3.fejezet

Na meghoztuk nagy nehezen a 3.-at is:)) Szokás szerint, Amy szemszögét Flóra írta, Catlynét meg én:))
Puszii: Lyna:))


*Amy szemszöge*
Amikor reggel fel ébredtem a fejem fájt és émelyegtem is csak arra nem emlékszem mi történt. Kimentem a konyhában főztem kávét. elővettem a gyógyszert és leültem az asztalhoz. Amikor is Krisztián jelent meg. Adtam neki is kávét és csendben ittuk. Nem emlékszem semmire csak ara, hogy A nappaliba aludtam, Lyna pedig bent Tomikával a szobába.

*Catlyn szemszöge*
Reggel telefoncsörgésre keltem. Ki a fene hívhat ilyenkor? Nem vettem fel, csak kinyomtam. Nem volt kedvem semmihez. Iszonyatosan fájt a fejem, és úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy traktor… Szörnyű érzés….De várjunk csak! Mit csináltam én tegnap este? Volt egy koncert…Tomikával léptem fel…azt hiszem…igen,igen, ez volt. Oké, ez meg van. És aztán mit csináltam? Elmentünk valahová…De hova? Áá…nem emlékszem..De! Megvan! Bulizni! Szupi, ez is megvan És ott mi történt? Ezt már tényleg nem tudom…Basszus! Én se vagyok normális…Ha most itt lenne egy ilyen gondolatolvasós izé emberke, akkor tuti diliházba csukna. De nem is baj, ellennék én a gumiszobába, elpattognék én, és még a kényszerzubbony se zavarna. Na jó tényleg őrült vagyok. Fekszem az ágyban, csukott szemmel, és „hallgatom” az őrült gondolataim. Stop! Az ágyban?? Nem emlékszem, hogy kerültem az ágyba….Kipattantak a szemeim, és körbepásztáztam a szobát. Kétség kívül, ez nem Pulikutya szobája, és nem is faszkalapé, hanem Tomikáé. A szoba alapszíne kék, és fekete bútorok voltak benne. A szekrényeken, és falakon képek voltak. Őrült képek, amik tükrözik Fluor Tomi belsejét. Egy örök gyerek szobájába vagyok. Mellettem, az ágyban pedig szuszog valaki. Gondolom Amy.
- Fel kéne kelteni. – suttogtam magam elé. Takaróját majdnem fejére húzta. Furcsa. Őt sose láttam még így aludni. Közelebb mentem hozzá, és egy nagy cuppanóst nyomtam arcára, mire hirtelen felült, én pedig csodálkoztam. Ő nem Amy! Ő Tomiii!!
- Öö..ritkán van élményem ilyen szuper ébresztésben drága. Ébreszthetnél minden reggel így – nevetett és visszadőlt az ágyba, én pedig fülig pirultam. Megfogta derekam, és magára rántott, így a takaró felfedte azt, amit nem kellett volna. Egy tanga, és egy melltartó volt, az én igen hiányos öltözetem. Elég feltűnően végigmért, majd még nagyon lett a mosolya. – Rég volt rajtam ilyen dögös csaj.
- Héé…Ha elengednéd a derekam örülnék. – nevettem.
- De nem akarom. Olyan jó így. – nézett rám szép szemeivel.
- Oké. – adtam be derekam. Na jó ez így megint hülyén hangzik…már ígyis kisajátította derekam. Keze fentebb csúszott a hátamra, és finoman meglökött, ennek pedig az lett a következménye, hogy teljes súlyommal ránehezedtem, amit ő hősiesen tűrt, sőt még élvezte is. Arca vészesen közel került az enyémhez. Nem bírtam megállni, hogy ne ajkait nézzem. Csodás szája volt, olyan jó lenne…..NEM LYNA!!!NEM LEHET!!!!! Ám ekkor arca közeledet. Pár másodperc múlva, már éreztem ajkit az enyémen, én pedig boldogan viszonoztam. Nem tudom meddig kényeztettük egymás ajkát, mikor fordított helyzetünkön. Én kerültem alulra, lábamat pedig körbefontam derekán. Minél közelebb akartam érezni magamhoz. Kezével combomat simogatta, én pedig csupasz hátát cirógattam.
- Hupsz…Bocsánat fiatalok. – nyitott be Pulikutya. Nem igazán hatott meg hogy ránk nyitott, mert ugyanúgy folytattuk. Nem sokkal Pixa távozása után, viszont Krisztián nyitott be, és lehámozta rólam Tomikát, ami miatt engem elöntött a düh…

*Amy szemszöge*
Amikor meg ittuk a kávét meg csörrent a telefon.
- Felvegyem? - kérdeztem halkan.
- Persze nyugodtan, hisz már te is itt laksz.
- Igen tessék? - szóltam bele halkan.
- Krisztiánt keresem. - szólt bele egy vékony női hang.
- Ki keresi, ha szabad tudnom?
- Nagy Laura, és te kivagy h csak úgy kérdezkedsz engem? - tért rá a cinikus beszédre.
- Amy vagyok a fiúk lakótársa...

