5. fejezet - music of the heart

5. fejezet
*Amy szemszöge*
- Utálak!. – ordítottam neki. Ő lesokkolva nézett engem. Vissza fordultam Tomihoz és sírva öleltem őt. Annyira fájt ez az egész dolog. Annyira, de annyira utálni akartam őt. De nem tudtam. Fájt bevallani még magamnak is de én szeretem őt. Nem tudom elfelejteni azt a sok évet amit együtt töltötünk. Ő volt a legjobb barátom. Mindig mellettem volt. Aztán jött három év kiahagyás és azóta minden olyan zavaros.
- Nem mehetsz el! – mondta ingerülten Krisztián.
- Most én is egyet értek vele. Amy ne menj kérlek. Nem hagyhatsz itt! Te vagy a legjobb barátnőm. – mondta szomorúan Lyna. És rájöttem, hogy miatta nem mehetek el. Maradnom kell.
- Jó maradok! – néztem szúrosan Krisztiánra. – De csak, hogy tudd. Amilyen gyorsan csak tudok keresek egy lakást. És addig is a szállodában leszek. És nincsen közöd, hogy kivel mitcsinálok.
- Óh, most arra a nyálgépre gondolsz? – mondta sértödötten.
- Olyan vagy mint egy kamasz fiú. Úgy viselketsz mint ha gyerek lennél. És nem ő a nyálgép hanem te! Ne beszélj így róla! – mondtam neki idegesen. Éreztem, hogy idegbeteg leszek a végén miatta. Lyna komoly arccal fordult felém.
- Már bocsánat, hogy beleszólok, utálom a bátyámat de Amy… azt ne felejsd el, hogy te szereted őt. Tudom, hogy most tagadni próbálod de engem nem versz át. Őt át tudod de engem nem! – mondta komolyan és az a helyzet, hogy rá kellet jönnöm, hogy igaza van. Laura elment, otthagyott minket. És remélem soha többé nem jön vissza.
- Magunkra hagynátok? – fordultam komoly fejjel Tomihoz és Lynához. Mirre ők csak bolintottak is kimentek a szobából. Krisztiánnal percekig csak egymást néztük. Meg se szólaltuk én a kékes szemeiben gyönyörködtem.
- Tudod egy olcsó ribanc vagy. – nézett rám komolyan. Ezek a szavak égették a szívemet. – Laurának igaza van. Mindenkiet csak kihasználsz. Szánalmas ringyó vagy. És tudod mit soha többé nem akarlak látni.
- Rohadj meg te fasz! – ordítottam neki. Kirohantam az ajtón és ő utánam jött. Rám emelte tekintetét és csak engem nézett. Kimentem az utcára oda is követtet ez kész röhely. Ezért bosszúból felkiáltottam:
- Istenem itt van Sp! – aztán elmentem, ott hagytam a tinilányok között. Ő bosszúsan nézett rám. Sietve sétáltam. Nem tudtam merre menjek csak mentem és mentem. Aztán sírva ültem le egy padra. Elővettem a telefonomat és hívtam a számomra legfontosabb embert.
- Amy? – kérdezte boldogan. – Hogy drágám? Milyen Magyarország?
- Szörnyű. Nagyon durván össze vesztem Krisztiánnal. Én tudod… tudod… - akadtam meg a magyarázkodásba.
- Szereted. – jelentette ki egyszerűen. – Most szenvedsz de drágám az a fiú mindig is fontos volt neked. Én tudom, hogy most nagyon fáj de majd kifogtok békülni. És meg látod együtt lesztek boldogan, szerelmesen.
- Szeretlek anyu. – sírtam neki a telefonba. Annyira hiányzik nekem ő. A szavaival pedig kicsit meg nyugtatott.
- Én is kicsikém. – pittyergett az én drága anyukám.
- Anya… miért szeretem ennyire? Miért fáj ha mással látom? Miért akarok mindig vele lenni? Miért vágyom a közelségére? – sírtam el magamat.
- Azért szívem mert szerelemes vagy belé. Azt soha se felejtsd el, hogy 14 éves korod óta ismered. Ez természetes, hogy fontos neked. És az is természetes drágám, hogy vónzodtok egymáshoz. Hisz szeretitek egymást.
- Anya ő nem szeret engem. Hisz nem is akar látni. Egy olcsó ribancnak tart. És igaza van… hisz ma egy másik fiúval csókoloztam… - sírtam fel hangosan.
- Amy! Figyelj rám. Ő szeret téged. Most ő is össze van zavaródva. Adj neki időt. Aztán minden rendben lesz. – mondta és hallottam a hangján, hogy aggódik értem. – De most mennem kell drágám. Szeretlek Amy. Szia.
- Szia anya. – nyomtam ki a telefont. Csöndben sírtam egyedül és egész végig rá gondoltam. El kell felejtenem őt! El tudom felejteni. – kiabáltam magamnak. – Nem, nem tudom elfelejteni, őt nem tudom! – sírtam még hangosabban.
*Lyna szemszöge*
Miután Tomival kimentünk kiabálásokat hallottunk. De nem akartunk bemenni ezt nekik kell lerendezniük.
- Tudod csodálkoztam, hogy most igazad adtál a bátyádnak. – motyogta maga elé.
- Csak azért adtam neki igazat mert az is volt neki. – mondtam neki keményen. Nem akartam, hogy feldühítsen. Sajnos ebben a pár napban minden csak Krisztián és Amy körül forog. Még a puli kutya is aggódik.
- Rá kéne jönniük, hogy szeretik egymást.
- Tomi ők rájöttek, mind a ketten tudják. Csak makacs mind a kettő és félnek az elutasítástól. – sóhajtottam. Ő közelebb hajolt hozzám és forrón csókolt. De én hirtelen eltoltam magamtól őt. Félve nézett rám, de én csak egy nagyot sóhajtottam.
- Sajnálom de ez nekem nem megy. Nem akarok komoly kapcsolatot. De te igen… - mondtam ki szomorúan.
- Lyna te az a lány vagy akiért szívesen bele kezdtem volna egy komoly kapcsolatba. – mondta dühösen és kiment a szobából.

Hali-.-"

Emberek!
Én végleg eltűnök-.-" Nem írok, soha többet, m
ert...tudja aki tudja nem mondom el miért...szerettem ezt a blogot, de elég volt. sziiasztok!

4. fejezet - music of the heart

Sziasztok.
Először is ezt a fejezetet köszönöm Vivinek:)
Mivel Lyna szemszögét ő írta:)
Puszi Flóó:D

Music of the heart.
4. fejezet
*Amy szemszöge*
A szállódában ültem és gondolkoztam, hogy mitcsináljak, gondoltam elmegyek vásárolni, hiszen anyától mielőtt ide jöttem szép kis összeget kaptam, és most elkell költeni. Hívtam egy taxit, amíg vártam, hogy idejöjjön írtam Lynának egy smst.
„Jól vagyok, semmi bajom. Ne aggódj, kérlek! Majd hívlak. Csók Amy.” Utána lementem, és mondtam a taxisnak, hogy egy közeli plázába vigyen. Azt hiszem a West Endbe vitt, ha jól emlékszem ez a neve. Be mentem és rögtön be mentem egy boltba, vettem magamnak egy fekete csőnadrágot, és egy rózsaszín felsőt, Pixa-nak vettem egy napszemüveget, Tomikának egy sapkát, Lynának pedig egy fekete topot, és egy ezüst vastag övet, már csak egy emberrel voltam gondba, hogy vegyek-e neki valamit? Aztán a döntésem egy szürke, lila csíkos pólóra került, ami DC volt. Fizettem és elmentem kajálni. Vettem magamnak egy szelet pizzát és egy shaket. Míg ott ültem fel hívtam Lynt.
- Amy, hol vagy? – kezdett el kiabálni.
- Lyn, jól vagyok, találkozunk? – kérdeztem kétségbeesve.
- Hol? – rögtön kérdezte.
- West End, az éttermeknél várlak siess.
- Szia. – tette le a telefont. Csak ott ültem és Lynát vártam, amikor megjelent, szorosan átölelt és megpuszilt.
- Hiányoztál, gyere vissza. – mondta kiskutya szemekkel.
- Nem lehet… - hajtottam le a fejemet.
- A idióta bátyám miatt mi? – forgatta meg a szemeit.
- Lyn… Én… én… szeretem őt. – sírtam el magam, oda rohant és át ölelt. Csak ott álltunk és beszélgetünk… Lyna elmesélte, hogy Tomikával mi történt az este és, hogy remélhetőleg össze jönnek… Közben elindultunk sétálni az utcán, mi közben sétáltunk egy újságosnál meg pillantottam pár újságot amin én és Krisztián vagyunk tegnap.
- Ezeket kérem. – fizettem ki a három darab újságot. Lynnel leültünk egy padra és elkezdtem olvasni őket. Az egyiken én és Krisztián voltunk, ahol épp táncolunk. „Sp és új szerelme. A tinisztár egy amerikai lány társaságába, bulizott tegnap este. Szemtanúk szerint a két fiatal közel került egymáshoz és komoly románcról van szó” Meg néztem egy másikat ahol a koncerten vagyunk és Krisztiánnak súgtam épp valamit. „Sp lakótársa Fluor koncertjére vitte el randizni az újbarátnőjét. A képen látható, hogy Sp és a barna szépség meghitten élvezik a koncertet.” A következő lepett meg a legjobban… Krisztián éppen beveri annak a pasinak a képét… „Sp megvédi a részeg férfitől, szíve választotját. Ahogy a képen látszik, hogy Krisztián barátnőjét a 22 éves, Amy Stonet egy részeg férfi zaklatja, és barátja Sp megvédi a lányt.” Döbbenten néztem, hogy miket tudnak hazudni. Én és Krisztián közt már soha se lehet semmi, lehet, hogy igazságtalan vagyok, hogy nem adok neki esélyt, de nem akarok neki esélyt adni. Miután Lynával találkoztam beültem egy kávézóba, ahol egy 20 év körüli srác gitározott és énekelt. Leültem az egyik asztalhoz. Egy vöröses hajú lány jött oda felvenni a rendelést.
- Szia mit hozhatok? – vette elő a kisfüzetet, fekete pólója gyűrött volt, farmer nadrágján kávé folt díszelgett. Fekete tincsek fényletek már-már piros hajában. Hanyagul felkötött haja csillógott a fényben és szanaszét állt.
- - Egy feketét. – aztán ott hagyott egyedül. Hallgattam ahogyan elvarázsolja a tömeget a fiú.A gitáros srácnak hosszabb barna haja volt, szürke pólót viselt ami félig be volt tűrve félig meg nem. Sötét szakat farmert viselt. Cipője régi, elhasznált volt. Hangja elvarázsolt, jól eső bizsergéssel öntöte el a szívemet. Szemeim végig őt pásztázták, amint világos barna gitárját letámasztotta és oda sétált hozám…
- Szia. – mondta érdes de mégis édes hangján.
- Szia. – süttötem le a szemeimet.
- Bence vagyok nyújtotta ki a kezét.
- Amy, Amy Stone. – fogadtam el a kezét.
- Hmm… szép neved van. – mosolygott sejtelmesen.
- Köszi. – pirultam el. – Egyébként jól énekelsz.
- Kösz, te tudsz énekelni? – kérdezte aranyosan, majd nem elájultam olyan szívdöglesztő volt.
- Igen. – mosolyogtam.
- Lenne kedved velem énekelni valamit? – kérdezte édesen.
- Persze. Euriqe Iglesias és Ciara közös számát? – kérdeztem.
- Oké. – fel mentünk a színpadra. Ő elkezdett gitározni és együtt énekeltük a szerelmes dalt. Közben egymást néztük. A szívem el kezdett hasogatni. Krisztián jutott az eszembe. Hisz én szeretem azt a hülyét…
Miután vége lett a számnak Bencével elmentem sétálni. Ő megfogta a kezemet és nekem ez jól esett. A duna partra mentünk. Leültünk egy padra és ő még mindig a kezemet fogta. Én csak néztem őt aztán ezt suttogtam:
- Nem akarsz megcsókolni? – kérdeztem mire ő meglepetten nézett, de mégis megtette. Közelebb hajolt és megcsókolt forrón csókolt. Közelebb húztam magamhoz és az ölébe ültem. A hátamat simogatta én pedig a hajával játszodtam amikor egy ismerős hangot hallodtam meg…
- Amy… Mit csinálsz? – kérdezte Krisztián szomorúan.
- Velem van, ha nem látod. – mondta neki keményen Bence, amikor meg láttam, hogy azzal a Laurával van, hihetetlen nagy fájdalmat éreztem.
- Nincs hozzá közöd… El vagy te a barátnőddel… - mondtam neki szemrehányón.
- Tegnap még engem csókoltál így… - mondta bunkón.
- De azóta sok minden történt, te ma egy hatalmas bunkó voltál velem. Rá kéne jönnöd, hogy soha se lesz olyan a kapcsolatunk mint három éve… - folytottam el könnyeimet.
- Ha esetleg nem menekültél volna el, akkor most veled lennék itt. Nem érted én szeretlek téged! – mondta idegesen.
- Lekéstél róla… - nevetett Bence.
- Őt szereted? – nézett rá Laura. – De hát… miért? Tudtam én amikor láttalak titeket tegnap. Ez egy ribanc nem látod? Hisz Leoval is járt, veled is kavart most meg itt van ez. – mutatott Bencére.
- Ne sértegesd. – mondta neki Krisztián, megvédet? Én még mindig nem tudtam el hinni, hogy azt mondta, hogy szeret.
- Tudod nem most kéne mondanod azt, hogy szeretsz. Előbb kellet volna. Talán mielőtt ide jöttem volna. Tudod már keresek lakást és nem foglak többet zavarni. Tudod én is szerettelek. Nem vallotam be magamnak de így volt. Csak elcseszted. Mert egy nagyképű kis sztárocska lettél. Kikupáltak… Elcseszted. – sírtam el magam. Megfogtam Bence kezét és ott hagytam őt...

