4. fejezet - music of the heart

Sziasztok.
Először is ezt a fejezetet köszönöm Vivinek:)
Mivel Lyna szemszögét ő írta:)
Puszi Flóó:D

Music of the heart.
4. fejezet
*Amy szemszöge*
A szállódában ültem és gondolkoztam, hogy mitcsináljak, gondoltam elmegyek vásárolni, hiszen anyától mielőtt ide jöttem szép kis összeget kaptam, és most elkell költeni. Hívtam egy taxit, amíg vártam, hogy idejöjjön írtam Lynának egy smst.
„Jól vagyok, semmi bajom. Ne aggódj, kérlek! Majd hívlak. Csók Amy.” Utána lementem, és mondtam a taxisnak, hogy egy közeli plázába vigyen. Azt hiszem a West Endbe vitt, ha jól emlékszem ez a neve. Be mentem és rögtön be mentem egy boltba, vettem magamnak egy fekete csőnadrágot, és egy rózsaszín felsőt, Pixa-nak vettem egy napszemüveget, Tomikának egy sapkát, Lynának pedig egy fekete topot, és egy ezüst vastag övet, már csak egy emberrel voltam gondba, hogy vegyek-e neki valamit? Aztán a döntésem egy szürke, lila csíkos pólóra került, ami DC volt. Fizettem és elmentem kajálni. Vettem magamnak egy szelet pizzát és egy shaket. Míg ott ültem fel hívtam Lynt.
- Amy, hol vagy? – kezdett el kiabálni.
- Lyn, jól vagyok, találkozunk? – kérdeztem kétségbeesve.
- Hol? – rögtön kérdezte.
- West End, az éttermeknél várlak siess.
- Szia. – tette le a telefont. Csak ott ültem és Lynát vártam, amikor megjelent, szorosan átölelt és megpuszilt.
- Hiányoztál, gyere vissza. – mondta kiskutya szemekkel.
- Nem lehet… - hajtottam le a fejemet.
- A idióta bátyám miatt mi? – forgatta meg a szemeit.
- Lyn… Én… én… szeretem őt. – sírtam el magam, oda rohant és át ölelt. Csak ott álltunk és beszélgetünk… Lyna elmesélte, hogy Tomikával mi történt az este és, hogy remélhetőleg össze jönnek… Közben elindultunk sétálni az utcán, mi közben sétáltunk egy újságosnál meg pillantottam pár újságot amin én és Krisztián vagyunk tegnap.
- Ezeket kérem. – fizettem ki a három darab újságot. Lynnel leültünk egy padra és elkezdtem olvasni őket. Az egyiken én és Krisztián voltunk, ahol épp táncolunk. „Sp és új szerelme. A tinisztár egy amerikai lány társaságába, bulizott tegnap este. Szemtanúk szerint a két fiatal közel került egymáshoz és komoly románcról van szó” Meg néztem egy másikat ahol a koncerten vagyunk és Krisztiánnak súgtam épp valamit. „Sp lakótársa Fluor koncertjére vitte el randizni az újbarátnőjét. A képen látható, hogy Sp és a barna szépség meghitten élvezik a koncertet.” A következő lepett meg a legjobban… Krisztián éppen beveri annak a pasinak a képét… „Sp megvédi a részeg férfitől, szíve választotját. Ahogy a képen látszik, hogy Krisztián barátnőjét a 22 éves, Amy Stonet egy részeg férfi zaklatja, és barátja Sp megvédi a lányt.” Döbbenten néztem, hogy miket tudnak hazudni. Én és Krisztián közt már soha se lehet semmi, lehet, hogy igazságtalan vagyok, hogy nem adok neki esélyt, de nem akarok neki esélyt adni. Miután Lynával találkoztam beültem egy kávézóba, ahol egy 20 év körüli srác gitározott és énekelt. Leültem az egyik asztalhoz. Egy vöröses hajú lány jött oda felvenni a rendelést.
- Szia mit hozhatok? – vette elő a kisfüzetet, fekete pólója gyűrött volt, farmer nadrágján kávé folt díszelgett. Fekete tincsek fényletek már-már piros hajában. Hanyagul felkötött haja csillógott a fényben és szanaszét állt.
