2. fejezet - Music of the heart

2. fejezet
*Catlyn szemszöge*

Leszállt a gép, és mi is leszálltunk róla. Kerestem a szememmel a tömegben a bátyám, de nem láttam, viszont megakadt a szemem, egy srácon. Barna, göndör haja volt, szemét eltakarta egy napszemüveggel. Unottam állt, kezében egy táblával, amit hanyagul lógatott. Fülét bedugta, gondolom zenét hallgatott. A táblán ez állt: „Lyna és Amy”. Nem tudom ki ő, de Amy odahúzott. Ahogy közelebb mentünk, rájöttem, hogy ő csakis Pixa lehet. Szuper…. a bátyám pulikutyája…Krisz csettint, Pixa ugrik. De jó… Pulikutya nyáladzik, amint végignéz Amyn.
- Szia Lyna vagyok, a bátyámmal laksz együtt. – mondtam bunkót, és fintorogtam hozzá.
- Szia Amy. – mondta barátnőm. Istenem…t máris levette a lábairól Pixa vagy ki a faszom…Pulikutya után olvadozik Amy. Amy után olvadozik Pulikutya. Szuper. Két nyáladzó egyeddel vagyok összezárva. Ilyen szar szitu még álmomban sem volt…
- A Krisztián és a Tomi klipet forgatnak, de mondták, hogy pár napig nálunk lesztek, és Tomi kiköltözik a nappaliba, hogy addig tudjatok a szobájába aludni. – mondta úgy, mint aki mindjárt bealszik. Asszem este bulizni voltak… legalábbis ez a tippem.
- De mi igazán elalszunk a nappaliba is. – mondta Amy. Na, arra várhat… én ugyan nem alszok a kanapén…
- De ez így is jó. – mondtam. Nagyon nem akarok a bátyámmal lenni pár hétig. De legalább megismerem, Tomikát már nagyon várom. - De takarítást nem vállalunk, kint L.A-ben a saját házunkat alig tudtuk rendbe tartani. – tettem még gyorsan hozzá, és egy aprót nevettem mellé.
- Beszélj csak a saját nevedbe, az én szobámba rend volt. – Nevetett Amy…. Szuper… Pincsikutya is nevet. De vicces… nem értem min kell ezen nevetni.
- Lányok, szerintem menjünk. – mondta Pulikutya.
- Oké. – mondta Amy. Ők elindultak mosolyogva beszélgettek, én meg egyedül kullogtam utánuk. Én ugyan nem fogok úgy tenni, mintha sok kedvem lenne Krisztiánnékkal élni. – Jaj, Lyna, ne csináld már. Ha a bátyád paraszt volt, neked mért kell annak lenned? Pixa mit tett ellened? Semmit… akkor egy kicsit légy már boldog.
- Igazad van, bocsi Pixa. – mondtam.
- Semmi baj, kicsi lány.
- Hey, I am not little girl. – mondtam neki angolul.
- Ohh…I am sorry. – mosolygott.
- Nothing.
- Little girl, ülj be előre. – nevetett.
- Khm…Amy ülj te előre. És Pixa, elmehetsz melegebb éghajlatra. – mosolyogtam. Pulikutya little girl-özik nekem. Na ha ő így, akkor én amúgy.
- Okey. – nevetett Amy. – Úgy érzem magam, mint oviban. Komolyan jobbak vagytok, mint a TV.
- Little girl, igaz, hogy azért jöttetek Magyarországra, hogy énekelhessetek? – kérdezte.
- Öhm…jah. L.A.-ben nehéz befutni, de világsztárok nem akarunk lenni. Így maradtunk ennél az országnál.
- Akkor lássuk, hogy énekel Little girl, és a barátnője. – nevetett. Benyomta a rádiót, és felcsendült Eminem feat Rihanna Love the way you lie. Elkezdtem énekelni, de Amy nem énekelt. Ránéztem, és láttam, hogy nincs éneklős kedve, de hátranézett rám, és bíztatóan mosolygott. Eminem rapp részét közösen „énekeltük” Pixával
- Hűha csajszi….ahogy hallgattam, ahogy énekelsz és rappelsz, nem való neked a Little Girl név, de olyan jó mondani rád. Nagyon jól nyomod. Nem gondoltam volna, hogy így tudsz rappelni. Egy sima Eminem számra rappelnél nekem? – mondta. Belepirultam. Így még senki se dicsért. Nagyon jól esett.
- Pulikutyának bármit. – mondtam. Hupsz… a pulikutyát nem kellett volna…
- A kinek? Pulikutyának? – mosolygott.