*Lyna szemszöge*

Miután Amyvel találkoztam haza indultam. Jobban mondva Krisztiánhoz. Mekkora egy barom már! Most komolyan ennél
jobban nem tudta volna megsérteni a barátnőmet? Mekkora egy fasz! És még ő játsza nagyfiút! Nem kéne,mert előbb
gondolkodhatna kit veszít el a nagyképűsége miatt. Akkora egy hülye!-sóhajtottam,majd beléptem a lakásba.
Bátyám Laurával enyelgett a kanapén. Mondhatom szép! Eddig nem érte volt oda! De ha nincs ló jó a szamár is!
A csaj meg még nagyobb hülye,hogy hisz neki!
Felköhögtem,és próbáltam nem képen ütni a két személyt aki felnézett,majd mit sem törődve velem egymás szájában kutakodtak tovább!
-Már elnézést!-mondtam dühösen.-Befejeznétek végre? Mit képzeltek magatokról? Te-mutattam Kriszre-akkora egy idióta vagy,
hogy az már nekem fáj! Megbántod a barátnőm,és most itt falod ezt a kurvát? Nem látod,hogy csak a pénz kell neki? De utána
ne,hogy Amy közeléb merj menni,mert ha megtudom Bátyus vissza viszem,és nem látod többet. Főleg ha rajtam múlik. Ezen kicsit gondolkodj el!
-Hogy képzeled?-állt elém a csaj. Ez beteg! Ne már,hogy még itt is ő parancsolgasson. Jó,hogy nem akar kioktatni!
-Mit? Édesem mit? Akkora egy ribanc vagy! Egy képmutató liba! Hagydnád békén ezt a barmot,és keresnél egy magadhoz való férfit!
Ja bocs. Megérdemlitek egymást! Hiszen mind a ketten a saját egotókkal vagytok elfoglalva!
-Elég legyen te hülye liba!-kiabált rám a szőke,és megakart tépni!De megfogtam a kezét,és vissza dobta maga mellé.
-Te ne sértegess engem! És ha még egyszer kezet emelsz rám megkeserülőd!
-Na ne mondd!-nevettet fel ördögien.
-Te beteg vagy.-sziszegtem az arcába,majd Krisztián elé léptem.-Te viszont dobd ki,vagy menjetek mind a ketten,de
ne gyere a közelembe! Az életembe meg egyáltalán ne szólj bele. Szóval ki lehet innen takaródni!-mondtam,majd bementem Tomikához.
-Szia.-fordult meg a székével,és mosolygott. De amint meglátta az arcom elkomorodott az övé is,és intett,hogy
üljek le. Épp az ágy felé vettem az irányt,de megfogta a csuklom,és behúzott az ölébe. Vele szemben ültem.-Mi a gond?
-Áá csak az a gyökér Bátyám meg a kurvája! Majd nem megütőtt érted? Krisztián pedig csak állt,és nézte! Érted?
Milyen ember már? A húga vagyok! Még ha nem is szeret,de attól bárkit lehetnék meg kellett volna védenie. Anynira utálom!
Tönkre tette a barátnőmet,és még felhozza a potlást is!
-Ne törödj vele! Ha valaki bánt csak szólj nekem!-mosolyodott el.
-Köszönöm.-öleltem meg.-Mit csináljunk?
-Mi lenne ha sétálnánk egyet?
-Rendben.
A parkba mentünk. Épp sétáltunk az egyik járdán amikor Amy egy fiúval jött velünk szembe.
Csodálkozva néztem rá,de értettem,hogy miért teszi ezt. Nem is baj,hogy mással van. Mosolyogva oda futottam hozzá,és megöleltem.
-Te? Hogy-hogy itt?-kérdeztem.
-Kérdezhetném én is.
-Mindegy. Ki ő?-mutattam a fiú felé aki a kezét fogta.
-Ő Bence.
-Üdv Lyna. Tomi.-mutattam a mellettem álló emberre.
-Helló.
-Mi megyünk is. Nem akarunk zavarni.-köszöntem gyorsan el,majd mentünk is tovább.
-Milyen érdekes.-jegyezte meg halkan,de én meghallotam.
-Mi?
-Hogy ő is másnál keresi a boldogságot!-vágta rá. És igaza volt. Amy azt csinálja mint Krisztián. De neki nyomos oka van rá,míg Bátyámnak nulla.
-De..-kezdtem bele.
-Tudom! Ő más!
-Igen.-sóhajtottam,majd megfogtam a kezét,és tovább sétáltunk.
- De rá kéne jönniük, hogy egymást szeretik...

*Krisztián Szenszöge*

Miután Lyna és Tomi elment, rá néztem a mellettem álló szőke lányra. Nagyon szép, nem is kell tagadni. De ő nem Amy…
Meg fogtam Laura kezét és elmentünk sétálni. Úgy döntöttem, hogy a duna part most kellemes idő töltés, amikor megláttam Amyt egy másik sráccal csókolozni a szívem össze szorult. Elrontottam. Miért pont ő? Miért pont vele? Miért pont őt kell szeretnem?
Oda mentünk hozzájuk és én sikeresen össze is vesztem Amyvel. Egy fasz fej vagyok!
Én szeretem ezt a lányt, túlságosan is. Talán jobb lenne ha elfelejteném. Itt van Laura ő igen is nagyon szép lány. Meg tudnám őt szeretni. Csak ő akkor se Amy lesz. Úgy döntöttem, hogy inkább menjünk vissza hozzánk. Laura felé fordultam és komolyan néztem rá.
- Nem alszol nálunk? – kérdeztem mire fel csillant a szeme, de egy szomorú sóhaj hagyta el a száját.
- És a húgoddal mivan, meg Amyvel? – kérdezte. – Mert tudod… én nagyon szívesen itt aludnék de… - nem hagytam hogy befejeze. Gyorsan a szavába vágtam.
- Nem érdekelnek. Csak te érdkelesz! Azt akarom, hogy itt aludj! – mondtam neki határozottan.
- Akkor jó, benne vagyok. – csókolt meg. Óvatosan húztam a szobám felé, ledöntöttem az ágyra és magamévá tettem őt. Persze egész végig Amy járt a fejembe, hogy ezzel meg bántom. De eszembe jut, hogy azzal a sráccal a parkban milyen jól elvolt. Szóval nem kéne, hogy büntudatom legyen. Miután Laura elalutt ki mentem a konyhába meg inni egy narancs levet. Pont akkor ért haza Lyna és Tomi.
- Na hol van a kis kurvád? – kérdezte szarkasztikusan Lyn.
- A szobámba alszik… És nem kurva, ne beszélj így róla. – mondtam neki keményen.
- Óh, szóval Amyt már nem is szereted? Pedig sírva felhívott, hogy találkoztatok és elmondtad mit érzel. Mekkora egy görény vagy! Miért kell neked állandóan meg bántanod őt? Örülj neki, hogy most nem ment el mint akkor… De ha így folytatod örökre el fogod veszíteni. – kiabált Lyna.
- Három éve ő menekült el nem én. – mondtam neki én is idegesen.
- De Krisztián, akkor miattad ment el! Rá kéne jönnöd, hogy egy barom vagy! És a helyet, hogy ezzel a kurvával hancurozol Amytől kéne bocsánatot kérni. – mondta, rá kellet jönnöm, hogy igen is igaza van…
- Óh, Amy nagyon is jól elvolt azzal a sráccal… - mondtam neki, aztán vissza akartam menni a szobába amikor meghallottam, hogy nyilik a bejárati ajtó. Amy lépett be.
- Bocs, hogy meg zavarom a veszekedést. De… nekem haza kell mennem. – mondta, eltorzult az arca és össze rezzent.
- Mi? Miért? – kérdeztem ijedten. Nem akarom, hogy elmenjen. Azt akarom, hogy velem legyen!
- Azért mert nem bírom ezt. Krisztián fogd fel, hogy én szeretlek… - mondta és elsírta magát.
- Én is szeretlek. – mondtam neki, közelebb akartam hozzá menni át akartam ölelni de féltem.
- Brávó! Itt volt már az ideje gyerekek. – nevettet Tomi.
- Krisztián mekkora egy pancser vagy! A szobádba alszik a kurvád de te mégis Amyt csesztetted. Dönsd el már, hogy kit akarsz. Mert ez szánalmas. – mondta Lyna és át ölelte síró barátnőjét.
- De ez nem ilyen egyszerű… - mondtam szomorúan.
- Ebbe mi nehéz? Szeretsz vagy nem? – kérdezte Amy.
- Én… én… - dadogtam.
- Te? Te? Te mi? – kérdezte fárattan az ajtóból Laura. Amikor meglátta Amyt hihetetlen dühös lett. – Óh, szóval ha már itt van ez a ribanc akkor én el is mehetek nem? De fogd fel az utcára kéne járnia. Krisztián olyan vak vagy. – nevettet ördögien.
- Ne merj így beszélni róla! – kiabált rá Lyn.
- Mert mi lesz. – húzta fel Laura a szemöldökét. Előre tudtam, hogy itt még baj lesz.
- Ez… - lépett mellé Amy és meg fogta Laura szőke haját és megtépte a lányt. De Laura se hagyta magát. Én és Tomi választottuk szét a lányt. Amy sírva ölelte át Tomit.
- Utála! – kiabálta nekem…

Figyelem!

