hogy rá kellet jönnöm, hogy igaza van. Laura elment, otthagyott minket. És remélem soha többé nem jön vissza.
- Magunkra hagynátok? – fordultam komoly fejjel Tomihoz és Lynához. Mirre ők csak bolintottak is kimentek a szobából. Krisztiánnal percekig csak egymást néztük. Meg se szólaltuk én a kékes szemeiben gyönyörködtem.
- Tudod egy olcsó ribanc vagy. – nézett rám komolyan. Ezek a szavak égették a szívemet. – Laurának igaza van. Mindenkiet csak kihasználsz. Szánalmas ringyó vagy. És tudod mit soha többé nem akarlak látni.
- Rohadj meg te fasz! – ordítottam neki. Kirohantam az ajtón és ő utánam jött. Rám emelte tekintetét és csak engem nézett. Kimentem az utcára oda is követtet ez kész röhely. Ezért bosszúból felkiáltottam:
- Istenem itt van Sp! – aztán elmentem, ott hagytam a tinilányok között. Ő bosszúsan nézett rám. Sietve sétáltam. Nem tudtam merre menjek csak mentem és mentem. Aztán sírva ültem le egy padra. Elővettem a telefonomat és hívtam a számomra legfontosabb embert.
- Amy? – kérdezte boldogan. – Hogy drágám? Milyen Magyarország?
- Szörnyű. Nagyon durván össze vesztem Krisztiánnal. Én tudod… tudod… - akadtam meg a magyarázkodásba.
- Szereted. – jelentette ki egyszerűen. – Most szenvedsz de drágám az a fiú mindig is fontos volt neked. Én tudom, hogy most nagyon fáj de majd kifogtok békülni. És meg látod együtt lesztek boldogan, szerelmesen.
- Szeretlek anyu. – sírtam neki a telefonba. Annyira hiányzik nekem ő. A szavaival pedig kicsit meg nyugtatott.
- Én is kicsikém. – pittyergett az én drága anyukám.
- Anya… miért szeretem ennyire? Miért fáj ha mással látom? Miért akarok mindig vele lenni? Miért vágyom a közelségére? – sírtam el magamat.
- Azért szívem mert szerelemes vagy belé. Azt soha se felejtsd el, hogy 14 éves korod óta ismered. Ez természetes, hogy fontos neked. És az is természetes drágám, hogy vónzodtok egymáshoz. Hisz szeretitek egymást.
- Anya ő nem szeret engem. Hisz nem is akar látni. Egy olcsó ribancnak tart. És igaza van… hisz ma egy másik fiúval csókoloztam… - sírtam fel hangosan.
- Amy! Figyelj rám. Ő szeret téged. Most ő is össze van zavaródva. Adj neki időt. Aztán minden rendben lesz. – mondta és hallottam a hangján, hogy aggódik értem. – De most mennem kell drágám. Szeretlek Amy. Szia.
- Szia anya. – nyomtam ki a telefont. Csöndben sírtam egyedül és egész végig rá gondoltam. El kell felejtenem őt! El tudom felejteni. – kiabáltam magamnak. – Nem, nem tudom elfelejteni, őt nem tudom! – sírtam még hangosabban.
*Lyna szemszöge*
Miután Tomival kimentünk kiabálásokat hallottunk. De nem akartunk bemenni ezt nekik kell lerendezniük.
- Tudod csodálkoztam, hogy most igazad adtál a bátyádnak. – motyogta maga elé.
- Csak azért adtam neki igazat mert az is volt neki. – mondtam neki keményen. Nem akartam, hogy feldühítsen. Sajnos ebben a pár napban minden csak Krisztián és Amy körül forog. Még a puli kutya is aggódik.
- Rá kéne jönniük, hogy szeretik egymást.
- Tomi ők rájöttek, mind a ketten tudják. Csak makacs mind a kettő és félnek az elutasítástól. – sóhajtottam. Ő közelebb hajolt hozzám és forrón csókolt. De én hirtelen eltoltam magamtól őt. Félve nézett rám, de én csak egy nagyot sóhajtottam.
- Sajnálom de ez nekem nem megy. Nem akarok komoly kapcsolatot. De te igen… - mondtam ki szomorúan.
- Lyna te az a lány vagy akiért szívesen bele kezdtem volna egy komoly kapcsolatba. – mondta dühösen és kiment a szobából.
2011. március 28., hétfő
2011. március 13., vasárnap
Hali-.-"
Emberek!
Én végleg eltűnök-.-" Nem írok, soha többet, m
ert...tudja aki tudja nem mondom el miért...szerettem ezt a blogot, de elég volt. sziiasztok!
Én végleg eltűnök-.-" Nem írok, soha többet, m
ert...tudja aki tudja nem mondom el miért...szerettem ezt a blogot, de elég volt. sziiasztok!
4. fejezet - music of the heart
Sziasztok.
Először is ezt a fejezetet köszönöm Vivinek:)
Mivel Lyna szemszögét ő írta:)
Puszi Flóó:D
Music of the heart.
4. fejezet
*Amy szemszöge*
A szállódában ültem és gondolkoztam, hogy mitcsináljak, gondoltam elmegyek vásárolni, hiszen anyától mielőtt ide jöttem szép kis összeget kaptam, és most elkell költeni. Hívtam egy taxit, amíg vártam, hogy idejöjjön írtam Lynának egy smst.
„Jól vagyok, semmi bajom. Ne aggódj, kérlek! Majd hívlak. Csók Amy.” Utána lementem, és mondtam a taxisnak, hogy egy közeli plázába vigyen. Azt hiszem a West Endbe vitt, ha jól emlékszem ez a neve. Be mentem és rögtön be mentem egy boltba, vettem magamnak egy fekete csőnadrágot, és egy rózsaszín felsőt, Pixa-nak vettem egy napszemüveget, Tomikának egy sapkát, Lynának pedig egy fekete topot, és egy ezüst vastag övet, már csak egy emberrel voltam gondba, hogy vegyek-e neki valamit? Aztán a döntésem egy szürke, lila csíkos pólóra került, ami DC volt. Fizettem és elmentem kajálni. Vettem magamnak egy szelet pizzát és egy shaket. Míg ott ültem fel hívtam Lynt.
- Amy, hol vagy? – kezdett el kiabálni.
- Lyn, jól vagyok, találkozunk? – kérdeztem kétségbeesve.
- Hol? – rögtön kérdezte.
- West End, az éttermeknél várlak siess.
- Szia. – tette le a telefont. Csak ott ültem és Lynát vártam, amikor megjelent, szorosan átölelt és megpuszilt.
- Hiányoztál, gyere vissza. – mondta kiskutya szemekkel.
- Nem lehet… - hajtottam le a fejemet.
- A idióta bátyám miatt mi? – forgatta meg a szemeit.
- Lyn… Én… én… szeretem őt. – sírtam el magam, oda rohant és át ölelt. Csak ott álltunk és beszélgetünk… Lyna elmesélte, hogy Tomikával mi történt az este és, hogy remélhetőleg össze jönnek… Közben elindultunk sétálni az utcán, mi közben sétáltunk egy újságosnál meg pillantottam pár újságot amin én és Krisztián vagyunk tegnap.
- Ezeket kérem. – fizettem ki a három darab újságot. Lynnel leültünk egy padra és elkezdtem olvasni őket. Az egyiken én és Krisztián voltunk, ahol épp táncolunk. „Sp és új szerelme. A tinisztár egy amerikai lány társaságába, bulizott tegnap este. Szemtanúk szerint a két fiatal közel került egymáshoz és komoly románcról van szó” Meg néztem egy másikat ahol a koncerten vagyunk és Krisztiánnak súgtam épp valamit. „Sp lakótársa Fluor koncertjére vitte el randizni az újbarátnőjét. A képen látható, hogy Sp és a barna szépség meghitten élvezik a koncertet.” A következő lepett meg a legjobban… Krisztián éppen beveri annak a pasinak a képét… „Sp megvédi a részeg férfitől, szíve választotját. Ahogy a képen látszik, hogy Krisztián barátnőjét a 22 éves, Amy Stonet egy részeg férfi zaklatja, és barátja Sp megvédi a lányt.” Döbbenten néztem, hogy miket tudnak hazudni. Én és Krisztián közt már soha se lehet semmi, lehet, hogy igazságtalan vagyok, hogy nem adok neki esélyt, de nem akarok neki esélyt adni. Miután Lynával találkoztam beültem egy kávézóba, ahol egy 20 év körüli srác gitározott és énekelt. Leültem az egyik asztalhoz. Egy vöröses hajú lány jött oda felvenni a rendelést.
- Szia mit hozhatok? – vette elő a kisfüzetet, fekete pólója gyűrött volt, farmer nadrágján kávé folt díszelgett. Fekete tincsek fényletek már-már piros hajában. Hanyagul felkötött haja csillógott a fényben és szanaszét állt.
- - Egy feketét. – aztán ott hagyott egyedül. Hallgattam ahogyan elvarázsolja a tömeget a fiú.A gitáros srácnak hosszabb barna haja volt, szürke pólót viselt ami félig be volt tűrve félig meg nem. Sötét szakat farmert viselt. Cipője régi, elhasznált volt. Hangja elvarázsolt, jól eső bizsergéssel öntöte el a szívemet. Szemeim végig őt pásztázták, amint világos barna gitárját letámasztotta és oda sétált hozám…
- Szia. – mondta érdes de mégis édes hangján.
- Szia. – süttötem le a szemeimet.
- Bence vagyok nyújtotta ki a kezét.
- Amy, Amy Stone. – fogadtam el a kezét.