- Ha én Little Girl, akkor te meg pulikutya. – mondtam. – Vagy lehetnél Little Boy, de az nem olyan egyedi.
- Hát jó Kicsi lány. – és megszólalt Eminem - Not afraid. Végig rappeltem egyedül. Egyszer se segített Pixa. Belejöttem a rappelésbe. Bírom ezt a stílust. Sokkal jobb, mint a rock, igaz régen azt szerettem nagyon.
- Kislány, ez nagyon durva. Nagyon jól nyomod. Megkockáztatom, hogy vagy már olyan szinten, mint a bátyád, Fluor, vagy esetleg én. Nagyon durva. Kicsi lány barátnője, nem mutat nekem semmit? – fordult barátném felé.
- Ööö… nem vagyok olyan jó, mint Catlyn. Szóval nem.
- Ne hülyéskedj. Ki nyert mindig versenyeken? Én vagy te? Ki a jobb akkor, te vagy én? Lecsaplak, ha még egyszer ezt mondod. Pulikutya, a Fluortól a Boom Boom Bangre biztos „beindul”. Rajta is van a telómon, szóval of fold a rádiót. Megkerestem a telómon, és maxra vettem. Na, kinek volt igaza? Hát persze hogy nekem. Nem bírta ki a drága. De én sem. Együtt nyomtuk a Boom Boom Bang szövegét. Tiszta buli hangulat volt. Pulikutya meg csak nevetett rajtunk. De a végén már ő is Boom Boom Bang-es állapotba volt. Tök buli ez a szitu. A bátyám pulikutyája kijön elénk a reptérre. Bunkózunk egy kicsit, aztán a kocsiba bulizunk.
- Ennyire szeretitek Fluort?- kérdezte nevetve.
- Aha. – mondtuk egyszerre.
- We love – mondtam, majd egyszerre folytattuk ordítva- Tomikaaaaaaaaa!
- Mióta hallgattok magyar zenét? – kérdezte.
- Kb.: 3 éve. Azóta nem voltam itthon. Azóta nem láttam apát, és a húgaimat. Na meg a bátyámmal akkor vesztünk össze a legjobban. Tudod, anya halála előtt, nagyon jóba voltunk. Szét se lehetett minket választani, ugyanazokat szerettük csinálni, enni, ugyanazokat szerettük nézni a TV-ben. De miután megszületett a húgom, és anya elment végleg, Krisz engem hibáztatott. Azt mondta, hogy minden az én hibám, mert én veszekedtem anyuval, minek következtében elfolyt a magzatvize. Aztán már a Dórikát hibáztatta. Én ugye kiköltöztem a nagynénémhez L.A-be, és ott éltem, mert nem tudtam apa szemébe nézni, melyben csak a szenvedést láttam. És mindig, mikor nyáron hazajöttem, és néha szünetekbe, Krisz bántott. Nem vert, de a szavaival bántott. Hibáztatott, ordítozott, és csapkodta az ajtót. Egyszer majdnem nekem vágott egy vázát. Aztán elköltözött otthonról, mondván, nem akar Dórival egy légtérbe lenni. Ezért Dóri engem sírva hívott fel, hogy bocsássak meg neki, mert minden az ő hibája, és én felhívtam Kriszt, és nagyon leszidtam. Ezután többször próbált Dóri öngyilkos lenni, de Krisz mindig megmentette. Végzetes a kapcsolatunkba az volt, amikor 3 éve utoljára otthon voltam. Tíz percenként ordítoztunk, nem bírtunk egy szobában tartózkodni. Majd megjegyeztem, hogy talán, ha nem vágott volna a hajamba anno, mielőtt anyával veszekedtem, akkor nem húztam volna fel anyu idegeit, nem folyt volna el a magzatvize, és most nem ott tartanánk, hogy öljük egymást, mert anya ha ezt látná szívrohamot kapna, mert neki az volt a legfontosabb, hogy a család együtt maradjon és ne essen szét. És ekkor megpofozott. Na ekkor szakadt el a cérna, és az első dolgom az volt, hogy összepakoltam a cuccom, és köszönés nélkül a reptérre mentem. Apa többször is próbált felhívni de soha nem vettem fel a telefont, Dórival beszéltem egyedül. Ő mindig közel állt hozzám. Tudom, nem ezt kellett volna csinálnom, de akkor nem jutott más az eszembe.
- Krisz soha nem mondta el mi bajotok van egymással. És nem gondoltam volna hogy ekkora egy paraszt egy a gyerek. Lányt vert. Ez nagyon durva.