Mivel Alice-nek rossza gépe, ezért Vivi segít nekem írni:)
Ő fog Fluor szemszöggel jelentkezni:)
Én pedig Sp és Amyvel jelentkezem:)
Nagy fordulatok lesznek a történetbe:D
Puszi Flóó:D

Egy kis meglepi:)

Sziasztok mivel mostanába igen csak késig a friss ezért egy kismeglepetést hoztam nektek, egy novellát írtam igaz semmi köze sincs a történethez. De azt gondoltam ez egy kicsi kárpotól titeket:)
Puszii Flóó^^



Megint reggel van, mint szokott, vidáman sétáltam az utcán élveztem, hogy a nap lágyan kényesztetí a bőrömet. Élveztem a simogatását. Én a munkahelyemre siettem szorgos léptekkel. Megint elő tőrt belőlem a tavalyi emlékképek, hogy milyen szörnyű dolog történt egy évvel ezelőtt velem. Elhagyott a barátom, és utána minden elromlott. Pont ő hagyott el, akit a világon mindennél jobban szerettem és érte mindent meg tettem. Ő volt nekem az első komoly szerelmem, hisz előtte voltak apróbb kapcsolatok, de egyik se volt komoly. Hisz nekem ő volt az életem, vele más ember lettem megváltoztatott. De miután szakítottunk az egyik „legjobb barátnőmmel” keveredett össze. Hihetetlen dolgokon mentem keresztül akkor. Aztán még egy csapás, „barátok” lettünk, és ő előttem csalta meg a „barátnőjét” és az se utolsó néző pont, hogy az a lány is a „barátnőm” volt. Én az óta csak szenvedek. Próbálom valahogy túlélni még azt a kis időt. Mivel egy hónap múlva New Yorkba költözöm egy igen kedves barátnőmhöz. Ő az a ember aki a bajban mellettem állt, és azok kevesek közé tartozik akik nem hagytak el és igazán megvédtek és mellettem álltak, amikor bármilyen hülyeséget csináltam ő volt az egyetlen aki nem oktatót ki és nem kezdett el szidkozotni. Ő volt az a ember aki teljes mértékbe megértet, leszámítva egy apró dolgot. Amikor a cigerattához nyúltam annak ő se örült, de megtudom érteni őt. Már csak gyötrődve várom, hogy elmúljon az a egy hónap és én itt hagyjam örökre Los Angelest. Amikor beértem az irodába Mary kedvesen üdvözölt.
- Holly drágám. – mosolygott Mary. – Ma egy fotózásra mész, pár színészt kell csinossá varázsolni, már oda vitettem az állványokat különb féle ruhákkal. Bízom benned. – csacsogott barátságosan Mary.
- Pontosan hány nőt és férfit kell felöltöztetni a fotózáshoz? – érdeklődtem unottan.
- 2 nőt és férfit. – bíztatóan mosolygott. Elvettem Marytől a céges autó kulcsait, még pár kiegészítőt és cipőt pakoltam be az autóba és még két ruhadarabot és indultam a megadott helyre. Amikor kiszálltam az autóból és megláttam a bejárat előtt azt a rengettek fotóst és rajongót meglepődtem, mert ezek szerint most igazán felkapott sztárocskák lehetnek, de nem lepődőm meg már öltöztetem Selena Gomezt, Justin Biebert, Miley Cyrust és Angelina Joliet is. Szóval őket is kibírom oda léptem a portáshoz és elmondtam kivagyok. Könnyedén bejutottam kaptam egy igazolványt, hogy a fotózáson dolgozok aztán indultam a helyemre. Először egy kedves férfi üdvözölt.
- Üdv, Greg vagyok a fotós. – nyújtót, kezet a melegnek tűnő srác. Aztán oda mentem az állványokhoz, megnéztem miket pakolt Mary, elég jó dolgokat, mit ne mondjak. Gucci, Dolce, Diorr és Marc Jacobs. Az utolsónak nagyon örültem, hiszen Marc volt a kedvenc tervezőm és New Yorkba nála fogok dolgozni. Először egy sötét hajú lány lépett oda hozzám. A lány vidám és mosolygós volt.
- Szia Ashlee vagyok. – mosolygott barátságosan.
- Holly. – nyújtottam kezet. – Na, szóval… - gondolkoztam, hogy mit kéne rá adnom. – Milyen színeket kedvelsz? – néztem rá barátságosan, mire ő elcsodálkozott csak nem tudom miért. – Valami baj van?
- Nem de, hogy. Csak… tudod… eddig te vagy az egyetlen styles, aki megkérdezte, hogy milyen színek az én világom.
- Na, szóval ki vele. – nevettem.
- Igazán szeretem a barnát, a feketét, a szürkét, ezüstöt, aranyat, a zöldet és a pirosat. – mondta a rengettek színt.
- Marc Jacobsal, hogy állsz? – kérdeztem, mivel Mary most tőle rakta a legtöbb ruhát.
- Óóh, ő a kedvenc tervezőm igazán egyedi stílusa van. – Ennek igazán örültem, hogy nem csak én kedvelem ennyire Marcot. Hisz ő azok a tervezők közé tartozik, akik fiatalok, de mégis nagy színvonalban élnek a ruháik.
- Ez remek, nekem is a kedvencem. – Kezdtem kutatni az állványon egy barna blúzt, aminek nagy váll része van, bézs és mályvaszínű virágok vannak. Hozzá egy fekete hagyma szoknyát, egy arany és fekete keveredésében létre jött leninget. Az egyik végét a leningnek kicsit feljebb húztam. Egy barna boka csizmát választottam cipőnek, aminek régies hatásba volt, a cipő fűzött direkt nem tűrtem be neki. Aranyszínű karkötőket választottam és kész is voltam.
- Aszta, köszönöm Holly. – mosolygott, csak nem tudtam mit köszön.
- Mit is? – kérdeztem.
- Nagyon tetszik, igazán jól csinálod, amit csinálsz.
- Köszönöm, te is jó színésznő vagy. – dicsértem meg.
- Szia Holly, remélem, még találkozunk. – köszönt el. Aranyos ez a lány ilyen kevés idő alatt is megkedveltem. Ahogy Ashlee állt a gép előtt még gyönyörűbb volt. „Nagyon jó Ash” hallottam a fotós szavait. „Kicsit balra, a kezet feljebb”.
Mikor egy pillanatra elnéztem Ashlee-től megláttam egy magas barna hajú srácot. Nem tudtam levenni róla a szememet. Túlságosan is megbabonázott, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad. Ő elkezdett felém közeledni, amikor elém ért elmosolyodott.
- Jackson Rahtbone. – nyújtott kezet.
- Holly Kurtis. – fogadtam el a felnyújtott kezet.
- Te vagy a stylest? – kérdezte kacéran.
- Igen. – mondtam zavartan. - öhhm… milyen színeket rakjak a ruhákba?
- Rád bízom magam. – mondta. Ez az egy szó vízhangzott a fejembe „Rád bízom magam”. Egy sötét farmert, egy sötétkék pólót és egy szürkés kockás inget adtam neki, egy fekete bakanccsal, a farmert betűrtem. Ő közben elmélyülten nézte, hogy mit csinálok. Kissé zavarba voltam, de tetszet. Elővette a mobilját és a kezembe nyomta.
- Kérlek, írd fel a számodat.
- Jay te jössz. – mondta egy lány és ő elment a telefonja pedig a kezembe maradt bele írtam a számomat.
Miután végeztem haza mentem és leültem a kanapéra unottan kapcsolgattam a tévét és csak rá gondoltam azokra az idéző zöld szemekre. Lezuhanyoztam felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba, amikor egy smst kaptam.
„Tetszet a ruha, amit rám adtál, bár jobban élveztem volna, ha le is veszed rólam;)”