*Catlyn szemszöge*
Mi köze van ahhoz Krisztiánnak, hogy én mit csinálok? Elmehet a picsába! Attól még hogy a bátyám, nem rángathat le rólam akárkit!
- Azonnal húzd ki magad a szobából, vagy nem állok jót magamért! – ordított Krisz.
- Mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok itt? – üvöltöttem.
- Igenis sok. Nem hagyom, hogy ha húgom egy olcsó kurva legyen, aki mindenki ágyába befekszik, és nem hagyom, hogy a haverom kihasználja a húgom.
- Na elmehetsz melegebb éghajlatra. Eddig rohadtul nem érdekelt, mit művel a pici húgod. Mellesleg megjegyzem, nem is vagyok már olyan pici. Húsz éves vagyok, ebből te kb.: 15 éven keresztül leszartad mi van velem. Ne most kezdj el megnevelni, mert nem fog menni. Azt csinálok amit akarok, és neked nagyon nincs beleszólásod. Ne tekints húgodnak, mert nem vagyok már az. Anno letagadtál, és ezt már nem vonhatod vissza. Hagyj élni, és hagyd hogy boldog legyek. És ne szólj bele abba, mit teszek. - majd kiindultam, de előtte megálltam, szánakozva tekintettem rá, majd az ajtóból visszarohantam Tomihoz, kapott egy rövid csókot, és kirohantam. Pontosabban be a fürdőszobába. Ott felkaptam egy farmert egy felsőt és egy cipőt, majd elrohantam a lakásból. Most nem fogtam taxit, gyalogoltam. Kimentem a partra, a Duna partra. Megnyugtató volt. Néztem, a sok kisgyereket, ahogy ugrándoznak, meg kergetik a galambokat. Ők nevettek, és vidámak voltak, míg én sírtam. Mindenki kerülgetett. Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.

*Amy szemszöge*
- Valami Laura keres. - adtam oda a telefont neki.
_ Jó szia... - aztán vissza jött mellém.
- Holvan Tomi? - kérdezte.
- A szobájába. - mondtam halkan, te jeszus Lynával vannak ott, bakker...
- A húgommal. - rohant be a szobába és kiabálásokat hallottam meg. Ez így nem lesz jó, Lyn fel fogja kapni a vizet.. és el fog megint menni. Baszus...


*Catlyn szemszöge*
Az a két kéz ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani tulajdonosát. Nem is érdekelt. Nem sokat láttam, mert könnyeim elárasztották egész arcom. Valaki leült mellém…még mindig nem néztem fel, de az a titokzatos ismeretlen idegen ezt nem hagyta. Állam alá nyúlt, és kényszerített, hogy felnézzek. Nagyon meglepődtem. Az a valaki nem más volt, mint…..

*Amy szemszöge*

Miután Lyna elment, Tomika utána ment én meg ott maradtam egyedül Krisztiánnal.
- Azért te is rendes vagy… Arra nem gondoltál, hogy Lyn szereti Tomikát? – kezdtem el kioktatni.
- Most megint mi bajod van velem? Tudod három éve is így volt… Össze vesztem Lynával, te velem veszekedtél és leléptél, aztán három évig nem láttalak… - kezdett el kiabálni velem. Igaza van, de én… nem akarom őt elveszíteni, de Lyna fontosabb nekem.
- De Krisz nincsen igazad, nincsen. És egyébként is akkor Lyn miatt mentem el, de arra nem gondoltál, hogy talán veled szívesebben maradtam volna? Fel tudod ezt fogni? – keltem ki magamból én is. Én, én nem akartam akkor se elveszíteni de fáj amit csinál…
- Maradtál volna? – lágyultak meg szemei.
- Igen. – mondtam ki könnyeimmel küszködve.
- Tudod… kérdezted, hogy lánynak csináltattam-e a tetóválásomat, és azt tudnod kell, hogy ezt igazság miattad írtam ki. – Uram isten, ez valami szerelmi vallomás akart lenni, hisz a kezére az van kiírva, hogy „Love”. Ez nekem túl magas, nem ez nem lehet.
- Sajnálom. – suttogtam és rohantam be a szobába fel vettem egy farmert, egy pólót és a kabátomat össze raktam a cuccaimat és írtam egy kis levelet.
„ Drága Lynám, szeretlek, de muszály elmennem egy szállódába leszek majd hívlak. Sajnálom Krisztián. Amy.” Aztán kimentem és egy szót se szólva oda adtam a kis cetlit Krisznek és kiléptem az ajtón. Hívtam egy taxit addig pedig csak kint álltam. Egy szép szőke hajú lány oda sétált hozzám.
- Elnézést, itt lakik Éder Krisztián? – a hangja anyira ismerős volt, uramisten ő az a Laura…
- Amy vagyok, te biztosan Laura, reggel telefonon beszéltünk. – mondtam neki kedvesen de még se tudtam úgy nézni rá, hiszen olyan szép volt, sokkal szebb mint én. Talán Krisztián barátnője?
- Áhh szóval te vagy Amy… - lett bunkóbb. – Te talán Kriszitán csaja vagy?
- Nem de, hogy is! – aztán megjött a Taxi és ott hagytam a lányt. Egy közeli hotelba mentem aztán vettem ki egy szobát. Amikor már kipakoltam a táskámból megcsörrent a telefon, de nem akartam ennek a személy nek fel venni…