- Hmm… szép neved van. – mosolygott sejtelmesen.
- Köszi. – pirultam el. – Egyébként jól énekelsz.
- Kösz, te tudsz énekelni? – kérdezte aranyosan, majd nem elájultam olyan szívdöglesztő volt.
- Igen. – mosolyogtam.
- Lenne kedved velem énekelni valamit? – kérdezte édesen.
- Persze. Euriqe Iglesias és Ciara közös számát? – kérdeztem.
- Oké. – fel mentünk a színpadra. Ő elkezdett gitározni és együtt énekeltük a szerelmes dalt. Közben egymást néztük. A szívem el kezdett hasogatni. Krisztián jutott az eszembe. Hisz én szeretem azt a hülyét…
Miután vége lett a számnak Bencével elmentem sétálni. Ő megfogta a kezemet és nekem ez jól esett. A duna partra mentünk. Leültünk egy padra és ő még mindig a kezemet fogta. Én csak néztem őt aztán ezt suttogtam:
- Nem akarsz megcsókolni? – kérdeztem mire ő meglepetten nézett, de mégis megtette. Közelebb hajolt és megcsókolt forrón csókolt. Közelebb húztam magamhoz és az ölébe ültem. A hátamat simogatta én pedig a hajával játszodtam amikor egy ismerős hangot hallodtam meg…
- Amy… Mit csinálsz? – kérdezte Krisztián szomorúan.
- Velem van, ha nem látod. – mondta neki keményen Bence, amikor meg láttam, hogy azzal a Laurával van, hihetetlen nagy fájdalmat éreztem.
- Nincs hozzá közöd… El vagy te a barátnőddel… - mondtam neki szemrehányón.
- Tegnap még engem csókoltál így… - mondta bunkón.
- De azóta sok minden történt, te ma egy hatalmas bunkó voltál velem. Rá kéne jönnöd, hogy soha se lesz olyan a kapcsolatunk mint három éve… - folytottam el könnyeimet.
- Ha esetleg nem menekültél volna el, akkor most veled lennék itt. Nem érted én szeretlek téged! – mondta idegesen.
- Lekéstél róla… - nevetett Bence.
- Őt szereted? – nézett rá Laura. – De hát… miért? Tudtam én amikor láttalak titeket tegnap. Ez egy ribanc nem látod? Hisz Leoval is járt, veled is kavart most meg itt van ez. – mutatott Bencére.
- Ne sértegesd. – mondta neki Krisztián, megvédet? Én még mindig nem tudtam el hinni, hogy azt mondta, hogy szeret.
- Tudod nem most kéne mondanod azt, hogy szeretsz. Előbb kellet volna. Talán mielőtt ide jöttem volna. Tudod már keresek lakást és nem foglak többet zavarni. Tudod én is szerettelek. Nem vallotam be magamnak de így volt. Csak elcseszted. Mert egy nagyképű kis sztárocska lettél. Kikupáltak… Elcseszted. – sírtam el magam. Megfogtam Bence kezét és ott hagytam őt...
*Lyna szemszöge*
Miután Amyvel találkoztam haza indultam. Jobban mondva Krisztiánhoz. Mekkora egy barom már! Most komolyan ennél
jobban nem tudta volna megsérteni a barátnőmet? Mekkora egy fasz! És még ő játsza nagyfiút! Nem kéne,mert előbb
gondolkodhatna kit veszít el a nagyképűsége miatt. Akkora egy hülye!-sóhajtottam,majd beléptem a lakásba.
Bátyám Laurával enyelgett a kanapén. Mondhatom szép! Eddig nem érte volt oda! De ha nincs ló jó a szamár is!
A csaj meg még nagyobb hülye,hogy hisz neki!
Felköhögtem,és próbáltam nem képen ütni a két személyt aki felnézett,majd mit sem törődve velem egymás szájában kutakodtak tovább!
-Már elnézést!-mondtam dühösen.-Befejeznétek végre? Mit képzeltek magatokról? Te-mutattam Kriszre-akkora egy idióta vagy,
hogy az már nekem fáj! Megbántod a barátnőm,és most itt falod ezt a kurvát? Nem látod,hogy csak a pénz kell neki? De utána
ne,hogy Amy közeléb merj menni,mert ha megtudom Bátyus vissza viszem,és nem látod többet. Főleg ha rajtam múlik. Ezen kicsit gondolkodj el!
-Hogy képzeled?-állt elém a csaj. Ez beteg! Ne már,hogy még itt is ő parancsolgasson. Jó,hogy nem akar kioktatni!
-Mit? Édesem mit? Akkora egy ribanc vagy! Egy képmutató liba! Hagydnád békén ezt a barmot,és keresnél egy magadhoz való férfit!
Ja bocs. Megérdemlitek egymást! Hiszen mind a ketten a saját egotókkal vagytok elfoglalva!
-Elég legyen te hülye liba!-kiabált rám a szőke,és megakart tépni!De megfogtam a kezét,és vissza dobta maga mellé.
-Te ne sértegess engem! És ha még egyszer kezet emelsz rám megkeserülőd!
-Na ne mondd!-nevettet fel ördögien.
-Te beteg vagy.-sziszegtem az arcába,majd Krisztián elé léptem.-Te viszont dobd ki,vagy menjetek mind a ketten,de
ne gyere a közelembe! Az életembe meg egyáltalán ne szólj bele. Szóval ki lehet innen takaródni!-mondtam,majd bementem Tomikához.
-Szia.-fordult meg a székével,és mosolygott. De amint meglátta az arcom elkomorodott az övé is,és intett,hogy
üljek le. Épp az ágy felé vettem az irányt,de megfogta a csuklom,és behúzott az ölébe. Vele szemben ültem.-Mi a gond?
-Áá csak az a gyökér Bátyám meg a kurvája! Majd nem megütőtt érted? Krisztián pedig csak állt,és nézte! Érted?
Milyen ember már? A húga vagyok! Még ha nem is szeret,de attól bárkit lehetnék meg kellett volna védenie. Anynira utálom!
Tönkre tette a barátnőmet,és még felhozza a potlást is!
-Ne törödj vele! Ha valaki bánt csak szólj nekem!-mosolyodott el.
-Köszönöm.-öleltem meg.-Mit csináljunk?
-Mi lenne ha sétálnánk egyet?
-Rendben.
A parkba mentünk. Épp sétáltunk az egyik járdán amikor Amy egy fiúval jött velünk szembe.
Csodálkozva néztem rá,de értettem,hogy miért teszi ezt. Nem is baj,hogy mással van. Mosolyogva oda futottam hozzá,és megöleltem.
-Te? Hogy-hogy itt?-kérdeztem.
-Kérdezhetném én is.
-Mindegy. Ki ő?-mutattam a fiú felé aki a kezét fogta.
-Ő Bence.
-Üdv Lyna. Tomi.-mutattam a mellettem álló emberre.
-Helló.
-Mi megyünk is. Nem akarunk zavarni.-köszöntem gyorsan el,majd mentünk is tovább.
-Milyen érdekes.-jegyezte meg halkan,de én meghallotam.
-Mi?
-Hogy ő is másnál keresi a boldogságot!-vágta rá. És igaza volt. Amy azt csinálja mint Krisztián. De neki nyomos oka van rá,míg Bátyámnak nulla.
-De..-kezdtem bele.
-Tudom! Ő más!
-Igen.-sóhajtottam,majd megfogtam a kezét,és tovább sétáltunk.
- De rá kéne jönniük, hogy egymást szeretik...
*Krisztián Szenszöge*
Miután Lyna és Tomi elment, rá néztem a mellettem álló szőke lányra. Nagyon szép, nem is kell tagadni. De ő nem Amy…
Meg fogtam Laura kezét és elmentünk sétálni. Úgy döntöttem, hogy a duna part most kellemes idő töltés, amikor megláttam Amyt egy másik sráccal csókolozni a szívem össze szorult. Elrontottam. Miért pont ő? Miért pont vele? Miért pont őt kell szeretnem?
Oda mentünk hozzájuk és én sikeresen össze is vesztem Amyvel. Egy fasz fej vagyok!
Én szeretem ezt a lányt, túlságosan is. Talán jobb lenne ha elfelejteném. Itt van Laura ő igen is nagyon szép lány. Meg tudnám őt szeretni. Csak ő akkor se Amy lesz. Úgy döntöttem, hogy inkább menjünk vissza hozzánk. Laura felé fordultam és komolyan néztem rá.
- Nem alszol nálunk? – kérdeztem mire fel csillant a szeme, de egy szomorú sóhaj hagyta el a száját.
- És a húgoddal mivan, meg Amyvel? – kérdezte. – Mert tudod… én nagyon szívesen itt aludnék de… - nem hagytam hogy befejeze. Gyorsan a szavába vágtam.
- Nem érdekelnek. Csak te érdkelesz! Azt akarom, hogy itt aludj! – mondtam neki határozottan.
- Akkor jó, benne vagyok. – csókolt meg. Óvatosan húztam a szobám felé, ledöntöttem az ágyra és magamévá tettem őt. Persze egész végig Amy járt a fejembe, hogy ezzel meg bántom. De eszembe jut, hogy azzal a sráccal a parkban milyen jól elvolt. Szóval nem kéne, hogy büntudatom legyen. Miután Laura elalutt ki mentem a konyhába meg inni egy narancs levet. Pont akkor ért haza Lyna és Tomi.
- Na hol van a kis kurvád? – kérdezte szarkasztikusan Lyn.
- A szobámba alszik… És nem kurva, ne beszélj így róla. – mondtam neki keményen.