A buliban történtek - music of the heart

A buliban történtek…
*Amy szemszöge*
Miután Krisztiánnal visszatértünk elkezdődött a buli, mindenki beindult, nem akartam túlzottan sokat inni, de még is sikerült berúgnom, egyre többet ittunk és ittunk. Lyna és Tomi együtt táncoltak és partiztak, Pixa valami csajt fűzött én meg Krisztiánnal buliztam, amikor megláttam azt, akit nem akartam… Igen kicsit meglepő, hogy egy Amerikai lány ennyi magyart ismer, de benne van a pakliba, hiszen sokat lógtam itt, és a volt barátom is magyar és most itt táncolt, amikor kiszúrt rögtön oda jött hozzánk és mosolyogva nézett engem. Egy pohárral a kezében indult el felénk, a szeme csak úgy pásztázott engem, már idegesítő volt a bámulása, amikor ide ért rögtön megpuszilt, én lesokkoltam, hogy most ilyen közvetlen, hát annyi éve pont azért lett vége, mert féltékeny volt Krisztiánra. Igen az én exem nem más, mint, a Stereo 2.0-ból Leo, akkor még nem voltak híresek, de ha jól tájékozottam ma már elismert zenészek.
- Szia Amy. – vigyorgott azzal a bájgúnár vigyorával.
- Krisz. – biccentet. Krisztiánnak.
- Szia… - köszöntem neki kábán, hisz még most is meg vagyok döbbenve, hogy pont vele találkozom.
- Na miújság van fiatalság? – kérdezte idétlenül.
- Mit, ha te olyan öreg lennél. – nevettem fel cinikusan.
- Semmi extra, elvagyunk Tomi is itt van valahol a húgommal. – forgatta meg Krisztián a szemeit.
- Melyikkel Dórival? – döbbent meg, nem igaz ismeri Dórit…
- Nem. – mondta Krisz.
- Lynával, tudod a legjobb barátnőm, ha nem emlékszel Lyna és Krisztián testvérek, vagy már annyit ittál, hogy már ezt is elfelejtetted? – kérdeztem szarkasztikusan.
- Ja, Lyna, és hogy van a csaj? – kérdezte röhejesen, amikor is egy lány lépett oda Leo mellé és Krisztiánt is átölelte…
- Laura, hát te itt? – kérdezte fáziskéséssel Krisztián.
- Igen, a csajokkal lenéztünk, ma van Zsófi szülinapja. – mosolygott sejtelmesen.
- Áh, értem… - mondta Leo.
- Nem megyünk táncolni? – néztem Krisztián felé.
- Menjünk. – mondta és megfogta a karomat, látszott rajta, hogy már ő is megunta az előző társaságot. A pörgős dalokra táncoltuk, és közben fogyott az alkohol is, amikor kicsit leültünk piheni Pixa hozott valami kék löttyöt. Lynára néztem, akinek Tomi simogatta a combját, Lyna észrevette, hogy figyelem, és kicsit arrébb ült Tomikától, hisz tudta, hogy ezt Krisz miatt kell.
- Ez meg mi? – kérdeztem félve.
- Abszint, nagyon ütős pia, ettől csak jobb és tüzesebb lesz a hangulat. – mondta Pixa, vagy, ahogy Lyn hívja „Pulikutya”. Egyszerre húztuk le mind az öten az abszint. Mint ne mondjak, nagyon kaparta a torkomat, de mikor vége lett nagyon jó volt, azonnal bepörögtem. Oda mentem Leohoz és elhívtam táncolni. ő kisé meglepődött, de nem ellenkezett, amikor vége lett a számnak visszamentem Krisztiánhoz, és őt is magammal húztam a táncparkettre. Egyre tüzesebben mozogtam és a csípőnk is egyre többször ütközött össze, amikor is egy lassú összesimulós szám következett, ekkor közelebb hajolt és megcsókolta a nyakamat, én a hátát simogattam, amikor szorosan megfogta a csípőmet, és ajkait lágyan az enyémekre rakta, de én időben löktem el magamtól.
- Nem megyünk vissza? Ideje lenne haza menni. – mondtam kapkodva.
- Rendben. – sóhajtott szomorúan. De az asztalnál csak Pixa volt és éppen egy csajjal szemezet.
- Hol van Tomi és Lyna? – kérdezte Krisztián.
- Az előbb leléptek, megyünk nem? – kérdezte. Hívtunk egy taxit és indultunk haza, ahogy beértünk a lakásba, megittam egy pohár vizet. de mivel gondoltam, hogy Tomi szobájában, vannak ezért inkább nem mentem be.
- Tudnál adni egy pizsamát, vagy valamelyik pólód megteszi. – mondtam halkan neki.
- Mindjárt hozom. – aztán ott hagyott egyedül, Pixa jött vissza és lesokkolt fejjel nézett engem.
- Mi gáz van? – néztem rá.
- Hát rosszat fogok álmodni. – aztán abba hagyta, mert vissza tért Krisz egy szürke DC pólóval. Bementem a fürdőbe és bele bújtam a pólóba, jól eső bizsergés fogott el mivel a pólónak Krisztián illata volt, a kedvenc parfümje illata volt a pólónak, és a nyakamnak is…

Plusz feji:)) A bulin történtek.

Ezt a fejit 2 embernek kell köszönni. Az egyik Dorcy, ő vett rá, hogy írjak, a másik pedig Vivi, aki annak ellenére hogy nincs jól, segített megírni.
Kérek szépen komikat, és ha tetszik nektek, hogy ilyen is van, akkor szólok flónnak, hogy írja meg a bulit Amy szemszögéből is:)
Még egyszer köszönöm Vivi!!<3<3
Puszii: Lynii:))

*Catlyn szemszöge*
Mikor bementünka klubba, leültünk egy asztalhoz, Amy pedig elment piáért. Bevallom, nem szoktam inni, mert voltak kisebb gondjaim az alkohollal, droggal, és egyéb ilyen dolgokkal, de ha elmegyünk bulizni akkor iszok, bár már megtanultam, hol a határ. Egyre jobb számok mentek, Amy pedig nem tért vissza, így az idióta bátyám elment utána. Pixa lelépett csajok után koslatni, így Tomikával kettesben maradtunk.
- Kiscsaj, jössz táncolni? – jött oda egy srác. Nem nézett ki rosszul, de Tomika jobban az esetem…
Persze. – néztem rá, és egy százas pálinkás vigyort erőltettem magamra. – Ha nem baj… - fordultam Fluor felé, aki csak bólintott, hogy nyugodtan menjek. A tömeg szélére mentünk, karját a derekamra tette, én pedig a nyakát karoltam át. Pár gyorsabb zenét végigtáncoltunk, majd kezdődött egy lassú szám. Közelebb húzott magához, és arcát közelítette az enyémhez. Pár milliméter volt már köztünk, mikor valaki megfogta a kezem. Tomika volt az, és táncolni hívott. Szivesen mentem vele, és sokat táncoltam vele. Közben megittunk pár üveg alkoholt ketten, Tomival. Nem voltam már magamnál, Tomika még bírta. Halványan láttam, hogy Krisz megcsókolja Amy-t. Pár óra táncolás után, visszaültünk az asztalunkhoz, ahol éppen Pixa nagyon el volt foglalva egy lánnyal. Tomika felkapta a pénztárcáját, és mentünk a pulthoz. Vett egy üveg vodkát, amit szintén elfogyasztottunk. Azt hiszem itt már teljesen K.O.voltam,de folytattuk a bulizást. Fluor felkért táncolni. Basshunter Saturday című száma kezdődött. Tomi és köztem alig volt pár centi, olyan szorosan táncoltunk. Csípőnk egyszer csak egymáshoz ért, és én nem tudtam ellenállni, nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Levegőhöz nem nagyon jutottunk, sokáig foglalkoztunk egymás szájával, nyelvével. Már a számnak is vége lett, meg a következőnek és az azt követőnek is, és mi még mindig csak csókolóztunk. Egyszer csak eszembe jutott kivel csókolózom. Nem tehetem ezt vele. Lehet minden lánnyal ezt csinálja egy buli erejéig,de nem tudtam elszakadni tőle.
Egyszer csak elhajólt,és a szemet fürkészte. Közben az éltető levegőért kapkodott. Én is ziháltam,és próbáltam elnézni. Nem akartam tudni mit gondol rólam. De egy részem mégis tudni szerette volna… Nem szerettem volna olyan lány lenni, aki csak egy éjszakára kell, nem akartam party-arcos eset lenni. Hosszabb kapcsolatra vágyom, mert az eddigi szó szerinti sötét életemben, csak rövid, gyakorlatilag egy-két éjszakás kalandjaim voltak.
- Őőőő bocsi...- hebegtem össze-vissza.
- Azt hiszem ezért nem kell bocsánatot kérni. - és ismét megcsókolt. Édesen, mégis szenvedélyesen hancúrozott nyelvemmel, nem lehetett neki ellenállni. Visszacsókoltam, és közben letértünk a táncparkettről, és kimentünk a klubból, majd leintett egy taxit.
Nagy nehezen bemásztunk a taxiba,és a fejemet a válára hajtóttam. Minden annyira forrgot velem,de remekül éreztem magam. Maga felé fordította a fejem,és szépen lassan megcsókolt,majd egyre szenvedélyesebben. Keze a derekamat ölelte,majd az ölébe húzott.
- Khm…Tudom, hogy a fiatalság bolondság, de azért ne az én taximba. – nevetett a taxis. Kimásztam Tomika öléből, és ráhajtottam fejem a mellkasára. Szívverését hallgattam, s ettől kijózanodtam. Tudom, hogy őrültség, és tudom, hogy alig ismerem, de minennél jobban vele akartam lenni…úgy! A taxis megállt a lakás előtt,és kiszáltunk,majd nagy nehézségek árán felballagtunk a lépcsőkön. A a zárba beletalálni volt a legnehezebb...Fluor már azon a szinten volt,hogy betöri,de nekem sikeült beletalálnom....így bejutottunk a lakásba. Berontottunk, s becsapta magunk mögött az ajtót, s ezzel egy időben nekinyomott engem is a falnak, és úgy csókolt. Kezével már pólóm alatt járt, s én hagytam. Nagyon felcsigázott, nagyon szeretem Tomit. Nagy nehezen eljutottunk a szobáig, s az ajtót is be tudtuk csukni. Tomika „ledobott” az ágyra, s a nyakamat halmozta el csókokkal. Levettem róla a felsőjét, és ő is megszabadított az enyémtől. Fluor férfiasságán ültem, de lentebb kellett csúsznom, hogy az övét kicsatoljam, s a nadrágjától is megszabadítsam. Rövid ideig szenvedtem vele, közben néha-néha „véletlen” megcsúszott a kezem, s gyenge pontját súroltam. Éreztem, hogy kíván, s nem bírja már sokáig, de szívesen húztam az agyát. Nadrágja lekerült, s visszaültem ágyékára, rádőltem mellkasára, s csókolgattam felsőtestét. Hirtelen fordított helyzetünkön, leszedte rólam a nadrágom…mellkasom és nyakam között sikázott ajkával, kezével pedig néha a combomat cirógatta. Már a melltartómat kapcsolta volna ki, amikor ránk nyitott Pixa, hogy megjöttek…..

3.fejezet

Na meghoztuk nagy nehezen a 3.-at is:)) Szokás szerint, Amy szemszögét Flóra írta, Catlynét meg én:))
Puszii: Lyna:))


*Amy szemszöge*
Amikor reggel fel ébredtem a fejem fájt és émelyegtem is csak arra nem emlékszem mi történt. Kimentem a konyhában főztem kávét. elővettem a gyógyszert és leültem az asztalhoz. Amikor is Krisztián jelent meg. Adtam neki is kávét és csendben ittuk. Nem emlékszem semmire csak ara, hogy A nappaliba aludtam, Lyna pedig bent Tomikával a szobába.