- - Egy feketét. – aztán ott hagyott egyedül. Hallgattam ahogyan elvarázsolja a tömeget a fiú.A gitáros srácnak hosszabb barna haja volt, szürke pólót viselt ami félig be volt tűrve félig meg nem. Sötét szakat farmert viselt. Cipője régi, elhasznált volt. Hangja elvarázsolt, jól eső bizsergéssel öntöte el a szívemet. Szemeim végig őt pásztázták, amint világos barna gitárját letámasztotta és oda sétált hozám…
- Szia. – mondta érdes de mégis édes hangján.
- Szia. – süttötem le a szemeimet.
- Bence vagyok nyújtotta ki a kezét.
- Amy, Amy Stone. – fogadtam el a kezét.
- Hmm… szép neved van. – mosolygott sejtelmesen.
- Köszi. – pirultam el. – Egyébként jól énekelsz.
- Kösz, te tudsz énekelni? – kérdezte aranyosan, majd nem elájultam olyan szívdöglesztő volt.
- Igen. – mosolyogtam.
- Lenne kedved velem énekelni valamit? – kérdezte édesen.
- Persze. Euriqe Iglesias és Ciara közös számát? – kérdeztem.
- Oké. – fel mentünk a színpadra. Ő elkezdett gitározni és együtt énekeltük a szerelmes dalt. Közben egymást néztük. A szívem el kezdett hasogatni. Krisztián jutott az eszembe. Hisz én szeretem azt a hülyét…
Miután vége lett a számnak Bencével elmentem sétálni. Ő megfogta a kezemet és nekem ez jól esett. A duna partra mentünk. Leültünk egy padra és ő még mindig a kezemet fogta. Én csak néztem őt aztán ezt suttogtam:
- Nem akarsz megcsókolni? – kérdeztem mire ő meglepetten nézett, de mégis megtette. Közelebb hajolt és megcsókolt forrón csókolt. Közelebb húztam magamhoz és az ölébe ültem. A hátamat simogatta én pedig a hajával játszodtam amikor egy ismerős hangot hallodtam meg…
- Amy… Mit csinálsz? – kérdezte Krisztián szomorúan.
- Velem van, ha nem látod. – mondta neki keményen Bence, amikor meg láttam, hogy azzal a Laurával van, hihetetlen nagy fájdalmat éreztem.
- Nincs hozzá közöd… El vagy te a barátnőddel… - mondtam neki szemrehányón.
- Tegnap még engem csókoltál így… - mondta bunkón.
- De azóta sok minden történt, te ma egy hatalmas bunkó voltál velem. Rá kéne jönnöd, hogy soha se lesz olyan a kapcsolatunk mint három éve… - folytottam el könnyeimet.
- Ha esetleg nem menekültél volna el, akkor most veled lennék itt. Nem érted én szeretlek téged! – mondta idegesen.
- Lekéstél róla… - nevetett Bence.
- Őt szereted? – nézett rá Laura. – De hát… miért? Tudtam én amikor láttalak titeket tegnap. Ez egy ribanc nem látod? Hisz Leoval is járt, veled is kavart most meg itt van ez. – mutatott Bencére.
- Ne sértegesd. – mondta neki Krisztián, megvédet? Én még mindig nem tudtam el hinni, hogy azt mondta, hogy szeret.
- Tudod nem most kéne mondanod azt, hogy szeretsz. Előbb kellet volna. Talán mielőtt ide jöttem volna. Tudod már keresek lakást és nem foglak többet zavarni. Tudod én is szerettelek. Nem vallotam be magamnak de így volt. Csak elcseszted. Mert egy nagyképű kis sztárocska lettél. Kikupáltak… Elcseszted. – sírtam el magam. Megfogtam Bence kezét és ott hagytam őt...

*Lyna szemszöge*

Miután Amyvel találkoztam haza indultam. Jobban mondva Krisztiánhoz. Mekkora egy barom már! Most komolyan ennél
jobban nem tudta volna megsérteni a barátnőmet? Mekkora egy fasz! És még ő játsza nagyfiút! Nem kéne,mert előbb
gondolkodhatna kit veszít el a nagyképűsége miatt. Akkora egy hülye!-sóhajtottam,majd beléptem a lakásba.
Bátyám Laurával enyelgett a kanapén. Mondhatom szép! Eddig nem érte volt oda! De ha nincs ló jó a szamár is!
A csaj meg még nagyobb hülye,hogy hisz neki!