- Óh, szóval Amyt már nem is szereted? Pedig sírva felhívott, hogy találkoztatok és elmondtad mit érzel. Mekkora egy görény vagy! Miért kell neked állandóan meg bántanod őt? Örülj neki, hogy most nem ment el mint akkor… De ha így folytatod örökre el fogod veszíteni. – kiabált Lyna.
- Három éve ő menekült el nem én. – mondtam neki én is idegesen.
- De Krisztián, akkor miattad ment el! Rá kéne jönnöd, hogy egy barom vagy! És a helyet, hogy ezzel a kurvával hancurozol Amytől kéne bocsánatot kérni. – mondta, rá kellet jönnöm, hogy igen is igaza van…
- Óh, Amy nagyon is jól elvolt azzal a sráccal… - mondtam neki, aztán vissza akartam menni a szobába amikor meghallottam, hogy nyilik a bejárati ajtó. Amy lépett be.
- Bocs, hogy meg zavarom a veszekedést. De… nekem haza kell mennem. – mondta, eltorzult az arca és össze rezzent.
- Mi? Miért? – kérdeztem ijedten. Nem akarom, hogy elmenjen. Azt akarom, hogy velem legyen!
- Azért mert nem bírom ezt. Krisztián fogd fel, hogy én szeretlek… - mondta és elsírta magát.
- Én is szeretlek. – mondtam neki, közelebb akartam hozzá menni át akartam ölelni de féltem.
- Brávó! Itt volt már az ideje gyerekek. – nevettet Tomi.
- Krisztián mekkora egy pancser vagy! A szobádba alszik a kurvád de te mégis Amyt csesztetted. Dönsd el már, hogy kit akarsz. Mert ez szánalmas. – mondta Lyna és át ölelte síró barátnőjét.
- De ez nem ilyen egyszerű… - mondtam szomorúan.
- Ebbe mi nehéz? Szeretsz vagy nem? – kérdezte Amy.
- Én… én… - dadogtam.
- Te? Te? Te mi? – kérdezte fárattan az ajtóból Laura. Amikor meglátta Amyt hihetetlen dühös lett. – Óh, szóval ha már itt van ez a ribanc akkor én el is mehetek nem? De fogd fel az utcára kéne járnia. Krisztián olyan vak vagy. – nevettet ördögien.
- Ne merj így beszélni róla! – kiabált rá Lyn.
- Mert mi lesz. – húzta fel Laura a szemöldökét. Előre tudtam, hogy itt még baj lesz.
- Ez… - lépett mellé Amy és meg fogta Laura szőke haját és megtépte a lányt. De Laura se hagyta magát. Én és Tomi választottuk szét a lányt. Amy sírva ölelte át Tomit.
- Utála! – kiabálta nekem…
Először is ezt a fejezetet köszönöm Vivinek:)
Mivel Lyna szemszögét ő írta:)
Puszi Flóó:D
Music of the heart.
4. fejezet
*Amy szemszöge*
A szállódában ültem és gondolkoztam, hogy mitcsináljak, gondoltam elmegyek vásárolni, hiszen anyától mielőtt ide jöttem szép kis összeget kaptam, és most elkell költeni. Hívtam egy taxit, amíg vártam, hogy idejöjjön írtam Lynának egy smst.
„Jól vagyok, semmi bajom. Ne aggódj, kérlek! Majd hívlak. Csók Amy.” Utána lementem, és mondtam a taxisnak, hogy egy közeli plázába vigyen. Azt hiszem a West Endbe vitt, ha jól emlékszem ez a neve. Be mentem és rögtön be mentem egy boltba, vettem magamnak egy fekete csőnadrágot, és egy rózsaszín felsőt, Pixa-nak vettem egy napszemüveget, Tomikának egy sapkát, Lynának pedig egy fekete topot, és egy ezüst vastag övet, már csak egy emberrel voltam gondba, hogy vegyek-e neki valamit? Aztán a döntésem egy szürke, lila csíkos pólóra került, ami DC volt. Fizettem és elmentem kajálni. Vettem magamnak egy szelet pizzát és egy shaket. Míg ott ültem fel hívtam Lynt.
- Amy, hol vagy? – kezdett el kiabálni.
- Lyn, jól vagyok, találkozunk? – kérdeztem kétségbeesve.
- Hol? – rögtön kérdezte.
- West End, az éttermeknél várlak siess.
- Szia. – tette le a telefont. Csak ott ültem és Lynát vártam, amikor megjelent, szorosan átölelt és megpuszilt.
- Hiányoztál, gyere vissza. – mondta kiskutya szemekkel.
- Nem lehet… - hajtottam le a fejemet.
- A idióta bátyám miatt mi? – forgatta meg a szemeit.
- Lyn… Én… én… szeretem őt. – sírtam el magam, oda rohant és át ölelt. Csak ott álltunk és beszélgetünk… Lyna elmesélte, hogy Tomikával mi történt az este és, hogy remélhetőleg össze jönnek… Közben elindultunk sétálni az utcán, mi közben sétáltunk egy újságosnál meg pillantottam pár újságot amin én és Krisztián vagyunk tegnap.
- Ezeket kérem. – fizettem ki a három darab újságot. Lynnel leültünk egy padra és elkezdtem olvasni őket. Az egyiken én és Krisztián voltunk, ahol épp táncolunk. „Sp és új szerelme. A tinisztár egy amerikai lány társaságába, bulizott tegnap este. Szemtanúk szerint a két fiatal közel került egymáshoz és komoly románcról van szó” Meg néztem egy másikat ahol a koncerten vagyunk és Krisztiánnak súgtam épp valamit. „Sp lakótársa Fluor koncertjére vitte el randizni az újbarátnőjét. A képen látható, hogy Sp és a barna szépség meghitten élvezik a koncertet.” A következő lepett meg a legjobban… Krisztián éppen beveri annak a pasinak a képét… „Sp megvédi a részeg férfitől, szíve választotját. Ahogy a képen látszik, hogy Krisztián barátnőjét a 22 éves, Amy Stonet egy részeg férfi zaklatja, és barátja Sp megvédi a lányt.” Döbbenten néztem, hogy miket tudnak hazudni. Én és Krisztián közt már soha se lehet semmi, lehet, hogy igazságtalan vagyok, hogy nem adok neki esélyt, de nem akarok neki esélyt adni. Miután Lynával találkoztam beültem egy kávézóba, ahol egy 20 év körüli srác gitározott és énekelt. Leültem az egyik asztalhoz. Egy vöröses hajú lány jött oda felvenni a rendelést.
- Szia mit hozhatok? – vette elő a kisfüzetet, fekete pólója gyűrött volt, farmer nadrágján kávé folt díszelgett. Fekete tincsek fényletek már-már piros hajában. Hanyagul felkötött haja csillógott a fényben és szanaszét állt.
- - Egy feketét. – aztán ott hagyott egyedül. Hallgattam ahogyan elvarázsolja a tömeget a fiú.A gitáros srácnak hosszabb barna haja volt, szürke pólót viselt ami félig be volt tűrve félig meg nem. Sötét szakat farmert viselt. Cipője régi, elhasznált volt. Hangja elvarázsolt, jól eső bizsergéssel öntöte el a szívemet. Szemeim végig őt pásztázták, amint világos barna gitárját letámasztotta és oda sétált hozám…
- Szia. – mondta érdes de mégis édes hangján.
- Szia. – süttötem le a szemeimet.
- Bence vagyok nyújtotta ki a kezét.
- Amy, Amy Stone. – fogadtam el a kezét.
- Hmm… szép neved van. – mosolygott sejtelmesen.
- Köszi. – pirultam el. – Egyébként jól énekelsz.
- Kösz, te tudsz énekelni? – kérdezte aranyosan, majd nem elájultam olyan szívdöglesztő volt.
- Igen. – mosolyogtam.
- Lenne kedved velem énekelni valamit? – kérdezte édesen.
- Persze. Euriqe Iglesias és Ciara közös számát? – kérdeztem.
- Oké. – fel mentünk a színpadra. Ő elkezdett gitározni és együtt énekeltük a szerelmes dalt. Közben egymást néztük. A szívem el kezdett hasogatni. Krisztián jutott az eszembe. Hisz én szeretem azt a hülyét…
Miután vége lett a számnak Bencével elmentem sétálni. Ő megfogta a kezemet és nekem ez jól esett. A duna partra mentünk. Leültünk egy padra és ő még mindig a kezemet fogta. Én csak néztem őt aztán ezt suttogtam:
- Nem akarsz megcsókolni? – kérdeztem mire ő meglepetten nézett, de mégis megtette. Közelebb hajolt és megcsókolt forrón csókolt. Közelebb húztam magamhoz és az ölébe ültem. A hátamat simogatta én pedig a hajával játszodtam amikor egy ismerős hangot hallodtam meg…
- Amy… Mit csinálsz? – kérdezte Krisztián szomorúan.
- Velem van, ha nem látod. – mondta neki keményen Bence, amikor meg láttam, hogy azzal a Laurával van, hihetetlen nagy fájdalmat éreztem.
- Nincs hozzá közöd… El vagy te a barátnőddel… - mondtam neki szemrehányón.
- Tegnap még engem csókoltál így… - mondta bunkón.
- De azóta sok minden történt, te ma egy hatalmas bunkó voltál velem. Rá kéne jönnöd, hogy soha se lesz olyan a kapcsolatunk mint három éve… - folytottam el könnyeimet.
- Ha esetleg nem menekültél volna el, akkor most veled lennék itt. Nem érted én szeretlek téged! – mondta idegesen.