*Catlyn szemszöge*
Reggel telefoncsörgésre keltem. Ki a fene hívhat ilyenkor? Nem vettem fel, csak kinyomtam. Nem volt kedvem semmihez. Iszonyatosan fájt a fejem, és úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy traktor… Szörnyű érzés….De várjunk csak! Mit csináltam én tegnap este? Volt egy koncert…Tomikával léptem fel…azt hiszem…igen,igen, ez volt. Oké, ez meg van. És aztán mit csináltam? Elmentünk valahová…De hova? Áá…nem emlékszem..De! Megvan! Bulizni! Szupi, ez is megvan És ott mi történt? Ezt már tényleg nem tudom…Basszus! Én se vagyok normális…Ha most itt lenne egy ilyen gondolatolvasós izé emberke, akkor tuti diliházba csukna. De nem is baj, ellennék én a gumiszobába, elpattognék én, és még a kényszerzubbony se zavarna. Na jó tényleg őrült vagyok. Fekszem az ágyban, csukott szemmel, és „hallgatom” az őrült gondolataim. Stop! Az ágyban?? Nem emlékszem, hogy kerültem az ágyba….Kipattantak a szemeim, és körbepásztáztam a szobát. Kétség kívül, ez nem Pulikutya szobája, és nem is faszkalapé, hanem Tomikáé. A szoba alapszíne kék, és fekete bútorok voltak benne. A szekrényeken, és falakon képek voltak. Őrült képek, amik tükrözik Fluor Tomi belsejét. Egy örök gyerek szobájába vagyok. Mellettem, az ágyban pedig szuszog valaki. Gondolom Amy.
- Fel kéne kelteni. – suttogtam magam elé. Takaróját majdnem fejére húzta. Furcsa. Őt sose láttam még így aludni. Közelebb mentem hozzá, és egy nagy cuppanóst nyomtam arcára, mire hirtelen felült, én pedig csodálkoztam. Ő nem Amy! Ő Tomiii!!
- Öö..ritkán van élményem ilyen szuper ébresztésben drága. Ébreszthetnél minden reggel így – nevetett és visszadőlt az ágyba, én pedig fülig pirultam. Megfogta derekam, és magára rántott, így a takaró felfedte azt, amit nem kellett volna. Egy tanga, és egy melltartó volt, az én igen hiányos öltözetem. Elég feltűnően végigmért, majd még nagyon lett a mosolya. – Rég volt rajtam ilyen dögös csaj.
- Héé…Ha elengednéd a derekam örülnék. – nevettem.
- De nem akarom. Olyan jó így. – nézett rám szép szemeivel.
- Oké. – adtam be derekam. Na jó ez így megint hülyén hangzik…már ígyis kisajátította derekam. Keze fentebb csúszott a hátamra, és finoman meglökött, ennek pedig az lett a következménye, hogy teljes súlyommal ránehezedtem, amit ő hősiesen tűrt, sőt még élvezte is. Arca vészesen közel került az enyémhez. Nem bírtam megállni, hogy ne ajkait nézzem. Csodás szája volt, olyan jó lenne…..NEM LYNA!!!NEM LEHET!!!!! Ám ekkor arca közeledet. Pár másodperc múlva, már éreztem ajkit az enyémen, én pedig boldogan viszonoztam. Nem tudom meddig kényeztettük egymás ajkát, mikor fordított helyzetünkön. Én kerültem alulra, lábamat pedig körbefontam derekán. Minél közelebb akartam érezni magamhoz. Kezével combomat simogatta, én pedig csupasz hátát cirógattam.
- Hupsz…Bocsánat fiatalok. – nyitott be Pulikutya. Nem igazán hatott meg hogy ránk nyitott, mert ugyanúgy folytattuk. Nem sokkal Pixa távozása után, viszont Krisztián nyitott be, és lehámozta rólam Tomikát, ami miatt engem elöntött a düh…

*Amy szemszöge*
Amikor meg ittuk a kávét meg csörrent a telefon.
- Felvegyem? - kérdeztem halkan.
- Persze nyugodtan, hisz már te is itt laksz.
- Igen tessék? - szóltam bele halkan.
- Krisztiánt keresem. - szólt bele egy vékony női hang.
- Ki keresi, ha szabad tudnom?
- Nagy Laura, és te kivagy h csak úgy kérdezkedsz engem? - tért rá a cinikus beszédre.
- Amy vagyok a fiúk lakótársa...

*Catlyn szemszöge*
Mi köze van ahhoz Krisztiánnak, hogy én mit csinálok? Elmehet a picsába! Attól még hogy a bátyám, nem rángathat le rólam akárkit!
- Azonnal húzd ki magad a szobából, vagy nem állok jót magamért! – ordított Krisz.
- Mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok itt? – üvöltöttem.
- Igenis sok. Nem hagyom, hogy ha húgom egy olcsó kurva legyen, aki mindenki ágyába befekszik, és nem hagyom, hogy a haverom kihasználja a húgom.
- Na elmehetsz melegebb éghajlatra. Eddig rohadtul nem érdekelt, mit művel a pici húgod. Mellesleg megjegyzem, nem is vagyok már olyan pici. Húsz éves vagyok, ebből te kb.: 15 éven keresztül leszartad mi van velem. Ne most kezdj el megnevelni, mert nem fog menni. Azt csinálok amit akarok, és neked nagyon nincs beleszólásod. Ne tekints húgodnak, mert nem vagyok már az. Anno letagadtál, és ezt már nem vonhatod vissza. Hagyj élni, és hagyd hogy boldog legyek. És ne szólj bele abba, mit teszek. - majd kiindultam, de előtte megálltam, szánakozva tekintettem rá, majd az ajtóból visszarohantam Tomihoz, kapott egy rövid csókot, és kirohantam. Pontosabban be a fürdőszobába. Ott felkaptam egy farmert egy felsőt és egy cipőt, majd elrohantam a lakásból. Most nem fogtam taxit, gyalogoltam. Kimentem a partra, a Duna partra. Megnyugtató volt. Néztem, a sok kisgyereket, ahogy ugrándoznak, meg kergetik a galambokat. Ők nevettek, és vidámak voltak, míg én sírtam. Mindenki kerülgetett. Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.

*Amy szemszöge*
- Valami Laura keres. - adtam oda a telefont neki.
_ Jó szia... - aztán vissza jött mellém.
- Holvan Tomi? - kérdezte.
- A szobájába. - mondtam halkan, te jeszus Lynával vannak ott, bakker...
- A húgommal. - rohant be a szobába és kiabálásokat hallottam meg. Ez így nem lesz jó, Lyn fel fogja kapni a vizet.. és el fog megint menni. Baszus...


*Catlyn szemszöge*
Az a két kéz ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani tulajdonosát. Nem is érdekelt. Nem sokat láttam, mert könnyeim elárasztották egész arcom. Valaki leült mellém…még mindig nem néztem fel, de az a titokzatos ismeretlen idegen ezt nem hagyta. Állam alá nyúlt, és kényszerített, hogy felnézzek. Nagyon meglepődtem. Az a valaki nem más volt, mint…..

*Amy szemszöge*

Miután Lyna elment, Tomika utána ment én meg ott maradtam egyedül Krisztiánnal.
- Azért te is rendes vagy… Arra nem gondoltál, hogy Lyn szereti Tomikát? – kezdtem el kioktatni.
- Most megint mi bajod van velem? Tudod három éve is így volt… Össze vesztem Lynával, te velem veszekedtél és leléptél, aztán három évig nem láttalak… - kezdett el kiabálni velem. Igaza van, de én… nem akarom őt elveszíteni, de Lyna fontosabb nekem.
- De Krisz nincsen igazad, nincsen. És egyébként is akkor Lyn miatt mentem el, de arra nem gondoltál, hogy talán veled szívesebben maradtam volna? Fel tudod ezt fogni? – keltem ki magamból én is. Én, én nem akartam akkor se elveszíteni de fáj amit csinál…
- Maradtál volna? – lágyultak meg szemei.
- Igen. – mondtam ki könnyeimmel küszködve.
- Tudod… kérdezted, hogy lánynak csináltattam-e a tetóválásomat, és azt tudnod kell, hogy ezt igazság miattad írtam ki. – Uram isten, ez valami szerelmi vallomás akart lenni, hisz a kezére az van kiírva, hogy „Love”. Ez nekem túl magas, nem ez nem lehet.
- Sajnálom. – suttogtam és rohantam be a szobába fel vettem egy farmert, egy pólót és a kabátomat össze raktam a cuccaimat és írtam egy kis levelet.
„ Drága Lynám, szeretlek, de muszály elmennem egy szállódába leszek majd hívlak. Sajnálom Krisztián. Amy.” Aztán kimentem és egy szót se szólva oda adtam a kis cetlit Krisznek és kiléptem az ajtón. Hívtam egy taxit addig pedig csak kint álltam. Egy szép szőke hajú lány oda sétált hozzám.
- Elnézést, itt lakik Éder Krisztián? – a hangja anyira ismerős volt, uramisten ő az a Laura…
- Amy vagyok, te biztosan Laura, reggel telefonon beszéltünk. – mondtam neki kedvesen de még se tudtam úgy nézni rá, hiszen olyan szép volt, sokkal szebb mint én. Talán Krisztián barátnője?
- Áhh szóval te vagy Amy… - lett bunkóbb. – Te talán Kriszitán csaja vagy?
- Nem de, hogy is! – aztán megjött a Taxi és ott hagytam a lányt. Egy közeli hotelba mentem aztán vettem ki egy szobát. Amikor már kipakoltam a táskámból megcsörrent a telefon, de nem akartam ennek a személy nek fel venni…

Emberkék!

Sziasztok!=))
Nemrég felmerült egy kisebb gond, miszerint, kicsit zavaros a töri. Mégpedig azért, mert Catlyn családtagjainak a neve magyar...DE Catlyn anyja amerikai volt,halála után pedig kiköltözött nagynénjéhez, így az ő neve is külföldi lett. Ezért nem magyar a neve. A testvéreinek magyar....na szval értitekxD vagy nem, nem tom, ha bni gond van szóljatok:))

Ma este vagy legkésőbb hnap este (Flórán múlik), jön a kövi:)))

Puszii: Lyna=))

Lyna a koncerten=))