- Ugyan, már túltettem magam rajta. Ez van, ezt kell szeretni. – mondtam. De ekkor megszólalt Amy telefonja. Ő miközben meséltem, tiltakozóan bedugta a fülébe a fülesét.
- Szia Krisz. Persze, már úton vagyunk, mondjad miért hívtál. - vette fel, majd fél perc szünet.
- Aha, persze, majd megmondom neki. Szióka.- tette le.
- A bátyád volt, azt üzeni, hogy este buliba megyünk, és hatra készüljünk el. – én nem megyek! Nem bulizok vele.
- Oké. Akkor majd jó készülődést, én nem megyek. Legalábbis oda nem ahova ő megy.
- Jaj, Kiscsaj, ne csináld már. Jó buli lesz. Majd Tomikával elleszel.
- Ha Krisz ott lesz akkor nem és nem vitázom veletek.
Már délután négy. Még két óra van a buliig, amibe én nem megyek. Most érkeztünk meg a lakáshoz. Szuper… Lehet apáékhoz kellett volna mennünk. De már mindegy. Éppen a lépcsőn mentünk fel, és cipeltük a bőröndöket. Szegény Pulikutya is 4 bőröndöt cipelt. Mi Amyvel fejenként kettőt. Még pár lépcsőfok volt hátra, mikor hallottuk, hogy kivágódott egy ajtó, és egy fiú siet elénk. OMG. Ez Tomika! Basszus….
- Helló, Tomi vagyok, te gondolom Lyna, te pedig Amy. Adjatok ide egy-egy bőröndöt.
- OMG! OMG! OMG! We love Tomikaaaaaaaaaaaaa! – ordítottuk egyszerre Amyvel, és elejtettük a bőröndöket, amik épp nálunk voltak, és azok nagy zajt csapva, este egyre lentebb, elsodorva magukkal Pixát.
- Basszuuuus! – megint ordítottuk egyszerre Amyvel, és egyszerre kezdtünk a bőröndök, és szegény Pixa után. Hallottuk, hogy Tomika(L) is fut utánunk.
- Csajok, menjetek fel, majd mi felvisszük a cuccokat. – szólt utánunk. Erre meg is álltunk.
- Azt megköszönnénk. – nevettünk.
- Nincs mit csajok, az ajtó nyitva van, nyugodtan menjetek be, Krisztián épp fürdik, szóval a fürdőt hagyjátok, ha nem akartok megvakulni. Menjetek be az én szobámba, fel fogjátok ismerni.
- Valaki segítene?- hallottuk lentről a pulikutya hangját.
- Megyek már. – ordított Tomi.
Mi felmentünk Amyvel. Tök durva. Az egész lakás olyan, mintha végigment volna rajta egy tornádó. Ez tetszik. Máris van egy közös bennem és a fiúkban, de Amy szörnyülködve nézett végig.
- Nem hiszem el. Ez egy disznóól. – mondta.
- Aszta, ez kibaszott jó. Király. – mosolyogtam. De ekkor kilépett a fürdőszobából Krisztián. A mosoly lefagyott az arcomról, az ő arca meglepettséget és csalódottságot tükrözött. Már indultam volna, hogy nekiessek, de Amy átölelt hátulról, és szorosan tartott.
- Amy, engedj el! Most! Nem bántom, mert nem élné túl, ha megverném. Engedj el, mert elmegyek! Most! – ordítottam. Krisztián nem csinált semmit, csak állt. Egy szál törölközőbe. Arcáról, most már semmit sem tudtam leolvasni. Az égvilágon semmit. És ez zavart. Mindig látni lehetett rajta, mit gondol, vagy épp mit érez. De most nem. És ez nem tetszett… nagy nem. Nagy nehezen kiszabadultam Amy karjai közül, és kirohantam. Útközben félrelöktem Pixát, és Tomikát, és rohantam tovább. Elkaptam egy taxit, mondtam neki, hogy vigyen egy plázába. Tíz perc autókázás után, a kezébe nyomtam a pénzt, és ki is szálltam. Bementem, és bevetődtem a legelső boltba. Szétnéztem, majd mentem a következőbe. Kb.: 3 boltba jártam már, mikor két kéz karolt át hátulról.