- Lekéstél róla… - nevetett Bence.
- Őt szereted? – nézett rá Laura. – De hát… miért? Tudtam én amikor láttalak titeket tegnap. Ez egy ribanc nem látod? Hisz Leoval is járt, veled is kavart most meg itt van ez. – mutatott Bencére.
- Ne sértegesd. – mondta neki Krisztián, megvédet? Én még mindig nem tudtam el hinni, hogy azt mondta, hogy szeret.
- Tudod nem most kéne mondanod azt, hogy szeretsz. Előbb kellet volna. Talán mielőtt ide jöttem volna. Tudod már keresek lakást és nem foglak többet zavarni. Tudod én is szerettelek. Nem vallotam be magamnak de így volt. Csak elcseszted. Mert egy nagyképű kis sztárocska lettél. Kikupáltak… Elcseszted. – sírtam el magam. Megfogtam Bence kezét és ott hagytam őt...
*Lyna szemszöge*
Miután Amyvel találkoztam haza indultam. Jobban mondva Krisztiánhoz. Mekkora egy barom már! Most komolyan ennél
jobban nem tudta volna megsérteni a barátnőmet? Mekkora egy fasz! És még ő játsza nagyfiút! Nem kéne,mert előbb
gondolkodhatna kit veszít el a nagyképűsége miatt. Akkora egy hülye!-sóhajtottam,majd beléptem a lakásba.
Bátyám Laurával enyelgett a kanapén. Mondhatom szép! Eddig nem érte volt oda! De ha nincs ló jó a szamár is!
A csaj meg még nagyobb hülye,hogy hisz neki!
Felköhögtem,és próbáltam nem képen ütni a két személyt aki felnézett,majd mit sem törődve velem egymás szájában kutakodtak tovább!
-Már elnézést!-mondtam dühösen.-Befejeznétek végre? Mit képzeltek magatokról? Te-mutattam Kriszre-akkora egy idióta vagy,
hogy az már nekem fáj! Megbántod a barátnőm,és most itt falod ezt a kurvát? Nem látod,hogy csak a pénz kell neki? De utána
ne,hogy Amy közeléb merj menni,mert ha megtudom Bátyus vissza viszem,és nem látod többet. Főleg ha rajtam múlik. Ezen kicsit gondolkodj el!
-Hogy képzeled?-állt elém a csaj. Ez beteg! Ne már,hogy még itt is ő parancsolgasson. Jó,hogy nem akar kioktatni!
-Mit? Édesem mit? Akkora egy ribanc vagy! Egy képmutató liba! Hagydnád békén ezt a barmot,és keresnél egy magadhoz való férfit!
Ja bocs. Megérdemlitek egymást! Hiszen mind a ketten a saját egotókkal vagytok elfoglalva!
-Elég legyen te hülye liba!-kiabált rám a szőke,és megakart tépni!De megfogtam a kezét,és vissza dobta maga mellé.
-Te ne sértegess engem! És ha még egyszer kezet emelsz rám megkeserülőd!
-Na ne mondd!-nevettet fel ördögien.
-Te beteg vagy.-sziszegtem az arcába,majd Krisztián elé léptem.-Te viszont dobd ki,vagy menjetek mind a ketten,de
ne gyere a közelembe! Az életembe meg egyáltalán ne szólj bele. Szóval ki lehet innen takaródni!-mondtam,majd bementem Tomikához.
-Szia.-fordult meg a székével,és mosolygott. De amint meglátta az arcom elkomorodott az övé is,és intett,hogy
üljek le. Épp az ágy felé vettem az irányt,de megfogta a csuklom,és behúzott az ölébe. Vele szemben ültem.-Mi a gond?
-Áá csak az a gyökér Bátyám meg a kurvája! Majd nem megütőtt érted? Krisztián pedig csak állt,és nézte! Érted?
Milyen ember már? A húga vagyok! Még ha nem is szeret,de attól bárkit lehetnék meg kellett volna védenie. Anynira utálom!
Tönkre tette a barátnőmet,és még felhozza a potlást is!
-Ne törödj vele! Ha valaki bánt csak szólj nekem!-mosolyodott el.
-Köszönöm.-öleltem meg.-Mit csináljunk?
-Mi lenne ha sétálnánk egyet?
-Rendben.
A parkba mentünk. Épp sétáltunk az egyik járdán amikor Amy egy fiúval jött velünk szembe.
Csodálkozva néztem rá,de értettem,hogy miért teszi ezt. Nem is baj,hogy mással van. Mosolyogva oda futottam hozzá,és megöleltem.
-Te? Hogy-hogy itt?-kérdeztem.
-Kérdezhetném én is.
-Mindegy. Ki ő?-mutattam a fiú felé aki a kezét fogta.
-Ő Bence.
-Üdv Lyna. Tomi.-mutattam a mellettem álló emberre.
-Helló.
-Mi megyünk is. Nem akarunk zavarni.-köszöntem gyorsan el,majd mentünk is tovább.
-Milyen érdekes.-jegyezte meg halkan,de én meghallotam.
-Mi?
-Hogy ő is másnál keresi a boldogságot!-vágta rá. És igaza volt. Amy azt csinálja mint Krisztián. De neki nyomos oka van rá,míg Bátyámnak nulla.
-De..-kezdtem bele.
-Tudom! Ő más!
-Igen.-sóhajtottam,majd megfogtam a kezét,és tovább sétáltunk.
- De rá kéne jönniük, hogy egymást szeretik...
*Krisztián Szenszöge*
Miután Lyna és Tomi elment, rá néztem a mellettem álló szőke lányra. Nagyon szép, nem is kell tagadni. De ő nem Amy…
Meg fogtam Laura kezét és elmentünk sétálni. Úgy döntöttem, hogy a duna part most kellemes idő töltés, amikor megláttam Amyt egy másik sráccal csókolozni a szívem össze szorult. Elrontottam. Miért pont ő? Miért pont vele? Miért pont őt kell szeretnem?
Oda mentünk hozzájuk és én sikeresen össze is vesztem Amyvel. Egy fasz fej vagyok!
Én szeretem ezt a lányt, túlságosan is. Talán jobb lenne ha elfelejteném. Itt van Laura ő igen is nagyon szép lány. Meg tudnám őt szeretni. Csak ő akkor se Amy lesz. Úgy döntöttem, hogy inkább menjünk vissza hozzánk. Laura felé fordultam és komolyan néztem rá.
- Nem alszol nálunk? – kérdeztem mire fel csillant a szeme, de egy szomorú sóhaj hagyta el a száját.
- És a húgoddal mivan, meg Amyvel? – kérdezte. – Mert tudod… én nagyon szívesen itt aludnék de… - nem hagytam hogy befejeze. Gyorsan a szavába vágtam.
- Nem érdekelnek. Csak te érdkelesz! Azt akarom, hogy itt aludj! – mondtam neki határozottan.
- Akkor jó, benne vagyok. – csókolt meg. Óvatosan húztam a szobám felé, ledöntöttem az ágyra és magamévá tettem őt. Persze egész végig Amy járt a fejembe, hogy ezzel meg bántom. De eszembe jut, hogy azzal a sráccal a parkban milyen jól elvolt. Szóval nem kéne, hogy büntudatom legyen. Miután Laura elalutt ki mentem a konyhába meg inni egy narancs levet. Pont akkor ért haza Lyna és Tomi.
- Na hol van a kis kurvád? – kérdezte szarkasztikusan Lyn.
- A szobámba alszik… És nem kurva, ne beszélj így róla. – mondtam neki keményen.
- Óh, szóval Amyt már nem is szereted? Pedig sírva felhívott, hogy találkoztatok és elmondtad mit érzel. Mekkora egy görény vagy! Miért kell neked állandóan meg bántanod őt? Örülj neki, hogy most nem ment el mint akkor… De ha így folytatod örökre el fogod veszíteni. – kiabált Lyna.
- Három éve ő menekült el nem én. – mondtam neki én is idegesen.
- De Krisztián, akkor miattad ment el! Rá kéne jönnöd, hogy egy barom vagy! És a helyet, hogy ezzel a kurvával hancurozol Amytől kéne bocsánatot kérni. – mondta, rá kellet jönnöm, hogy igen is igaza van…
- Óh, Amy nagyon is jól elvolt azzal a sráccal… - mondtam neki, aztán vissza akartam menni a szobába amikor meghallottam, hogy nyilik a bejárati ajtó. Amy lépett be.
- Bocs, hogy meg zavarom a veszekedést. De… nekem haza kell mennem. – mondta, eltorzult az arca és össze rezzent.
- Mi? Miért? – kérdeztem ijedten. Nem akarom, hogy elmenjen. Azt akarom, hogy velem legyen!
- Azért mert nem bírom ezt. Krisztián fogd fel, hogy én szeretlek… - mondta és elsírta magát.
- Én is szeretlek. – mondtam neki, közelebb akartam hozzá menni át akartam ölelni de féltem.
- Brávó! Itt volt már az ideje gyerekek. – nevettet Tomi.
- Krisztián mekkora egy pancser vagy! A szobádba alszik a kurvád de te mégis Amyt csesztetted. Dönsd el már, hogy kit akarsz. Mert ez szánalmas. – mondta Lyna és át ölelte síró barátnőjét.
- De ez nem ilyen egyszerű… - mondtam szomorúan.
- Ebbe mi nehéz? Szeretsz vagy nem? – kérdezte Amy.
- Én… én… - dadogtam.