2. fejezet - Music of the heart

2. fejezet
*Catlyn szemszöge*

Leszállt a gép, és mi is leszálltunk róla. Kerestem a szememmel a tömegben a bátyám, de nem láttam, viszont megakadt a szemem, egy srácon. Barna, göndör haja volt, szemét eltakarta egy napszemüveggel. Unottam állt, kezében egy táblával, amit hanyagul lógatott. Fülét bedugta, gondolom zenét hallgatott. A táblán ez állt: „Lyna és Amy”. Nem tudom ki ő, de Amy odahúzott. Ahogy közelebb mentünk, rájöttem, hogy ő csakis Pixa lehet. Szuper…. a bátyám pulikutyája…Krisz csettint, Pixa ugrik. De jó… Pulikutya nyáladzik, amint végignéz Amyn.
- Szia Lyna vagyok, a bátyámmal laksz együtt. – mondtam bunkót, és fintorogtam hozzá.
- Szia Amy. – mondta barátnőm. Istenem…t máris levette a lábairól Pixa vagy ki a faszom…Pulikutya után olvadozik Amy. Amy után olvadozik Pulikutya. Szuper. Két nyáladzó egyeddel vagyok összezárva. Ilyen szar szitu még álmomban sem volt…
- A Krisztián és a Tomi klipet forgatnak, de mondták, hogy pár napig nálunk lesztek, és Tomi kiköltözik a nappaliba, hogy addig tudjatok a szobájába aludni. – mondta úgy, mint aki mindjárt bealszik. Asszem este bulizni voltak… legalábbis ez a tippem.
- De mi igazán elalszunk a nappaliba is. – mondta Amy. Na, arra várhat… én ugyan nem alszok a kanapén…
- De ez így is jó. – mondtam. Nagyon nem akarok a bátyámmal lenni pár hétig. De legalább megismerem, Tomikát már nagyon várom. - De takarítást nem vállalunk, kint L.A-ben a saját házunkat alig tudtuk rendbe tartani. – tettem még gyorsan hozzá, és egy aprót nevettem mellé.
- Beszélj csak a saját nevedbe, az én szobámba rend volt. – Nevetett Amy…. Szuper… Pincsikutya is nevet. De vicces… nem értem min kell ezen nevetni.
- Lányok, szerintem menjünk. – mondta Pulikutya.
- Oké. – mondta Amy. Ők elindultak mosolyogva beszélgettek, én meg egyedül kullogtam utánuk. Én ugyan nem fogok úgy tenni, mintha sok kedvem lenne Krisztiánnékkal élni. – Jaj, Lyna, ne csináld már. Ha a bátyád paraszt volt, neked mért kell annak lenned? Pixa mit tett ellened? Semmit… akkor egy kicsit légy már boldog.
- Igazad van, bocsi Pixa. – mondtam.
- Semmi baj, kicsi lány.
- Hey, I am not little girl. – mondtam neki angolul.
- Ohh…I am sorry. – mosolygott.
- Nothing.
- Little girl, ülj be előre. – nevetett.
- Khm…Amy ülj te előre. És Pixa, elmehetsz melegebb éghajlatra. – mosolyogtam. Pulikutya little girl-özik nekem. Na ha ő így, akkor én amúgy.
- Okey. – nevetett Amy. – Úgy érzem magam, mint oviban. Komolyan jobbak vagytok, mint a TV.
- Little girl, igaz, hogy azért jöttetek Magyarországra, hogy énekelhessetek? – kérdezte.
- Öhm…jah. L.A.-ben nehéz befutni, de világsztárok nem akarunk lenni. Így maradtunk ennél az országnál.
- Akkor lássuk, hogy énekel Little girl, és a barátnője. – nevetett. Benyomta a rádiót, és felcsendült Eminem feat Rihanna Love the way you lie. Elkezdtem énekelni, de Amy nem énekelt. Ránéztem, és láttam, hogy nincs éneklős kedve, de hátranézett rám, és bíztatóan mosolygott. Eminem rapp részét közösen „énekeltük” Pixával
- Hűha csajszi….ahogy hallgattam, ahogy énekelsz és rappelsz, nem való neked a Little Girl név, de olyan jó mondani rád. Nagyon jól nyomod. Nem gondoltam volna, hogy így tudsz rappelni. Egy sima Eminem számra rappelnél nekem? – mondta. Belepirultam. Így még senki se dicsért. Nagyon jól esett.
- Pulikutyának bármit. – mondtam. Hupsz… a pulikutyát nem kellett volna…
- A kinek? Pulikutyának? – mosolygott.
- Ha én Little Girl, akkor te meg pulikutya. – mondtam. – Vagy lehetnél Little Boy, de az nem olyan egyedi.
- Hát jó Kicsi lány. – és megszólalt Eminem - Not afraid. Végig rappeltem egyedül. Egyszer se segített Pixa. Belejöttem a rappelésbe. Bírom ezt a stílust. Sokkal jobb, mint a rock, igaz régen azt szerettem nagyon.
- Kislány, ez nagyon durva. Nagyon jól nyomod. Megkockáztatom, hogy vagy már olyan szinten, mint a bátyád, Fluor, vagy esetleg én. Nagyon durva. Kicsi lány barátnője, nem mutat nekem semmit? – fordult barátném felé.
- Ööö… nem vagyok olyan jó, mint Catlyn. Szóval nem.
- Ne hülyéskedj. Ki nyert mindig versenyeken? Én vagy te? Ki a jobb akkor, te vagy én? Lecsaplak, ha még egyszer ezt mondod. Pulikutya, a Fluortól a Boom Boom Bangre biztos „beindul”. Rajta is van a telómon, szóval of fold a rádiót. Megkerestem a telómon, és maxra vettem. Na, kinek volt igaza? Hát persze hogy nekem. Nem bírta ki a drága. De én sem. Együtt nyomtuk a Boom Boom Bang szövegét. Tiszta buli hangulat volt. Pulikutya meg csak nevetett rajtunk. De a végén már ő is Boom Boom Bang-es állapotba volt. Tök buli ez a szitu. A bátyám pulikutyája kijön elénk a reptérre. Bunkózunk egy kicsit, aztán a kocsiba bulizunk.
- Ennyire szeretitek Fluort?- kérdezte nevetve.
- Aha. – mondtuk egyszerre.
- We love – mondtam, majd egyszerre folytattuk ordítva- Tomikaaaaaaaaa!
- Mióta hallgattok magyar zenét? – kérdezte.
- Kb.: 3 éve. Azóta nem voltam itthon. Azóta nem láttam apát, és a húgaimat. Na meg a bátyámmal akkor vesztünk össze a legjobban. Tudod, anya halála előtt, nagyon jóba voltunk. Szét se lehetett minket választani, ugyanazokat szerettük csinálni, enni, ugyanazokat szerettük nézni a TV-ben. De miután megszületett a húgom, és anya elment végleg, Krisz engem hibáztatott. Azt mondta, hogy minden az én hibám, mert én veszekedtem anyuval, minek következtében elfolyt a magzatvize. Aztán már a Dórikát hibáztatta. Én ugye kiköltöztem a nagynénémhez L.A-be, és ott éltem, mert nem tudtam apa szemébe nézni, melyben csak a szenvedést láttam. És mindig, mikor nyáron hazajöttem, és néha szünetekbe, Krisz bántott. Nem vert, de a szavaival bántott. Hibáztatott, ordítozott, és csapkodta az ajtót. Egyszer majdnem nekem vágott egy vázát. Aztán elköltözött otthonról, mondván, nem akar Dórival egy légtérbe lenni. Ezért Dóri engem sírva hívott fel, hogy bocsássak meg neki, mert minden az ő hibája, és én felhívtam Kriszt, és nagyon leszidtam. Ezután többször próbált Dóri öngyilkos lenni, de Krisz mindig megmentette. Végzetes a kapcsolatunkba az volt, amikor 3 éve utoljára otthon voltam. Tíz percenként ordítoztunk, nem bírtunk egy szobában tartózkodni. Majd megjegyeztem, hogy talán, ha nem vágott volna a hajamba anno, mielőtt anyával veszekedtem, akkor nem húztam volna fel anyu idegeit, nem folyt volna el a magzatvize, és most nem ott tartanánk, hogy öljük egymást, mert anya ha ezt látná szívrohamot kapna, mert neki az volt a legfontosabb, hogy a család együtt maradjon és ne essen szét. És ekkor megpofozott. Na ekkor szakadt el a cérna, és az első dolgom az volt, hogy összepakoltam a cuccom, és köszönés nélkül a reptérre mentem. Apa többször is próbált felhívni de soha nem vettem fel a telefont, Dórival beszéltem egyedül. Ő mindig közel állt hozzám. Tudom, nem ezt kellett volna csinálnom, de akkor nem jutott más az eszembe.
- Krisz soha nem mondta el mi bajotok van egymással. És nem gondoltam volna hogy ekkora egy paraszt egy a gyerek. Lányt vert. Ez nagyon durva.
- Ugyan, már túltettem magam rajta. Ez van, ezt kell szeretni. – mondtam. De ekkor megszólalt Amy telefonja. Ő miközben meséltem, tiltakozóan bedugta a fülébe a fülesét.
- Szia Krisz. Persze, már úton vagyunk, mondjad miért hívtál. - vette fel, majd fél perc szünet.
- Aha, persze, majd megmondom neki. Szióka.- tette le.
- A bátyád volt, azt üzeni, hogy este buliba megyünk, és hatra készüljünk el. – én nem megyek! Nem bulizok vele.
- Oké. Akkor majd jó készülődést, én nem megyek. Legalábbis oda nem ahova ő megy.
- Jaj, Kiscsaj, ne csináld már. Jó buli lesz. Majd Tomikával elleszel.
- Ha Krisz ott lesz akkor nem és nem vitázom veletek.
Már délután négy. Még két óra van a buliig, amibe én nem megyek. Most érkeztünk meg a lakáshoz. Szuper… Lehet apáékhoz kellett volna mennünk. De már mindegy. Éppen a lépcsőn mentünk fel, és cipeltük a bőröndöket. Szegény Pulikutya is 4 bőröndöt cipelt. Mi Amyvel fejenként kettőt. Még pár lépcsőfok volt hátra, mikor hallottuk, hogy kivágódott egy ajtó, és egy fiú siet elénk. OMG. Ez Tomika! Basszus….
- Helló, Tomi vagyok, te gondolom Lyna, te pedig Amy. Adjatok ide egy-egy bőröndöt.
- OMG! OMG! OMG! We love Tomikaaaaaaaaaaaaa! – ordítottuk egyszerre Amyvel, és elejtettük a bőröndöket, amik épp nálunk voltak, és azok nagy zajt csapva, este egyre lentebb, elsodorva magukkal Pixát.
- Basszuuuus! – megint ordítottuk egyszerre Amyvel, és egyszerre kezdtünk a bőröndök, és szegény Pixa után. Hallottuk, hogy Tomika(L) is fut utánunk.
- Csajok, menjetek fel, majd mi felvisszük a cuccokat. – szólt utánunk. Erre meg is álltunk.
- Azt megköszönnénk. – nevettünk.
- Nincs mit csajok, az ajtó nyitva van, nyugodtan menjetek be, Krisztián épp fürdik, szóval a fürdőt hagyjátok, ha nem akartok megvakulni. Menjetek be az én szobámba, fel fogjátok ismerni.
- Valaki segítene?- hallottuk lentről a pulikutya hangját.
- Megyek már. – ordított Tomi.
Mi felmentünk Amyvel. Tök durva. Az egész lakás olyan, mintha végigment volna rajta egy tornádó. Ez tetszik. Máris van egy közös bennem és a fiúkban, de Amy szörnyülködve nézett végig.
- Nem hiszem el. Ez egy disznóól. – mondta.
- Aszta, ez kibaszott jó. Király. – mosolyogtam. De ekkor kilépett a fürdőszobából Krisztián. A mosoly lefagyott az arcomról, az ő arca meglepettséget és csalódottságot tükrözött. Már indultam volna, hogy nekiessek, de Amy átölelt hátulról, és szorosan tartott.
- Amy, engedj el! Most! Nem bántom, mert nem élné túl, ha megverném. Engedj el, mert elmegyek! Most! – ordítottam. Krisztián nem csinált semmit, csak állt. Egy szál törölközőbe. Arcáról, most már semmit sem tudtam leolvasni. Az égvilágon semmit. És ez zavart. Mindig látni lehetett rajta, mit gondol, vagy épp mit érez. De most nem. És ez nem tetszett… nagy nem. Nagy nehezen kiszabadultam Amy karjai közül, és kirohantam. Útközben félrelöktem Pixát, és Tomikát, és rohantam tovább. Elkaptam egy taxit, mondtam neki, hogy vigyen egy plázába. Tíz perc autókázás után, a kezébe nyomtam a pénzt, és ki is szálltam. Bementem, és bevetődtem a legelső boltba. Szétnéztem, majd mentem a következőbe. Kb.: 3 boltba jártam már, mikor két kéz karolt át hátulról.
- Mért futottál el? – mondta egy ismerős hang. A hang a kéz tulajdonosa. A két tulajdonosa pedig… megfordultam… Tomika. Átöleltem és elkezdtem sírni. Ő odahúzott egy padhoz, és ölébe ültetett. Én csak tovább sírtam. Simogatta a hátam, és próbált megnyugtatni. Nem tudom meddig ülhettünk ott, de megnyugodtam. Abbahagytam a sírást, és mindent elmeséltem neki, pont, úgy ahogy a kocsiban Pixának.
- Nyugi csajszi. Figyi, Krisztián ideges lett miután elmentél. Féltett, hogy bajod esett. Én csak telefonon beszéltem vele, mert miután majdnem fellöktél utánad jöttem, de azt nem tudtam melyik boltba mentél be.
- Nem érdekel Krisztián, ő már nem a bátyám. Körülbelül 15 éve már nem az. Utálom, és nem akarom látni. El akarok menni tőletek.
- Nem mész el. Nem kell beszélned a bátyáddal. – mondta, de én félbeszakítottam.
- Nem a bátyám. – mondtam higgadtan.
- Oké, bocsi, szóval, a Krisztiánnal. De hallottam hírét miért jöttetek. Szóval, esetleg, segítenék neked elindítani a karriered. – mosolygott.
- Segítenél? – kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, nagyon szívesen. Ma van egy koncertem. Esetleg eljöhetnél, és előadhatnánk Eminem és Rihanna közös számát.
- Jaj, az nagyon jó lenne. – öleltem meg.
- Akkor irány a fodrász, rendbe szedjük a hajad, aztán próbálunk és aztán go színpad. Childten of Distance-t ismered? – mondta.
- Igen ismerem, és oké, induljunk.
- Oké, akkor abból is adunk elő.
Elvitt egy arénába, majd letámadtak minket a sminkesek, és fodrászok. Tomi felállt egy emelvényre és engem is húzott magával.
- Na, fiúk, lányok! Ő itt Catlyn, és ma vele fogok fellépni. Egyik ismerősöm húga, és elképesztő, szóval a mai program változik, ő fog nekem feateringelni. Most pedig fodrász, aztán ruha, végül smink.
- Sziasztok. – ennyit mondtam, majd a fodrászok Tomival együtt elráncigáltak.
- Szeretném, ha az alap szőkét meghagynátok, és a hajába fekete melírt tennétek. De értitek, szóval alul fekete, és fölül szőke. A stílus maradjon. – mondta a fodrásznak, majd felém fordult. – Ne aggódj, szuper leszel, bár már így is az vagyok, de most extrázunk. Mindjárt visszajövök.
- Oké, siess. – majd kezelésbe vett a fodrász. Fél óra alatt végzett, és meg kell, mondjam, bomba nőnek éreztem magam. Nagyon jól néztem ki. Lájkolom magam.
- Csajszi, csodás vagy. – és adott 2 puszit az arcomra. Azt hittem összeesek. Imádom Tomit, olyan közvetlen. – Most pedig a stylist.
- Oksa… Tomika, és félek. – nevettem.
- Nyugi van Lynii. Kibaszott jól nézel ki, ilyen szép csajt rég láttam, vagy talán még soha. És Pixában bízok. Azt mondta profi vagy, szóval, biztos jó leszel, csak képzeld el, hogy senki nincs körülöttünk. Csak te vagy, és én. – nyugtatott.
- Na, nincs fecsegésre időnk Fluor. – szakította félbe a beszélgetést a… asszem a stylist. – Kisasszony, vedd fel ezt a bőrhatású gatyát, ezzel a szegecses övvel. Felülre ezt a fekete-fehér csíkos toppot, és fölé ezt a sárga trikót. –nyomott kezembe néhány ruhadarabot. Felvettem, és tetszett. Meglehetősen jól néztem ki. Kimentem Tomikának is megmutatni, és ő is és a stylist is elégedett volt.
- Akkor kiegészítőnek az övre tűzd rá ezt a bilincset. – nyomta a kezembe Tomika. – És ezt a nyakláncot. – egy gitárpengető volt rajta medálként, rajta pedig valami szöveg, de nem olvastam el, csak felvettem. – Jó, nagyon szexi. De hiányzik még a cipő. – egy fekete converse tornacsukát nyomott a kezembe, amit rögtön fel is vettem. Beállítottak egy egész alakos tükör elé, és néztem magam. Nagyon jól néztem ki. Nagyon tetszettem magamnak (xD).
- Akkor sminkes, aztán próba. – tuszkolt egy újabb szobába, ahol egy fiatal nő volt. Lemosta a sminkem, ami még fent volt rajtam, majd nekiállt egy újabbat csinálni. Kihúzta feketével a szemem, zöld szemhéjpúdert is tett rá, kihúzta a szempilláim, és szájfényt tett az ajkamra. Negyed óra alatt kész is volt.