- Mért futottál el? – mondta egy ismerős hang. A hang a kéz tulajdonosa. A két tulajdonosa pedig… megfordultam… Tomika. Átöleltem és elkezdtem sírni. Ő odahúzott egy padhoz, és ölébe ültetett. Én csak tovább sírtam. Simogatta a hátam, és próbált megnyugtatni. Nem tudom meddig ülhettünk ott, de megnyugodtam. Abbahagytam a sírást, és mindent elmeséltem neki, pont, úgy ahogy a kocsiban Pixának.
- Nyugi csajszi. Figyi, Krisztián ideges lett miután elmentél. Féltett, hogy bajod esett. Én csak telefonon beszéltem vele, mert miután majdnem fellöktél utánad jöttem, de azt nem tudtam melyik boltba mentél be.
- Nem érdekel Krisztián, ő már nem a bátyám. Körülbelül 15 éve már nem az. Utálom, és nem akarom látni. El akarok menni tőletek.
- Nem mész el. Nem kell beszélned a bátyáddal. – mondta, de én félbeszakítottam.
- Nem a bátyám. – mondtam higgadtan.
- Oké, bocsi, szóval, a Krisztiánnal. De hallottam hírét miért jöttetek. Szóval, esetleg, segítenék neked elindítani a karriered. – mosolygott.
- Segítenél? – kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, nagyon szívesen. Ma van egy koncertem. Esetleg eljöhetnél, és előadhatnánk Eminem és Rihanna közös számát.
- Jaj, az nagyon jó lenne. – öleltem meg.
- Akkor irány a fodrász, rendbe szedjük a hajad, aztán próbálunk és aztán go színpad. Childten of Distance-t ismered? – mondta.
- Igen ismerem, és oké, induljunk.
- Oké, akkor abból is adunk elő.
Elvitt egy arénába, majd letámadtak minket a sminkesek, és fodrászok. Tomi felállt egy emelvényre és engem is húzott magával.
- Na, fiúk, lányok! Ő itt Catlyn, és ma vele fogok fellépni. Egyik ismerősöm húga, és elképesztő, szóval a mai program változik, ő fog nekem feateringelni. Most pedig fodrász, aztán ruha, végül smink.
- Sziasztok. – ennyit mondtam, majd a fodrászok Tomival együtt elráncigáltak.
- Szeretném, ha az alap szőkét meghagynátok, és a hajába fekete melírt tennétek. De értitek, szóval alul fekete, és fölül szőke. A stílus maradjon. – mondta a fodrásznak, majd felém fordult. – Ne aggódj, szuper leszel, bár már így is az vagyok, de most extrázunk. Mindjárt visszajövök.
- Oké, siess. – majd kezelésbe vett a fodrász. Fél óra alatt végzett, és meg kell, mondjam, bomba nőnek éreztem magam. Nagyon jól néztem ki. Lájkolom magam.
- Csajszi, csodás vagy. – és adott 2 puszit az arcomra. Azt hittem összeesek. Imádom Tomit, olyan közvetlen. – Most pedig a stylist.
- Oksa… Tomika, és félek. – nevettem.
- Nyugi van Lynii. Kibaszott jól nézel ki, ilyen szép csajt rég láttam, vagy talán még soha. És Pixában bízok. Azt mondta profi vagy, szóval, biztos jó leszel, csak képzeld el, hogy senki nincs körülöttünk. Csak te vagy, és én. – nyugtatott.
- Na, nincs fecsegésre időnk Fluor. – szakította félbe a beszélgetést a… asszem a stylist. – Kisasszony, vedd fel ezt a bőrhatású gatyát, ezzel a szegecses övvel. Felülre ezt a fekete-fehér csíkos toppot, és fölé ezt a sárga trikót. –nyomott kezembe néhány ruhadarabot. Felvettem, és tetszett. Meglehetősen jól néztem ki. Kimentem Tomikának is megmutatni, és ő is és a stylist is elégedett volt.
- Akkor kiegészítőnek az övre tűzd rá ezt a bilincset. – nyomta a kezembe Tomika. – És ezt a nyakláncot. – egy gitárpengető volt rajta medálként, rajta pedig valami szöveg, de nem olvastam el, csak felvettem. – Jó, nagyon szexi. De hiányzik még a cipő. – egy fekete converse tornacsukát nyomott a kezembe, amit rögtön fel is vettem. Beállítottak egy egész alakos tükör elé, és néztem magam. Nagyon jól néztem ki. Nagyon tetszettem magamnak (xD).
- Akkor sminkes, aztán próba. – tuszkolt egy újabb szobába, ahol egy fiatal nő volt. Lemosta a sminkem, ami még fent volt rajtam, majd nekiállt egy újabbat csinálni. Kihúzta feketével a szemem, zöld szemhéjpúdert is tett rá, kihúzta a szempilláim, és szájfényt tett az ajkamra. Negyed óra alatt kész is volt.