- Te? Te? Te mi? – kérdezte fárattan az ajtóból Laura. Amikor meglátta Amyt hihetetlen dühös lett. – Óh, szóval ha már itt van ez a ribanc akkor én el is mehetek nem? De fogd fel az utcára kéne járnia. Krisztián olyan vak vagy. – nevettet ördögien.
- Ne merj így beszélni róla! – kiabált rá Lyn.
- Mert mi lesz. – húzta fel Laura a szemöldökét. Előre tudtam, hogy itt még baj lesz.
- Ez… - lépett mellé Amy és meg fogta Laura szőke haját és megtépte a lányt. De Laura se hagyta magát. Én és Tomi választottuk szét a lányt. Amy sírva ölelte át Tomit.
- Utála! – kiabálta nekem…
2011. március 11., péntek
Figyelem!
Mivel Alice-nek rossza gépe, ezért Vivi segít nekem írni:)
Ő fog Fluor szemszöggel jelentkezni:)
Én pedig Sp és Amyvel jelentkezem:)
Nagy fordulatok lesznek a történetbe:D
Puszi Flóó:D
Ő fog Fluor szemszöggel jelentkezni:)
Én pedig Sp és Amyvel jelentkezem:)
Nagy fordulatok lesznek a történetbe:D
Puszi Flóó:D
2011. március 3., csütörtök
Egy kis meglepi:)
Sziasztok mivel mostanába igen csak késig a friss ezért egy kismeglepetést hoztam nektek, egy novellát írtam igaz semmi köze sincs a történethez. De azt gondoltam ez egy kicsi kárpotól titeket:)
Puszii Flóó^^
Megint reggel van, mint szokott, vidáman sétáltam az utcán élveztem, hogy a nap lágyan kényesztetí a bőrömet. Élveztem a simogatását. Én a munkahelyemre siettem szorgos léptekkel. Megint elő tőrt belőlem a tavalyi emlékképek, hogy milyen szörnyű dolog történt egy évvel ezelőtt velem. Elhagyott a barátom, és utána minden elromlott. Pont ő hagyott el, akit a világon mindennél jobban szerettem és érte mindent meg tettem. Ő volt nekem az első komoly szerelmem, hisz előtte voltak apróbb kapcsolatok, de egyik se volt komoly. Hisz nekem ő volt az életem, vele más ember lettem megváltoztatott. De miután szakítottunk az egyik „legjobb barátnőmmel” keveredett össze. Hihetetlen dolgokon mentem keresztül akkor. Aztán még egy csapás, „barátok” lettünk, és ő előttem csalta meg a „barátnőjét” és az se utolsó néző pont, hogy az a lány is a „barátnőm” volt. Én az óta csak szenvedek. Próbálom valahogy túlélni még azt a kis időt. Mivel egy hónap múlva New Yorkba költözöm egy igen kedves barátnőmhöz. Ő az a ember aki a bajban mellettem állt, és azok kevesek közé tartozik akik nem hagytak el és igazán megvédtek és mellettem álltak, amikor bármilyen hülyeséget csináltam ő volt az egyetlen aki nem oktatót ki és nem kezdett el szidkozotni. Ő volt az a ember aki teljes mértékbe megértet, leszámítva egy apró dolgot. Amikor a cigerattához nyúltam annak ő se örült, de megtudom érteni őt. Már csak gyötrődve várom, hogy elmúljon az a egy hónap és én itt hagyjam örökre Los Angelest. Amikor beértem az irodába Mary kedvesen üdvözölt.
- Holly drágám. – mosolygott Mary. – Ma egy fotózásra mész, pár színészt kell csinossá varázsolni, már oda vitettem az állványokat különb féle ruhákkal. Bízom benned. – csacsogott barátságosan Mary.
- Pontosan hány nőt és férfit kell felöltöztetni a fotózáshoz? – érdeklődtem unottan.
- 2 nőt és férfit. – bíztatóan mosolygott. Elvettem Marytől a céges autó kulcsait, még pár kiegészítőt és cipőt pakoltam be az autóba és még két ruhadarabot és indultam a megadott helyre. Amikor kiszálltam az autóból és megláttam a bejárat előtt azt a rengettek fotóst és rajongót meglepődtem, mert ezek szerint most igazán felkapott sztárocskák lehetnek, de nem lepődőm meg már öltöztetem Selena Gomezt, Justin Biebert, Miley Cyrust és Angelina Joliet is. Szóval őket is kibírom oda léptem a portáshoz és elmondtam kivagyok. Könnyedén bejutottam kaptam egy igazolványt, hogy a fotózáson dolgozok aztán indultam a helyemre. Először egy kedves férfi üdvözölt.
- Üdv, Greg vagyok a fotós. – nyújtót, kezet a melegnek tűnő srác. Aztán oda mentem az állványokhoz, megnéztem miket pakolt Mary, elég jó dolgokat, mit ne mondjak. Gucci, Dolce, Diorr és Marc Jacobs. Az utolsónak nagyon örültem, hiszen Marc volt a kedvenc tervezőm és New Yorkba nála fogok dolgozni. Először egy sötét hajú lány lépett oda hozzám. A lány vidám és mosolygós volt.
- Szia Ashlee vagyok. – mosolygott barátságosan.
- Holly. – nyújtottam kezet. – Na, szóval… - gondolkoztam, hogy mit kéne rá adnom. – Milyen színeket kedvelsz? – néztem rá barátságosan, mire ő elcsodálkozott csak nem tudom miért. – Valami baj van?
- Nem de, hogy. Csak… tudod… eddig te vagy az egyetlen styles, aki megkérdezte, hogy milyen színek az én világom.
- Na, szóval ki vele. – nevettem.
- Igazán szeretem a barnát, a feketét, a szürkét, ezüstöt, aranyat, a zöldet és a pirosat. – mondta a rengettek színt.
- Marc Jacobsal, hogy állsz? – kérdeztem, mivel Mary most tőle rakta a legtöbb ruhát.
- Óóh, ő a kedvenc tervezőm igazán egyedi stílusa van. – Ennek igazán örültem, hogy nem csak én kedvelem ennyire Marcot. Hisz ő azok a tervezők közé tartozik, akik fiatalok, de mégis nagy színvonalban élnek a ruháik.
- Ez remek, nekem is a kedvencem. – Kezdtem kutatni az állványon egy barna blúzt, aminek nagy váll része van, bézs és mályvaszínű virágok vannak. Hozzá egy fekete hagyma szoknyát, egy arany és fekete keveredésében létre jött leninget. Az egyik végét a leningnek kicsit feljebb húztam. Egy barna boka csizmát választottam cipőnek, aminek régies hatásba volt, a cipő fűzött direkt nem tűrtem be neki. Aranyszínű karkötőket választottam és kész is voltam.
- Aszta, köszönöm Holly. – mosolygott, csak nem tudtam mit köszön.
- Mit is? – kérdeztem.
- Nagyon tetszik, igazán jól csinálod, amit csinálsz.
- Köszönöm, te is jó színésznő vagy. – dicsértem meg.
- Szia Holly, remélem, még találkozunk. – köszönt el. Aranyos ez a lány ilyen kevés idő alatt is megkedveltem. Ahogy Ashlee állt a gép előtt még gyönyörűbb volt. „Nagyon jó Ash” hallottam a fotós szavait. „Kicsit balra, a kezet feljebb”.
Mikor egy pillanatra elnéztem Ashlee-től megláttam egy magas barna hajú srácot. Nem tudtam levenni róla a szememet. Túlságosan is megbabonázott, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad. Ő elkezdett felém közeledni, amikor elém ért elmosolyodott.
- Jackson Rahtbone. – nyújtott kezet.
- Holly Kurtis. – fogadtam el a felnyújtott kezet.
- Te vagy a stylest? – kérdezte kacéran.
- Igen. – mondtam zavartan. - öhhm… milyen színeket rakjak a ruhákba?
- Rád bízom magam. – mondta. Ez az egy szó vízhangzott a fejembe „Rád bízom magam”. Egy sötét farmert, egy sötétkék pólót és egy szürkés kockás inget adtam neki, egy fekete bakanccsal, a farmert betűrtem. Ő közben elmélyülten nézte, hogy mit csinálok. Kissé zavarba voltam, de tetszet. Elővette a mobilját és a kezembe nyomta.
- Kérlek, írd fel a számodat.
- Jay te jössz. – mondta egy lány és ő elment a telefonja pedig a kezembe maradt bele írtam a számomat.
Miután végeztem haza mentem és leültem a kanapéra unottan kapcsolgattam a tévét és csak rá gondoltam azokra az idéző zöld szemekre. Lezuhanyoztam felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba, amikor egy smst kaptam.