Ruha+haj+smink

- Irány próbálni! – ugrált… szó szerint ugrált körülöttem Fluor Filigran. Furcsa hogy az, akit a legjobban meg akartam ismerni, most itt ugrál mellettem.
- Nyugi Fluor. Miért ugrálsz? – nevettem.
- Mert… 1. nagyon szexi csaj van mellettem, 2. már hallani akarom, hogy énekelsz és rappelsz.
- Jól van, nyugi van. Menjünk. – nevettem. – Van egy gitárod? – kérdeztem.
- Igen, de miért? – kérdezte.
- Mert van pár saját számom. És eltört a gitárom. A legutóbbi dühkitörésem után. – nevettem. – És szeretnék már gitározni.
- Oké, akkor ma gitározhatsz a színpadon. Előadod a saját számaid.
- De. – mondtam, de félbeszakított.
- Nincs de, irány próba. - mondta komolyan.
- Várj… Mi lesz Amyvel? – kérdeztem ijedten.
- Mi lenne? Eljönnek, meghallgatnak, aztán irány bulizni. – nevetett.
- Nem úgy értettem. – mondtam, hangom egy kicsit kétségbeesettnek tűnt. – Megbeszéltük, hogy együtt próbálunk híresek, lenni. És mi lesz az ő karrierjével?
- Ja, úgy…- kezdte… Ijedtnek tűnt…- Ő holnap megy SP-vel koncertezni. – nevetett.



*Amy szemszöge*

Amikor Lyna kirohant Krisszel összenéztünk. Az ő szeméből aggódást vettem ki, én meg iszonyat dühös voltam rá. Nagyon csökönyös egy barátnőm van az is biztos.
- Ne aggódj, okos lány megoldja. – bíztattam és átöleltem.
- Ez az én hibám. – sütötte le a szemeit.
- Beszélsz itt hülyeségeket. Tomi utána ment nem lesz semmi gáz. – pusziltam meg. Olyan jó érzés volt őt ölelni iszonyatosan hiányzott már és hát egy igazi férfiölelés is jól esett, hiszen már 1 éve nem volt senkim. Lyna szerint túlságosan is válogatós vagyok.
- Amy… nagyon hiányoztál. – puszilt arcon.
- Te is. – mosolyogtam.
- Elmegyek készülődni. Sietek. – ment be Krisz a szobájába. Addig Pixa és felért.
- Egyébként kérdezhetek valamit? – túrt bele a hajába Pixa. Nem tudtam mit akarhat, amitől ennyire megilletődött hisz nem vagyon én egy vámpír, hogy meg eszem vacsorára. Na, jó ez kissé beteges.
- Persze. – mosolyogtam rá bíztatás képen.
- Vagyis két dolgot szeretnék. Ha nem baj? – nézet rám kérdőn.
- Nyugodtan. – adtam neki szabad utat.
- Mit érzel Krisztián iránt? – emelte rám tekintetét. istenem most ere mit válaszoljak? Anya szerint az igazság a legfontosabb, de néha el kell ferdíteni, hogy jól jöjjünk ki belőle.
- Hát, tudod, régóta ismerem, és csak barátként tekintek rá. – mosolyogtam rá, hisz ez igaz félig, csak, hogy amióta újra találkoztunk az óta valahogy mások lettek az érzéseim.
- Értem, és szerinted nekem lenne nálad esélyem?
- Hát… - most komolyan Pixa kikezd velem? – Nem tudom biztosan.
- Amy csukd be a szemedet! – parancsolt rám, aztán csak annyit éreztem, hogy ajkai az enyémekre ragadt. Én gyorsan elhúztam.
- Ne, Pixa nekem ez túl gyors. Még csak ma találkoztunk. Megyek készülődni. – Berohantam Tomi szobájába az egyik bőröndből egy fekete csőnacit és egy fehér mély kivágású felsőt vettem fel. Rá egy arany bolerót. Hajamat kivasaltam és az első tincseket hátra csatoltam. Szememet a szokásosnál vastagabban húztam ki, szemhéjamra arany szemhéjpúder kentem, a szokásos alapozó és egy halvány szájfényt. Felvettem egy fekete, arany magas sarkú szandált. Aztán bele bújtam fehér bőrdzsekimbe és oda mentem a fiúkhoz.
- Csinos vagy. – kacsintott Krisztián.
- Indulhatunk? – vontam fel szemöldökömet.
- Alap. – bólintott Pixa. Hívtunk egy taxit, hihetetlen, hogy fél napja se vagyunk itt de Cath már is Tomika koncertjén lép fel. Beszálltunk a taxiba és a rádióba Shakira Loca Loca-ja szólt.
- Kérem, kicsit feltekerné a rádión a hangerőt? – néztem angyalin a sőföre. Ő hangosabbra vette a rádiót és én elkezdtem énekelni, a fiúk csak néztek, hogy milyen jól nyomom. Mire vége lett a számnak mindenki tapsolt, még a taxis is. Amikor kiszálltunk oda adtuk a jegyeket a biztonsági őröknek. A két gollira elismerően füttyentet. Az egyik szekrény az első sorba kiséért minket és elkezdődött a koncert. Lynnek a pólóból kilátszott a köldök pircengje és a nyelv picengje. Krisztián csak nézte, hogy milyen vad húga van. Tomika és Lyna hihetetlen jól nyomta, mindkettőjüknek ez a R’n’B stílus jön be. Én jobban bírom a lassú dalokat, de ez se áll távol tőlem. Amikor vége lett a koncertnek A fiúkkal álltunk és vártuk, hogy kijöjjenek. Utána hívtunk egy taxit és elmentünk egy Pesti szórakozó helyre. Két taxival mentük hisze öten vagyunk. Én Kriszitánnal és Pixával metnem együtt, Cath pedig Tomikával. Az út kínos csendbe telt, én tudtam volna mit mondani Krisznek, de Pixa délutáni affterja után elég nehéz lenne mit mondani neki. Be kell vallani rettenesen félek, bármit is mondani. hiszem Pixa a délutánnal mindent elrontott. Nekem nem ő kell.

Amikor beértünk a kluba, leültünk egy asztalhoz. Úgy döntöttem elmegyek a piákért. Hiszen most kell pár perc egyedül lét. Amikor is hirtelen egy részeg pasi jött oda és kezdett el fogdosni.
- Helló cica, van gazdád? – kérdezte ezt a tré szöveget.
- Van szóval... – aztán fordultam meg. De a pasi erősen magához rántott.
- Dorombolj cica, dorombl. – búgta nekem.
- Engedj el te szemét. – kiáltottam. Amikor is hirtelen valaki behúzott neki és a csávó ott fetrengett a földön. Krisztián volt az, és aggódva engem pásztázott.
- Jól vagy. – fogtam meg a kéz fejét. Amikor is az egyik ujján egy tattot vettem észre, az volt rá írva, hogy „Love”. Az ujjamat végig húztam az apró tattot.
- Ez mióta van meg? – kérdeztem kiváncsian.
- Ja ez? – kérdezte ijedten. – 3 éve nyáron csináltattam. – Pont akkor csináltatta amikor utoljára találkoztunk, hisz 3 éve láttam őt utoljára. Ha talán jöttem volna, akkor más is lehetett volna köztünk? Azért iratta rá ezt a kezére?
- Szép. – mondtam zavartan. – Lány miatt írattad oda?
- Mondhatjuk azt is, de soha se volt azzal a lánnyal köztünk semmi. – vont vállad.
- Vissza megyünk? – kérdeztem halkan.
- Aha. – vett ki három poharat a kezemből. A többiek jól elvoltak, viháncoltak.
- Haver, mi történt a öklöddel? – kérdezte Tomika.
- Tapizott egy pasi és ő meg mentett. – nevettem el magam.
- Hű, szupermen áll előttünk. – röhögött Lyna.
- Jól van pofa be! – mondtam neki tettet komolysággal, de a végén el röhögtem magam.