Felköhögtem,és próbáltam nem képen ütni a két személyt aki felnézett,majd mit sem törődve velem egymás szájában kutakodtak tovább!
-Már elnézést!-mondtam dühösen.-Befejeznétek végre? Mit képzeltek magatokról? Te-mutattam Kriszre-akkora egy idióta vagy,
hogy az már nekem fáj! Megbántod a barátnőm,és most itt falod ezt a kurvát? Nem látod,hogy csak a pénz kell neki? De utána
ne,hogy Amy közeléb merj menni,mert ha megtudom Bátyus vissza viszem,és nem látod többet. Főleg ha rajtam múlik. Ezen kicsit gondolkodj el!
-Hogy képzeled?-állt elém a csaj. Ez beteg! Ne már,hogy még itt is ő parancsolgasson. Jó,hogy nem akar kioktatni!
-Mit? Édesem mit? Akkora egy ribanc vagy! Egy képmutató liba! Hagydnád békén ezt a barmot,és keresnél egy magadhoz való férfit!
Ja bocs. Megérdemlitek egymást! Hiszen mind a ketten a saját egotókkal vagytok elfoglalva!
-Elég legyen te hülye liba!-kiabált rám a szőke,és megakart tépni!De megfogtam a kezét,és vissza dobta maga mellé.
-Te ne sértegess engem! És ha még egyszer kezet emelsz rám megkeserülőd!
-Na ne mondd!-nevettet fel ördögien.
-Te beteg vagy.-sziszegtem az arcába,majd Krisztián elé léptem.-Te viszont dobd ki,vagy menjetek mind a ketten,de
ne gyere a közelembe! Az életembe meg egyáltalán ne szólj bele. Szóval ki lehet innen takaródni!-mondtam,majd bementem Tomikához.
-Szia.-fordult meg a székével,és mosolygott. De amint meglátta az arcom elkomorodott az övé is,és intett,hogy
üljek le. Épp az ágy felé vettem az irányt,de megfogta a csuklom,és behúzott az ölébe. Vele szemben ültem.-Mi a gond?
-Áá csak az a gyökér Bátyám meg a kurvája! Majd nem megütőtt érted? Krisztián pedig csak állt,és nézte! Érted?
Milyen ember már? A húga vagyok! Még ha nem is szeret,de attól bárkit lehetnék meg kellett volna védenie. Anynira utálom!
Tönkre tette a barátnőmet,és még felhozza a potlást is!
-Ne törödj vele! Ha valaki bánt csak szólj nekem!-mosolyodott el.
-Köszönöm.-öleltem meg.-Mit csináljunk?
-Mi lenne ha sétálnánk egyet?
-Rendben.
A parkba mentünk. Épp sétáltunk az egyik járdán amikor Amy egy fiúval jött velünk szembe.
Csodálkozva néztem rá,de értettem,hogy miért teszi ezt. Nem is baj,hogy mással van. Mosolyogva oda futottam hozzá,és megöleltem.
-Te? Hogy-hogy itt?-kérdeztem.
-Kérdezhetném én is.
-Mindegy. Ki ő?-mutattam a fiú felé aki a kezét fogta.
-Ő Bence.
-Üdv Lyna. Tomi.-mutattam a mellettem álló emberre.
-Helló.
-Mi megyünk is. Nem akarunk zavarni.-köszöntem gyorsan el,majd mentünk is tovább.
-Milyen érdekes.-jegyezte meg halkan,de én meghallotam.
-Mi?
-Hogy ő is másnál keresi a boldogságot!-vágta rá. És igaza volt. Amy azt csinálja mint Krisztián. De neki nyomos oka van rá,míg Bátyámnak nulla.
-De..-kezdtem bele.
-Tudom! Ő más!
-Igen.-sóhajtottam,majd megfogtam a kezét,és tovább sétáltunk.
- De rá kéne jönniük, hogy egymást szeretik...

*Krisztián Szenszöge*

Miután Lyna és Tomi elment, rá néztem a mellettem álló szőke lányra. Nagyon szép, nem is kell tagadni. De ő nem Amy…
Meg fogtam Laura kezét és elmentünk sétálni. Úgy döntöttem, hogy a duna part most kellemes idő töltés, amikor megláttam Amyt egy másik sráccal csókolozni a szívem össze szorult. Elrontottam. Miért pont ő? Miért pont vele? Miért pont őt kell szeretnem?