„Tetszet a ruha, amit rám adtál, bár jobban élveztem volna, ha le is veszed rólam;)”
Puszii Flóó^^
Megint reggel van, mint szokott, vidáman sétáltam az utcán élveztem, hogy a nap lágyan kényesztetí a bőrömet. Élveztem a simogatását. Én a munkahelyemre siettem szorgos léptekkel. Megint elő tőrt belőlem a tavalyi emlékképek, hogy milyen szörnyű dolog történt egy évvel ezelőtt velem. Elhagyott a barátom, és utána minden elromlott. Pont ő hagyott el, akit a világon mindennél jobban szerettem és érte mindent meg tettem. Ő volt nekem az első komoly szerelmem, hisz előtte voltak apróbb kapcsolatok, de egyik se volt komoly. Hisz nekem ő volt az életem, vele más ember lettem megváltoztatott. De miután szakítottunk az egyik „legjobb barátnőmmel” keveredett össze. Hihetetlen dolgokon mentem keresztül akkor. Aztán még egy csapás, „barátok” lettünk, és ő előttem csalta meg a „barátnőjét” és az se utolsó néző pont, hogy az a lány is a „barátnőm” volt. Én az óta csak szenvedek. Próbálom valahogy túlélni még azt a kis időt. Mivel egy hónap múlva New Yorkba költözöm egy igen kedves barátnőmhöz. Ő az a ember aki a bajban mellettem állt, és azok kevesek közé tartozik akik nem hagytak el és igazán megvédtek és mellettem álltak, amikor bármilyen hülyeséget csináltam ő volt az egyetlen aki nem oktatót ki és nem kezdett el szidkozotni. Ő volt az a ember aki teljes mértékbe megértet, leszámítva egy apró dolgot. Amikor a cigerattához nyúltam annak ő se örült, de megtudom érteni őt. Már csak gyötrődve várom, hogy elmúljon az a egy hónap és én itt hagyjam örökre Los Angelest. Amikor beértem az irodába Mary kedvesen üdvözölt.
- Holly drágám. – mosolygott Mary. – Ma egy fotózásra mész, pár színészt kell csinossá varázsolni, már oda vitettem az állványokat különb féle ruhákkal. Bízom benned. – csacsogott barátságosan Mary.
- Pontosan hány nőt és férfit kell felöltöztetni a fotózáshoz? – érdeklődtem unottan.
- 2 nőt és férfit. – bíztatóan mosolygott. Elvettem Marytől a céges autó kulcsait, még pár kiegészítőt és cipőt pakoltam be az autóba és még két ruhadarabot és indultam a megadott helyre. Amikor kiszálltam az autóból és megláttam a bejárat előtt azt a rengettek fotóst és rajongót meglepődtem, mert ezek szerint most igazán felkapott sztárocskák lehetnek, de nem lepődőm meg már öltöztetem Selena Gomezt, Justin Biebert, Miley Cyrust és Angelina Joliet is. Szóval őket is kibírom oda léptem a portáshoz és elmondtam kivagyok. Könnyedén bejutottam kaptam egy igazolványt, hogy a fotózáson dolgozok aztán indultam a helyemre. Először egy kedves férfi üdvözölt.
- Üdv, Greg vagyok a fotós. – nyújtót, kezet a melegnek tűnő srác. Aztán oda mentem az állványokhoz, megnéztem miket pakolt Mary, elég jó dolgokat, mit ne mondjak. Gucci, Dolce, Diorr és Marc Jacobs. Az utolsónak nagyon örültem, hiszen Marc volt a kedvenc tervezőm és New Yorkba nála fogok dolgozni. Először egy sötét hajú lány lépett oda hozzám. A lány vidám és mosolygós volt.
- Szia Ashlee vagyok. – mosolygott barátságosan.
- Holly. – nyújtottam kezet. – Na, szóval… - gondolkoztam, hogy mit kéne rá adnom. – Milyen színeket kedvelsz? – néztem rá barátságosan, mire ő elcsodálkozott csak nem tudom miért. – Valami baj van?
- Nem de, hogy. Csak… tudod… eddig te vagy az egyetlen styles, aki megkérdezte, hogy milyen színek az én világom.
- Na, szóval ki vele. – nevettem.
- Igazán szeretem a barnát, a feketét, a szürkét, ezüstöt, aranyat, a zöldet és a pirosat. – mondta a rengettek színt.
- Marc Jacobsal, hogy állsz? – kérdeztem, mivel Mary most tőle rakta a legtöbb ruhát.
- Óóh, ő a kedvenc tervezőm igazán egyedi stílusa van. – Ennek igazán örültem, hogy nem csak én kedvelem ennyire Marcot. Hisz ő azok a tervezők közé tartozik, akik fiatalok, de mégis nagy színvonalban élnek a ruháik.
- Ez remek, nekem is a kedvencem. – Kezdtem kutatni az állványon egy barna blúzt, aminek nagy váll része van, bézs és mályvaszínű virágok vannak. Hozzá egy fekete hagyma szoknyát, egy arany és fekete keveredésében létre jött leninget. Az egyik végét a leningnek kicsit feljebb húztam. Egy barna boka csizmát választottam cipőnek, aminek régies hatásba volt, a cipő fűzött direkt nem tűrtem be neki. Aranyszínű karkötőket választottam és kész is voltam.
- Aszta, köszönöm Holly. – mosolygott, csak nem tudtam mit köszön.
- Mit is? – kérdeztem.
- Nagyon tetszik, igazán jól csinálod, amit csinálsz.
- Köszönöm, te is jó színésznő vagy. – dicsértem meg.
- Szia Holly, remélem, még találkozunk. – köszönt el. Aranyos ez a lány ilyen kevés idő alatt is megkedveltem. Ahogy Ashlee állt a gép előtt még gyönyörűbb volt. „Nagyon jó Ash” hallottam a fotós szavait. „Kicsit balra, a kezet feljebb”.
Mikor egy pillanatra elnéztem Ashlee-től megláttam egy magas barna hajú srácot. Nem tudtam levenni róla a szememet. Túlságosan is megbabonázott, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad. Ő elkezdett felém közeledni, amikor elém ért elmosolyodott.
- Jackson Rahtbone. – nyújtott kezet.
- Holly Kurtis. – fogadtam el a felnyújtott kezet.
- Te vagy a stylest? – kérdezte kacéran.
- Igen. – mondtam zavartan. - öhhm… milyen színeket rakjak a ruhákba?
- Rád bízom magam. – mondta. Ez az egy szó vízhangzott a fejembe „Rád bízom magam”. Egy sötét farmert, egy sötétkék pólót és egy szürkés kockás inget adtam neki, egy fekete bakanccsal, a farmert betűrtem. Ő közben elmélyülten nézte, hogy mit csinálok. Kissé zavarba voltam, de tetszet. Elővette a mobilját és a kezembe nyomta.
- Kérlek, írd fel a számodat.
- Jay te jössz. – mondta egy lány és ő elment a telefonja pedig a kezembe maradt bele írtam a számomat.
Miután végeztem haza mentem és leültem a kanapéra unottan kapcsolgattam a tévét és csak rá gondoltam azokra az idéző zöld szemekre. Lezuhanyoztam felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba, amikor egy smst kaptam.
„Tetszet a ruha, amit rám adtál, bár jobban élveztem volna, ha le is veszed rólam;)”
2011. február 2., szerda
A buliban történtek - music of the heart
A buliban történtek…
*Amy szemszöge*
Miután Krisztiánnal visszatértünk elkezdődött a buli, mindenki beindult, nem akartam túlzottan sokat inni, de még is sikerült berúgnom, egyre többet ittunk és ittunk. Lyna és Tomi együtt táncoltak és partiztak, Pixa valami csajt fűzött én meg Krisztiánnal buliztam, amikor megláttam azt, akit nem akartam… Igen kicsit meglepő, hogy egy Amerikai lány ennyi magyart ismer, de benne van a pakliba, hiszen sokat lógtam itt, és a volt barátom is magyar és most itt táncolt, amikor kiszúrt rögtön oda jött hozzánk és mosolyogva nézett engem. Egy pohárral a kezében indult el felénk, a szeme csak úgy pásztázott engem, már idegesítő volt a bámulása, amikor ide ért rögtön megpuszilt, én lesokkoltam, hogy most ilyen közvetlen, hát annyi éve pont azért lett vége, mert féltékeny volt Krisztiánra. Igen az én exem nem más, mint, a Stereo 2.0-ból Leo, akkor még nem voltak híresek, de ha jól tájékozottam ma már elismert zenészek.
- Szia Amy. – vigyorgott azzal a bájgúnár vigyorával.
- Krisz. – biccentet. Krisztiánnak.
- Szia… - köszöntem neki kábán, hisz még most is meg vagyok döbbenve, hogy pont vele találkozom.
- Na miújság van fiatalság? – kérdezte idétlenül.
- Mit, ha te olyan öreg lennél. – nevettem fel cinikusan.
- Semmi extra, elvagyunk Tomi is itt van valahol a húgommal. – forgatta meg Krisztián a szemeit.
- Melyikkel Dórival? – döbbent meg, nem igaz ismeri Dórit…
- Nem. – mondta Krisz.
- Lynával, tudod a legjobb barátnőm, ha nem emlékszel Lyna és Krisztián testvérek, vagy már annyit ittál, hogy már ezt is elfelejtetted? – kérdeztem szarkasztikusan.
- Ja, Lyna, és hogy van a csaj? – kérdezte röhejesen, amikor is egy lány lépett oda Leo mellé és Krisztiánt is átölelte…
- Laura, hát te itt? – kérdezte fáziskéséssel Krisztián.
- Igen, a csajokkal lenéztünk, ma van Zsófi szülinapja. – mosolygott sejtelmesen.
- Áh, értem… - mondta Leo.
- Nem megyünk táncolni? – néztem Krisztián felé.
- Menjünk. – mondta és megfogta a karomat, látszott rajta, hogy már ő is megunta az előző társaságot. A pörgős dalokra táncoltuk, és közben fogyott az alkohol is, amikor kicsit leültünk piheni Pixa hozott valami kék löttyöt. Lynára néztem, akinek Tomi simogatta a combját, Lyna észrevette, hogy figyelem, és kicsit arrébb ült Tomikától, hisz tudta, hogy ezt Krisz miatt kell.
- Ez meg mi? – kérdeztem félve.
