Egy kis meglepi:)

Sziasztok mivel mostanába igen csak késig a friss ezért egy kismeglepetést hoztam nektek, egy novellát írtam igaz semmi köze sincs a történethez. De azt gondoltam ez egy kicsi kárpotól titeket:)
Puszii Flóó^^



Megint reggel van, mint szokott, vidáman sétáltam az utcán élveztem, hogy a nap lágyan kényesztetí a bőrömet. Élveztem a simogatását. Én a munkahelyemre siettem szorgos léptekkel. Megint elő tőrt belőlem a tavalyi emlékképek, hogy milyen szörnyű dolog történt egy évvel ezelőtt velem. Elhagyott a barátom, és utána minden elromlott. Pont ő hagyott el, akit a világon mindennél jobban szerettem és érte mindent meg tettem. Ő volt nekem az első komoly szerelmem, hisz előtte voltak apróbb kapcsolatok, de egyik se volt komoly. Hisz nekem ő volt az életem, vele más ember lettem megváltoztatott. De miután szakítottunk az egyik „legjobb barátnőmmel” keveredett össze. Hihetetlen dolgokon mentem keresztül akkor. Aztán még egy csapás, „barátok” lettünk, és ő előttem csalta meg a „barátnőjét” és az se utolsó néző pont, hogy az a lány is a „barátnőm” volt. Én az óta csak szenvedek. Próbálom valahogy túlélni még azt a kis időt. Mivel egy hónap múlva New Yorkba költözöm egy igen kedves barátnőmhöz. Ő az a ember aki a bajban mellettem állt, és azok kevesek közé tartozik akik nem hagytak el és igazán megvédtek és mellettem álltak, amikor bármilyen hülyeséget csináltam ő volt az egyetlen aki nem oktatót ki és nem kezdett el szidkozotni. Ő volt az a ember aki teljes mértékbe megértet, leszámítva egy apró dolgot. Amikor a cigerattához nyúltam annak ő se örült, de megtudom érteni őt. Már csak gyötrődve várom, hogy elmúljon az a egy hónap és én itt hagyjam örökre Los Angelest. Amikor beértem az irodába Mary kedvesen üdvözölt.
- Holly drágám. – mosolygott Mary. – Ma egy fotózásra mész, pár színészt kell csinossá varázsolni, már oda vitettem az állványokat különb féle ruhákkal. Bízom benned. – csacsogott barátságosan Mary.
- Pontosan hány nőt és férfit kell felöltöztetni a fotózáshoz? – érdeklődtem unottan.
- 2 nőt és férfit. – bíztatóan mosolygott. Elvettem Marytől a céges autó kulcsait, még pár kiegészítőt és cipőt pakoltam be az autóba és még két ruhadarabot és indultam a megadott helyre. Amikor kiszálltam az autóból és megláttam a bejárat előtt azt a rengettek fotóst és rajongót meglepődtem, mert ezek szerint most igazán felkapott sztárocskák lehetnek, de nem lepődőm meg már öltöztetem Selena Gomezt, Justin Biebert, Miley Cyrust és Angelina Joliet is. Szóval őket is kibírom oda léptem a portáshoz és elmondtam kivagyok. Könnyedén bejutottam kaptam egy igazolványt, hogy a fotózáson dolgozok aztán indultam a helyemre. Először egy kedves férfi üdvözölt.
- Üdv, Greg vagyok a fotós. – nyújtót, kezet a melegnek tűnő srác. Aztán oda mentem az állványokhoz, megnéztem miket pakolt Mary, elég jó dolgokat, mit ne mondjak. Gucci, Dolce, Diorr és Marc Jacobs. Az utolsónak nagyon örültem, hiszen Marc volt a kedvenc tervezőm és New Yorkba nála fogok dolgozni. Először egy sötét hajú lány lépett oda hozzám. A lány vidám és mosolygós volt.
- Szia Ashlee vagyok. – mosolygott barátságosan.
- Holly. – nyújtottam kezet. – Na, szóval… - gondolkoztam, hogy mit kéne rá adnom. – Milyen színeket kedvelsz? – néztem rá barátságosan, mire ő elcsodálkozott csak nem tudom miért. – Valami baj van?
- Nem de, hogy. Csak… tudod… eddig te vagy az egyetlen styles, aki megkérdezte, hogy milyen színek az én világom.
- Na, szóval ki vele. – nevettem.
- Igazán szeretem a barnát, a feketét, a szürkét, ezüstöt, aranyat, a zöldet és a pirosat. – mondta a rengettek színt.
- Marc Jacobsal, hogy állsz? – kérdeztem, mivel Mary most tőle rakta a legtöbb ruhát.
- Óóh, ő a kedvenc tervezőm igazán egyedi stílusa van. – Ennek igazán örültem, hogy nem csak én kedvelem ennyire Marcot. Hisz ő azok a tervezők közé tartozik, akik fiatalok, de mégis nagy színvonalban élnek a ruháik.
- Ez remek, nekem is a kedvencem. – Kezdtem kutatni az állványon egy barna blúzt, aminek nagy váll része van, bézs és mályvaszínű virágok vannak. Hozzá egy fekete hagyma szoknyát, egy arany és fekete keveredésében létre jött leninget. Az egyik végét a leningnek kicsit feljebb húztam. Egy barna boka csizmát választottam cipőnek, aminek régies hatásba volt, a cipő fűzött direkt nem tűrtem be neki. Aranyszínű karkötőket választottam és kész is voltam.
- Aszta, köszönöm Holly. – mosolygott, csak nem tudtam mit köszön.
- Mit is? – kérdeztem.
- Nagyon tetszik, igazán jól csinálod, amit csinálsz.
- Köszönöm, te is jó színésznő vagy. – dicsértem meg.
- Szia Holly, remélem, még találkozunk. – köszönt el. Aranyos ez a lány ilyen kevés idő alatt is megkedveltem. Ahogy Ashlee állt a gép előtt még gyönyörűbb volt. „Nagyon jó Ash” hallottam a fotós szavait. „Kicsit balra, a kezet feljebb”.
Mikor egy pillanatra elnéztem Ashlee-től megláttam egy magas barna hajú srácot. Nem tudtam levenni róla a szememet. Túlságosan is megbabonázott, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad. Ő elkezdett felém közeledni, amikor elém ért elmosolyodott.
- Jackson Rahtbone. – nyújtott kezet.
- Holly Kurtis. – fogadtam el a felnyújtott kezet.
- Te vagy a stylest? – kérdezte kacéran.
- Igen. – mondtam zavartan. - öhhm… milyen színeket rakjak a ruhákba?
- Rád bízom magam. – mondta. Ez az egy szó vízhangzott a fejembe „Rád bízom magam”. Egy sötét farmert, egy sötétkék pólót és egy szürkés kockás inget adtam neki, egy fekete bakanccsal, a farmert betűrtem. Ő közben elmélyülten nézte, hogy mit csinálok. Kissé zavarba voltam, de tetszet. Elővette a mobilját és a kezembe nyomta.
- Kérlek, írd fel a számodat.
- Jay te jössz. – mondta egy lány és ő elment a telefonja pedig a kezembe maradt bele írtam a számomat.
Miután végeztem haza mentem és leültem a kanapéra unottan kapcsolgattam a tévét és csak rá gondoltam azokra az idéző zöld szemekre. Lezuhanyoztam felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba, amikor egy smst kaptam.
„Tetszet a ruha, amit rám adtál, bár jobban élveztem volna, ha le is veszed rólam;)”