1. fejezet - music of the heart

1.fejezet
*Catlyn szemszöge*



- Catlyn! Kelj fel, mert lekéssük a gépet. – ébresztett a legjobb barátnőm, Amy Stone. Az én nevem Catlyn Black. Amyvel kiskorunk óta a legjobb barátnők vagyunk. Egy hétnél tovább sose voltunk távol egymástól és most se leszünk, mert együtt költözünk Magyarországra. Énekelni szeretnénk mind a ketten, de nem olyan világhírű szinten. Ezért választottuk az aprócska országot. Amy 2 évvel idősebb nálam, vagyis ő 22 és meg 20 éves vagyok.
- Mennyi időm van elkészülni?- kérdeztem.
- Úgy negyed órád van még. A cuccok már a kocsiban. Blancáék meg várnak Budapesten. – Ó…tényleg…Blancáék tavaly mentek el. Ők táncművészeti suliba mentek. Blanca, meg Bianca. Ikrek. Őket pár éve ismertük meg egy bárban, amikor amatőrök léphettek fel. Amyvel énekeltünk. Bianca és Blanca pedig a háttértáncosok voltak. Azóta nagyon jóba vagyunk.
- Azt hiszem negyed óra alatt el tudok készülni. – kikeltem az ágyból, és a fürdőbe mentem. Letusoltam, felvettem a tegnap kikészített szerelésem, ami egy fekete cicanaciból, és egy kék hosszított felsőből állt, derekamra pedig egy vastagabb övet tettem. Felülre egy fekete bőrdzsekit vettem, cipőnek meg egy fekete magassarkút választottam. Kék kiegészítőket vettem fel, és a szokásos gyűrűimet. Szememet vastagon kihúztam feketével, hosszú szőke hajam kivasaltam. Összepakoltam a kézipoggyászom, majd indulásra készen voltam.
- Kisasszony áttérhetünk a magyar nyelvre? – tartotta karját Amy.
- Ohh…azt hiszem igen, bár már rég enm beszéltem magyarul. – nevettem, majd ezután már magyarul társalogtunk. Az apukám Magyarországon él. Nagynéném nevelt fel. Az anyukám a kishúgom születésekor meghalt. Ez akkor történt amikor 5 éves voltam. Húgom apukámmal él Budapesten, én pedig ideköltöztem LosAngelesbe, amit nem bánok. Nyaranta mindig elmegyek 2 hónapra Pestre, de olyankor vittem magammal Amyt, ezáltal mind a ketten tudunk magyarul. De már 2 éve nem voltunk. Van 2húgom, ebből egy féltesó. A valódi, az 15 éves, őt Dórinak hívják, a féltesóm, meg 3 éves, Ő Daniella….apa új feleségének a lánya. Jaj, és majdnem megfeledkeztem a bátyámról. Ő a magyar sztárvilág tagja. Mindenki Sp-ként ismeri. Hát…nekem nem jön be a stílusa, de ez van. Nem vagyunk igazán jóba, de ha már itt tartunk, ő 23 éves, és Amy nagy szerelme. Nagyon jóba vannak egymással. Nekem ezerszer jobban bejön a haverjának, Fluornak a stílusa. Igaz, vele még nem találkoztam. Együtt, élnek egy bérlakásban, valami Pixával. Majd szeretném megismerni őket is, hisz mind a zeneiparban dolgoznak.
- Ki jön ki értünk a reptérre? – kérdezte a barátnőm.
- Elvileg Krisztián. – barátnőm szeme felcsillant, én meg felsóhajtottam.
- Mi a bajod a testvéreddel? – kérdezte. Mindent tud rólam kivéve ezt, de itt az ideje.
- Miután anya meghalt, Krisz engem hibáztatott. Nem mondta el sose, csak annyit mondott, hogy az én hibám volt. Aztán Dórit kezdte hibáztatni, majd elköltözött otthonról. Nagyon kiakadt, hogy anya nincs többé. Mikor elköltözött, mindenkit mindennek elhordott, engem is emlegetett, hogy én elmenekültem. Dóri sírva hívott fel, hogy minden az ő hibája és bocsássak meg neki. Dóri többször is próbált öngyilkos lenni, és általában Krisz mentette meg, majd Dóritól, és apától bocsánatot kért, de engem fel se hívott. Kb. ennyi. – mondtam, de a végén már a könnyeimmel küszködtem. Nagyon hiányzik. Anya is és Krisz is, hisz azon a végzetes napom, kaptam egy hugit, de elveszítettem az édesanyám, és a bátyám is. Beletörődtem, hogy nincs anyám, és hogy csak fentről figyel engem, és soha nem ölelhetem meg nem mondhatom hogy szeretem, és nem puszilhatom meg. Nem tud leszidni, hogy nem tanultam tovább és ilyenek. És az sem tud idegesíteni, hogy mindenki azt mondja, hogy kiköpött édesanyám vagyok. Én erre büszke vagyok. A hangom, a külsőm, a viselkedésem. Tiszta anya. Lázadó típus vagyok, folyton bulizok, és nem kímélem az alkoholt se, de a méltóságom mindennél fontosabb.

*Amy szemszöge*

Hajnalban az ébresztő órám keltett fel, hiszen ma Magyarországba költözöm Lynával. Kikeltem az ágyból, bemásztam a fürdőbe és rendbe tettem magamat. Mindig én kellek fel előbb hisz Lyna elégé lusta, imád aludni. Barna hajamat kivasaltam, utána felkötöttem lófarokba. Szememet vékonyan kihúztam. Egy fehér nadrágot és egy vajszínű köttöt felsőt vettem fel, hiszen Mo.-ban most hideg van. Egy fekete magassarkúval és egy Prada táskával egészitettem ki. Egykét holmit még beraktam és indultam Lyna szobájába. Sejtettem még mindig alszik.
- Catlyn! Kelj fel, mert lekéssük a gépet. – Kiabáltam Lynának.
- Mennyi időm van elkészülni? – nyöszörgött Lyna.
- Úgy negyed órád van még. A cuccok már a kocsiban. Blancáék meg várnak Budapesten. – Mondtam ki. Kisétáltam a szobájából és megettem egy shaket. Közben megcsörrent a telefonom.
- Szia Kislányom. – Szólt bele anya kedvesen. Tudni kell édesanyámról, hogy New Yorkban egy híres főző műsort vezet, Alice Stone-nak hívják anyát. Nekem anya a példaképem és tudom elcsípett szöveg de értem ő anyi mindent tett, egyedül nevelt fel, mert anya 17 volt amikor terhes lett velem és egy rock star macája volt ezért az „apám” elhagyott minket.
- Szia Anya. – szóltam bele kedvesen.
- Csak annyit szeretem volna, hogy hiányozni fogsz és szeretlek. – sírta el magát.
- Jaj, anya én is nagyon, nagyon szeretlek. Vigyázz magadra. – tőröltem ki a könny cseppet a szememből.
- Szia Amy. – tette le a telefont. Aztán Lyna is beért és elindultunk a reptér felé. L.A. legynagyobb rep terére megyünk a L.A.X-ra.

***
Amikor már az út felét is megtettük, akkor a laptopomat bekapcsoltam és rá kerestem a Googlen Kriszre. Azért is mertem most meg nézni mert Lyn alszik. Sok mindent kiadot, de tudtam, hogy minden csak pletyka. Igaz amióta sztár lett én nem találkoztam vele, de az interneten szoktuk beszélni. Lyna nem tudja, hogy enyire jobba vagyok a testvérével, és nem kell félre érteni mi csak barátok vagyunk szigóruan, én se meg ő se érez a másik iránt semmit. Amikor láttam, hogy Lyna ébredezik akkor gyorsan kiléptem. Kikapcsoltam a laptopot és az ipodomon hallgatam a zenéket. Amikor is egy magyar dal szólalt meg. Krisztiántól a kép maradsz, nem kapcsoltam ki hanem magamba elkezdtem énekelni. Persze Lyn furcsán nézett rám.
- Te jó isten… - tépte ki a fülemből a fülhallgatót. - Hogy tudod ezt hallgatni?
- Jólvan Cathlyn most inkább ezt hanyagoljuk.
- Amanda Stone, mi a frász bajod van? – húzta fel a szemöldökét.
- Az a bajom, hogy te is és a bátyád is csak magatokra tudtok gondolni és elvárnátok tőlem, hogy válasszak. Hisz a bátyád utálja ha a rólad beszélek és te is ha róla beszélek. Nem tudjátok elfogadni ami történt ezért inkább utáljátok egymást én meg csak szívok emiatt. Nekem nagyon fontos vagy, már a húgom vagy, de a bátyáddal jóba vagyok nagyon. Nem mondtátok ki szó szerint, hogy inkább vele ne barátkozz, de tudom mire gondoltok. Te most éppen arra gondolsz, hogy mekkora hülye vagy. – nevettem el magam a végére.
- Igen az vagyok, szeretlek. – ölelt át Cath. Az út további részében iszonyatosan sokat nevetünk és aludtunk.

„Kedves utasok, kérjük a biztonsági öveket szíveskedjék becsatolni, a megszállást elkezdjük” Mondta a hangszoróból a női hang. Amikor leszálltunk Lynával felvettük a csomagjainkat és egy kocsi segítségével toltuk őket, hiszen fejenkét 7-8 hatalmas bőröndünk van és egy-egy kézi pogyász. Amikor egy srácot megláttunk, akinek a kezében egy papír volt amire ez volt ráírva: „Lyna és Amy” tudtam, hogy ő Pixa Kriszitán már mesélt róla. Lynnel oda sétáltunk és bemutatkoztunk.
- Szia Lyna vagyok, a bátyámmal laksz együtt. – húzta el a száját.
- Szia Amy. – én már valamivel kedvesebben köszöntem neki mint Lyna, de megtudom érteni őt is.
- A Krisztián és a Tomi klipet forgatnak de mondták hogy pár napig nálunk lesztek, és Tomi kiköltözik a nappaliba, hogy addig tudjatok a szobájába aludni. – mondta unottan.
- De mi igazán elalszunk a nappaliba is. – mondtam kedvesen.
- De ez így is jó. – vont válad Lyna. Láttom rajta, hogy nem túlságosan várja, hogy a bátyánál kell pár napig vagy hétig laknia. – De takarítást nem vállalunk, kint L.A-ben a saját házunkat alig tudtuk rendbe tartani. – nevetet Lyna.
- Beszélj csak a saját nevedbe, az én szobámba rend volt. – nevettem el a mondat végét.