- Abszint, nagyon ütős pia, ettől csak jobb és tüzesebb lesz a hangulat. – mondta Pixa, vagy, ahogy Lyn hívja „Pulikutya”. Egyszerre húztuk le mind az öten az abszint. Mint ne mondjak, nagyon kaparta a torkomat, de mikor vége lett nagyon jó volt, azonnal bepörögtem. Oda mentem Leohoz és elhívtam táncolni. ő kisé meglepődött, de nem ellenkezett, amikor vége lett a számnak visszamentem Krisztiánhoz, és őt is magammal húztam a táncparkettre. Egyre tüzesebben mozogtam és a csípőnk is egyre többször ütközött össze, amikor is egy lassú összesimulós szám következett, ekkor közelebb hajolt és megcsókolta a nyakamat, én a hátát simogattam, amikor szorosan megfogta a csípőmet, és ajkait lágyan az enyémekre rakta, de én időben löktem el magamtól.
- Nem megyünk vissza? Ideje lenne haza menni. – mondtam kapkodva.
- Rendben. – sóhajtott szomorúan. De az asztalnál csak Pixa volt és éppen egy csajjal szemezet.
- Hol van Tomi és Lyna? – kérdezte Krisztián.
- Az előbb leléptek, megyünk nem? – kérdezte. Hívtunk egy taxit és indultunk haza, ahogy beértünk a lakásba, megittam egy pohár vizet. de mivel gondoltam, hogy Tomi szobájában, vannak ezért inkább nem mentem be.
- Tudnál adni egy pizsamát, vagy valamelyik pólód megteszi. – mondtam halkan neki.
- Mindjárt hozom. – aztán ott hagyott egyedül, Pixa jött vissza és lesokkolt fejjel nézett engem.
- Mi gáz van? – néztem rá.
- Hát rosszat fogok álmodni. – aztán abba hagyta, mert vissza tért Krisz egy szürke DC pólóval. Bementem a fürdőbe és bele bújtam a pólóba, jól eső bizsergés fogott el mivel a pólónak Krisztián illata volt, a kedvenc parfümje illata volt a pólónak, és a nyakamnak is…
*Amy szemszöge*
Miután Krisztiánnal visszatértünk elkezdődött a buli, mindenki beindult, nem akartam túlzottan sokat inni, de még is sikerült berúgnom, egyre többet ittunk és ittunk. Lyna és Tomi együtt táncoltak és partiztak, Pixa valami csajt fűzött én meg Krisztiánnal buliztam, amikor megláttam azt, akit nem akartam… Igen kicsit meglepő, hogy egy Amerikai lány ennyi magyart ismer, de benne van a pakliba, hiszen sokat lógtam itt, és a volt barátom is magyar és most itt táncolt, amikor kiszúrt rögtön oda jött hozzánk és mosolyogva nézett engem. Egy pohárral a kezében indult el felénk, a szeme csak úgy pásztázott engem, már idegesítő volt a bámulása, amikor ide ért rögtön megpuszilt, én lesokkoltam, hogy most ilyen közvetlen, hát annyi éve pont azért lett vége, mert féltékeny volt Krisztiánra. Igen az én exem nem más, mint, a Stereo 2.0-ból Leo, akkor még nem voltak híresek, de ha jól tájékozottam ma már elismert zenészek.
- Szia Amy. – vigyorgott azzal a bájgúnár vigyorával.
- Krisz. – biccentet. Krisztiánnak.
- Szia… - köszöntem neki kábán, hisz még most is meg vagyok döbbenve, hogy pont vele találkozom.
- Na miújság van fiatalság? – kérdezte idétlenül.
- Mit, ha te olyan öreg lennél. – nevettem fel cinikusan.
- Semmi extra, elvagyunk Tomi is itt van valahol a húgommal. – forgatta meg Krisztián a szemeit.
- Melyikkel Dórival? – döbbent meg, nem igaz ismeri Dórit…
- Nem. – mondta Krisz.
- Lynával, tudod a legjobb barátnőm, ha nem emlékszel Lyna és Krisztián testvérek, vagy már annyit ittál, hogy már ezt is elfelejtetted? – kérdeztem szarkasztikusan.
- Ja, Lyna, és hogy van a csaj? – kérdezte röhejesen, amikor is egy lány lépett oda Leo mellé és Krisztiánt is átölelte…
- Laura, hát te itt? – kérdezte fáziskéséssel Krisztián.
- Igen, a csajokkal lenéztünk, ma van Zsófi szülinapja. – mosolygott sejtelmesen.
- Áh, értem… - mondta Leo.
- Nem megyünk táncolni? – néztem Krisztián felé.
- Menjünk. – mondta és megfogta a karomat, látszott rajta, hogy már ő is megunta az előző társaságot. A pörgős dalokra táncoltuk, és közben fogyott az alkohol is, amikor kicsit leültünk piheni Pixa hozott valami kék löttyöt. Lynára néztem, akinek Tomi simogatta a combját, Lyna észrevette, hogy figyelem, és kicsit arrébb ült Tomikától, hisz tudta, hogy ezt Krisz miatt kell.
- Ez meg mi? – kérdeztem félve.
- Abszint, nagyon ütős pia, ettől csak jobb és tüzesebb lesz a hangulat. – mondta Pixa, vagy, ahogy Lyn hívja „Pulikutya”. Egyszerre húztuk le mind az öten az abszint. Mint ne mondjak, nagyon kaparta a torkomat, de mikor vége lett nagyon jó volt, azonnal bepörögtem. Oda mentem Leohoz és elhívtam táncolni. ő kisé meglepődött, de nem ellenkezett, amikor vége lett a számnak visszamentem Krisztiánhoz, és őt is magammal húztam a táncparkettre. Egyre tüzesebben mozogtam és a csípőnk is egyre többször ütközött össze, amikor is egy lassú összesimulós szám következett, ekkor közelebb hajolt és megcsókolta a nyakamat, én a hátát simogattam, amikor szorosan megfogta a csípőmet, és ajkait lágyan az enyémekre rakta, de én időben löktem el magamtól.
- Nem megyünk vissza? Ideje lenne haza menni. – mondtam kapkodva.
- Rendben. – sóhajtott szomorúan. De az asztalnál csak Pixa volt és éppen egy csajjal szemezet.
- Hol van Tomi és Lyna? – kérdezte Krisztián.
- Az előbb leléptek, megyünk nem? – kérdezte. Hívtunk egy taxit és indultunk haza, ahogy beértünk a lakásba, megittam egy pohár vizet. de mivel gondoltam, hogy Tomi szobájában, vannak ezért inkább nem mentem be.
- Tudnál adni egy pizsamát, vagy valamelyik pólód megteszi. – mondtam halkan neki.
- Mindjárt hozom. – aztán ott hagyott egyedül, Pixa jött vissza és lesokkolt fejjel nézett engem.
- Mi gáz van? – néztem rá.
- Hát rosszat fogok álmodni. – aztán abba hagyta, mert vissza tért Krisz egy szürke DC pólóval. Bementem a fürdőbe és bele bújtam a pólóba, jól eső bizsergés fogott el mivel a pólónak Krisztián illata volt, a kedvenc parfümje illata volt a pólónak, és a nyakamnak is…
2011. január 27., csütörtök
Plusz feji:)) A bulin történtek.
Ezt a fejit 2 embernek kell köszönni. Az egyik Dorcy, ő vett rá, hogy írjak, a másik pedig Vivi, aki annak ellenére hogy nincs jól, segített megírni.
Kérek szépen komikat, és ha tetszik nektek, hogy ilyen is van, akkor szólok flónnak, hogy írja meg a bulit Amy szemszögéből is:)
Még egyszer köszönöm Vivi!!<3<3
Puszii: Lynii:))
*Catlyn szemszöge*
Mikor bementünka klubba, leültünk egy asztalhoz, Amy pedig elment piáért. Bevallom, nem szoktam inni, mert voltak kisebb gondjaim az alkohollal, droggal, és egyéb ilyen dolgokkal, de ha elmegyünk bulizni akkor iszok, bár már megtanultam, hol a határ. Egyre jobb számok mentek, Amy pedig nem tért vissza, így az idióta bátyám elment utána. Pixa lelépett csajok után koslatni, így Tomikával kettesben maradtunk.
- Kiscsaj, jössz táncolni? – jött oda egy srác. Nem nézett ki rosszul, de Tomika jobban az esetem…
Persze. – néztem rá, és egy százas pálinkás vigyort erőltettem magamra. – Ha nem baj… - fordultam Fluor felé, aki csak bólintott, hogy nyugodtan menjek. A tömeg szélére mentünk, karját a derekamra tette, én pedig a nyakát karoltam át. Pár gyorsabb zenét végigtáncoltunk, majd kezdődött egy lassú szám. Közelebb húzott magához, és arcát közelítette az enyémhez. Pár milliméter volt már köztünk, mikor valaki megfogta a kezem. Tomika volt az, és táncolni hívott. Szivesen mentem vele, és sokat táncoltam vele. Közben megittunk pár üveg alkoholt ketten, Tomival. Nem voltam már magamnál, Tomika még bírta. Halványan láttam, hogy Krisz megcsókolja Amy-t. Pár óra táncolás után, visszaültünk az asztalunkhoz, ahol éppen Pixa nagyon el volt foglalva egy lánnyal. Tomika felkapta a pénztárcáját, és mentünk a pulthoz. Vett egy üveg vodkát, amit szintén elfogyasztottunk. Azt hiszem itt már teljesen K.O.voltam,de folytattuk a bulizást. Fluor felkért táncolni. Basshunter Saturday című száma kezdődött. Tomi és köztem alig volt pár centi, olyan szorosan táncoltunk. Csípőnk egyszer csak egymáshoz ért, és én nem tudtam ellenállni, nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Levegőhöz nem nagyon jutottunk, sokáig foglalkoztunk egymás szájával, nyelvével. Már a számnak is vége lett, meg a következőnek és az azt követőnek is, és mi még mindig csak csókolóztunk. Egyszer csak eszembe jutott kivel csókolózom. Nem tehetem ezt vele. Lehet minden lánnyal ezt csinálja egy buli erejéig,de nem tudtam elszakadni tőle.