Oda mentünk hozzájuk és én sikeresen össze is vesztem Amyvel. Egy fasz fej vagyok!
Én szeretem ezt a lányt, túlságosan is. Talán jobb lenne ha elfelejteném. Itt van Laura ő igen is nagyon szép lány. Meg tudnám őt szeretni. Csak ő akkor se Amy lesz. Úgy döntöttem, hogy inkább menjünk vissza hozzánk. Laura felé fordultam és komolyan néztem rá.
- Nem alszol nálunk? – kérdeztem mire fel csillant a szeme, de egy szomorú sóhaj hagyta el a száját.
- És a húgoddal mivan, meg Amyvel? – kérdezte. – Mert tudod… én nagyon szívesen itt aludnék de… - nem hagytam hogy befejeze. Gyorsan a szavába vágtam.
- Nem érdekelnek. Csak te érdkelesz! Azt akarom, hogy itt aludj! – mondtam neki határozottan.
- Akkor jó, benne vagyok. – csókolt meg. Óvatosan húztam a szobám felé, ledöntöttem az ágyra és magamévá tettem őt. Persze egész végig Amy járt a fejembe, hogy ezzel meg bántom. De eszembe jut, hogy azzal a sráccal a parkban milyen jól elvolt. Szóval nem kéne, hogy büntudatom legyen. Miután Laura elalutt ki mentem a konyhába meg inni egy narancs levet. Pont akkor ért haza Lyna és Tomi.
- Na hol van a kis kurvád? – kérdezte szarkasztikusan Lyn.
- A szobámba alszik… És nem kurva, ne beszélj így róla. – mondtam neki keményen.
- Óh, szóval Amyt már nem is szereted? Pedig sírva felhívott, hogy találkoztatok és elmondtad mit érzel. Mekkora egy görény vagy! Miért kell neked állandóan meg bántanod őt? Örülj neki, hogy most nem ment el mint akkor… De ha így folytatod örökre el fogod veszíteni. – kiabált Lyna.
- Három éve ő menekült el nem én. – mondtam neki én is idegesen.
- De Krisztián, akkor miattad ment el! Rá kéne jönnöd, hogy egy barom vagy! És a helyet, hogy ezzel a kurvával hancurozol Amytől kéne bocsánatot kérni. – mondta, rá kellet jönnöm, hogy igen is igaza van…
- Óh, Amy nagyon is jól elvolt azzal a sráccal… - mondtam neki, aztán vissza akartam menni a szobába amikor meghallottam, hogy nyilik a bejárati ajtó. Amy lépett be.
- Bocs, hogy meg zavarom a veszekedést. De… nekem haza kell mennem. – mondta, eltorzult az arca és össze rezzent.
- Mi? Miért? – kérdeztem ijedten. Nem akarom, hogy elmenjen. Azt akarom, hogy velem legyen!
- Azért mert nem bírom ezt. Krisztián fogd fel, hogy én szeretlek… - mondta és elsírta magát.
- Én is szeretlek. – mondtam neki, közelebb akartam hozzá menni át akartam ölelni de féltem.
- Brávó! Itt volt már az ideje gyerekek. – nevettet Tomi.
- Krisztián mekkora egy pancser vagy! A szobádba alszik a kurvád de te mégis Amyt csesztetted. Dönsd el már, hogy kit akarsz. Mert ez szánalmas. – mondta Lyna és át ölelte síró barátnőjét.
- De ez nem ilyen egyszerű… - mondtam szomorúan.
- Ebbe mi nehéz? Szeretsz vagy nem? – kérdezte Amy.
- Én… én… - dadogtam.
- Te? Te? Te mi? – kérdezte fárattan az ajtóból Laura. Amikor meglátta Amyt hihetetlen dühös lett. – Óh, szóval ha már itt van ez a ribanc akkor én el is mehetek nem? De fogd fel az utcára kéne járnia. Krisztián olyan vak vagy. – nevettet ördögien.
- Ne merj így beszélni róla! – kiabált rá Lyn.
- Mert mi lesz. – húzta fel Laura a szemöldökét. Előre tudtam, hogy itt még baj lesz.
- Ez… - lépett mellé Amy és meg fogta Laura szőke haját és megtépte a lányt. De Laura se hagyta magát. Én és Tomi választottuk szét a lányt. Amy sírva ölelte át Tomit.
- Utála! – kiabálta nekem…