Egyszer csak elhajólt,és a szemet fürkészte. Közben az éltető levegőért kapkodott. Én is ziháltam,és próbáltam elnézni. Nem akartam tudni mit gondol rólam. De egy részem mégis tudni szerette volna… Nem szerettem volna olyan lány lenni, aki csak egy éjszakára kell, nem akartam party-arcos eset lenni. Hosszabb kapcsolatra vágyom, mert az eddigi szó szerinti sötét életemben, csak rövid, gyakorlatilag egy-két éjszakás kalandjaim voltak.
- Őőőő bocsi...- hebegtem össze-vissza.
- Azt hiszem ezért nem kell bocsánatot kérni. - és ismét megcsókolt. Édesen, mégis szenvedélyesen hancúrozott nyelvemmel, nem lehetett neki ellenállni. Visszacsókoltam, és közben letértünk a táncparkettről, és kimentünk a klubból, majd leintett egy taxit.
Nagy nehezen bemásztunk a taxiba,és a fejemet a válára hajtóttam. Minden annyira forrgot velem,de remekül éreztem magam. Maga felé fordította a fejem,és szépen lassan megcsókolt,majd egyre szenvedélyesebben. Keze a derekamat ölelte,majd az ölébe húzott.
- Khm…Tudom, hogy a fiatalság bolondság, de azért ne az én taximba. – nevetett a taxis. Kimásztam Tomika öléből, és ráhajtottam fejem a mellkasára. Szívverését hallgattam, s ettől kijózanodtam. Tudom, hogy őrültség, és tudom, hogy alig ismerem, de minennél jobban vele akartam lenni…úgy! A taxis megállt a lakás előtt,és kiszáltunk,majd nagy nehézségek árán felballagtunk a lépcsőkön. A a zárba beletalálni volt a legnehezebb...Fluor már azon a szinten volt,hogy betöri,de nekem sikeült beletalálnom....így bejutottunk a lakásba. Berontottunk, s becsapta magunk mögött az ajtót, s ezzel egy időben nekinyomott engem is a falnak, és úgy csókolt. Kezével már pólóm alatt járt, s én hagytam. Nagyon felcsigázott, nagyon szeretem Tomit. Nagy nehezen eljutottunk a szobáig, s az ajtót is be tudtuk csukni. Tomika „ledobott” az ágyra, s a nyakamat halmozta el csókokkal. Levettem róla a felsőjét, és ő is megszabadított az enyémtől. Fluor férfiasságán ültem, de lentebb kellett csúsznom, hogy az övét kicsatoljam, s a nadrágjától is megszabadítsam. Rövid ideig szenvedtem vele, közben néha-néha „véletlen” megcsúszott a kezem, s gyenge pontját súroltam. Éreztem, hogy kíván, s nem bírja már sokáig, de szívesen húztam az agyát. Nadrágja lekerült, s visszaültem ágyékára, rádőltem mellkasára, s csókolgattam felsőtestét. Hirtelen fordított helyzetünkön, leszedte rólam a nadrágom…mellkasom és nyakam között sikázott ajkával, kezével pedig néha a combomat cirógatta. Már a melltartómat kapcsolta volna ki, amikor ránk nyitott Pixa, hogy megjöttek…..
Kérek szépen komikat, és ha tetszik nektek, hogy ilyen is van, akkor szólok flónnak, hogy írja meg a bulit Amy szemszögéből is:)
Még egyszer köszönöm Vivi!!<3<3
Puszii: Lynii:))
*Catlyn szemszöge*
Mikor bementünka klubba, leültünk egy asztalhoz, Amy pedig elment piáért. Bevallom, nem szoktam inni, mert voltak kisebb gondjaim az alkohollal, droggal, és egyéb ilyen dolgokkal, de ha elmegyünk bulizni akkor iszok, bár már megtanultam, hol a határ. Egyre jobb számok mentek, Amy pedig nem tért vissza, így az idióta bátyám elment utána. Pixa lelépett csajok után koslatni, így Tomikával kettesben maradtunk.
- Kiscsaj, jössz táncolni? – jött oda egy srác. Nem nézett ki rosszul, de Tomika jobban az esetem…
Persze. – néztem rá, és egy százas pálinkás vigyort erőltettem magamra. – Ha nem baj… - fordultam Fluor felé, aki csak bólintott, hogy nyugodtan menjek. A tömeg szélére mentünk, karját a derekamra tette, én pedig a nyakát karoltam át. Pár gyorsabb zenét végigtáncoltunk, majd kezdődött egy lassú szám. Közelebb húzott magához, és arcát közelítette az enyémhez. Pár milliméter volt már köztünk, mikor valaki megfogta a kezem. Tomika volt az, és táncolni hívott. Szivesen mentem vele, és sokat táncoltam vele. Közben megittunk pár üveg alkoholt ketten, Tomival. Nem voltam már magamnál, Tomika még bírta. Halványan láttam, hogy Krisz megcsókolja Amy-t. Pár óra táncolás után, visszaültünk az asztalunkhoz, ahol éppen Pixa nagyon el volt foglalva egy lánnyal. Tomika felkapta a pénztárcáját, és mentünk a pulthoz. Vett egy üveg vodkát, amit szintén elfogyasztottunk. Azt hiszem itt már teljesen K.O.voltam,de folytattuk a bulizást. Fluor felkért táncolni. Basshunter Saturday című száma kezdődött. Tomi és köztem alig volt pár centi, olyan szorosan táncoltunk. Csípőnk egyszer csak egymáshoz ért, és én nem tudtam ellenállni, nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Levegőhöz nem nagyon jutottunk, sokáig foglalkoztunk egymás szájával, nyelvével. Már a számnak is vége lett, meg a következőnek és az azt követőnek is, és mi még mindig csak csókolóztunk. Egyszer csak eszembe jutott kivel csókolózom. Nem tehetem ezt vele. Lehet minden lánnyal ezt csinálja egy buli erejéig,de nem tudtam elszakadni tőle.
Egyszer csak elhajólt,és a szemet fürkészte. Közben az éltető levegőért kapkodott. Én is ziháltam,és próbáltam elnézni. Nem akartam tudni mit gondol rólam. De egy részem mégis tudni szerette volna… Nem szerettem volna olyan lány lenni, aki csak egy éjszakára kell, nem akartam party-arcos eset lenni. Hosszabb kapcsolatra vágyom, mert az eddigi szó szerinti sötét életemben, csak rövid, gyakorlatilag egy-két éjszakás kalandjaim voltak.
- Őőőő bocsi...- hebegtem össze-vissza.
- Azt hiszem ezért nem kell bocsánatot kérni. - és ismét megcsókolt. Édesen, mégis szenvedélyesen hancúrozott nyelvemmel, nem lehetett neki ellenállni. Visszacsókoltam, és közben letértünk a táncparkettről, és kimentünk a klubból, majd leintett egy taxit.
Nagy nehezen bemásztunk a taxiba,és a fejemet a válára hajtóttam. Minden annyira forrgot velem,de remekül éreztem magam. Maga felé fordította a fejem,és szépen lassan megcsókolt,majd egyre szenvedélyesebben. Keze a derekamat ölelte,majd az ölébe húzott.
- Khm…Tudom, hogy a fiatalság bolondság, de azért ne az én taximba. – nevetett a taxis. Kimásztam Tomika öléből, és ráhajtottam fejem a mellkasára. Szívverését hallgattam, s ettől kijózanodtam. Tudom, hogy őrültség, és tudom, hogy alig ismerem, de minennél jobban vele akartam lenni…úgy! A taxis megállt a lakás előtt,és kiszáltunk,majd nagy nehézségek árán felballagtunk a lépcsőkön. A a zárba beletalálni volt a legnehezebb...Fluor már azon a szinten volt,hogy betöri,de nekem sikeült beletalálnom....így bejutottunk a lakásba. Berontottunk, s becsapta magunk mögött az ajtót, s ezzel egy időben nekinyomott engem is a falnak, és úgy csókolt. Kezével már pólóm alatt járt, s én hagytam. Nagyon felcsigázott, nagyon szeretem Tomit. Nagy nehezen eljutottunk a szobáig, s az ajtót is be tudtuk csukni. Tomika „ledobott” az ágyra, s a nyakamat halmozta el csókokkal. Levettem róla a felsőjét, és ő is megszabadított az enyémtől. Fluor férfiasságán ültem, de lentebb kellett csúsznom, hogy az övét kicsatoljam, s a nadrágjától is megszabadítsam. Rövid ideig szenvedtem vele, közben néha-néha „véletlen” megcsúszott a kezem, s gyenge pontját súroltam. Éreztem, hogy kíván, s nem bírja már sokáig, de szívesen húztam az agyát. Nadrágja lekerült, s visszaültem ágyékára, rádőltem mellkasára, s csókolgattam felsőtestét. Hirtelen fordított helyzetünkön, leszedte rólam a nadrágom…mellkasom és nyakam között sikázott ajkával, kezével pedig néha a combomat cirógatta. Már a melltartómat kapcsolta volna ki, amikor ránk nyitott Pixa, hogy megjöttek…..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)