Ruha+haj+smink

- Irány próbálni! – ugrált… szó szerint ugrált körülöttem Fluor Filigran. Furcsa hogy az, akit a legjobban meg akartam ismerni, most itt ugrál mellettem.
- Nyugi Fluor. Miért ugrálsz? – nevettem.
- Mert… 1. nagyon szexi csaj van mellettem, 2. már hallani akarom, hogy énekelsz és rappelsz.
- Jól van, nyugi van. Menjünk. – nevettem. – Van egy gitárod? – kérdeztem.
- Igen, de miért? – kérdezte.
- Mert van pár saját számom. És eltört a gitárom. A legutóbbi dühkitörésem után. – nevettem. – És szeretnék már gitározni.
- Oké, akkor ma gitározhatsz a színpadon. Előadod a saját számaid.
- De. – mondtam, de félbeszakított.
- Nincs de, irány próba. - mondta komolyan.
- Várj… Mi lesz Amyvel? – kérdeztem ijedten.
- Mi lenne? Eljönnek, meghallgatnak, aztán irány bulizni. – nevetett.
- Nem úgy értettem. – mondtam, hangom egy kicsit kétségbeesettnek tűnt. – Megbeszéltük, hogy együtt próbálunk híresek, lenni. És mi lesz az ő karrierjével?
- Ja, úgy…- kezdte… Ijedtnek tűnt…- Ő holnap megy SP-vel koncertezni. – nevetett.



*Amy szemszöge*

Amikor Lyna kirohant Krisszel összenéztünk. Az ő szeméből aggódást vettem ki, én meg iszonyat dühös voltam rá. Nagyon csökönyös egy barátnőm van az is biztos.
- Ne aggódj, okos lány megoldja. – bíztattam és átöleltem.
- Ez az én hibám. – sütötte le a szemeit.
- Beszélsz itt hülyeségeket. Tomi utána ment nem lesz semmi gáz. – pusziltam meg. Olyan jó érzés volt őt ölelni iszonyatosan hiányzott már és hát egy igazi férfiölelés is jól esett, hiszen már 1 éve nem volt senkim. Lyna szerint túlságosan is válogatós vagyok.
- Amy… nagyon hiányoztál. – puszilt arcon.
- Te is. – mosolyogtam.
- Elmegyek készülődni. Sietek. – ment be Krisz a szobájába. Addig Pixa és felért.
- Egyébként kérdezhetek valamit? – túrt bele a hajába Pixa. Nem tudtam mit akarhat, amitől ennyire megilletődött hisz nem vagyon én egy vámpír, hogy meg eszem vacsorára. Na, jó ez kissé beteges.
- Persze. – mosolyogtam rá bíztatás képen.
- Vagyis két dolgot szeretnék. Ha nem baj? – nézet rám kérdőn.
- Nyugodtan. – adtam neki szabad utat.
- Mit érzel Krisztián iránt? – emelte rám tekintetét. istenem most ere mit válaszoljak? Anya szerint az igazság a legfontosabb, de néha el kell ferdíteni, hogy jól jöjjünk ki belőle.
- Hát, tudod, régóta ismerem, és csak barátként tekintek rá. – mosolyogtam rá, hisz ez igaz félig, csak, hogy amióta újra találkoztunk az óta valahogy mások lettek az érzéseim.
- Értem, és szerinted nekem lenne nálad esélyem?
- Hát… - most komolyan Pixa kikezd velem? – Nem tudom biztosan.
- Amy csukd be a szemedet! – parancsolt rám, aztán csak annyit éreztem, hogy ajkai az enyémekre ragadt. Én gyorsan elhúztam.
- Ne, Pixa nekem ez túl gyors. Még csak ma találkoztunk. Megyek készülődni. – Berohantam Tomi szobájába az egyik bőröndből egy fekete csőnacit és egy fehér mély kivágású felsőt vettem fel. Rá egy arany bolerót. Hajamat kivasaltam és az első tincseket hátra csatoltam. Szememet a szokásosnál vastagabban húztam ki, szemhéjamra arany szemhéjpúder kentem, a szokásos alapozó és egy halvány szájfényt. Felvettem egy fekete, arany magas sarkú szandált. Aztán bele bújtam fehér bőrdzsekimbe és oda mentem a fiúkhoz.
- Csinos vagy. – kacsintott Krisztián.
- Indulhatunk? – vontam fel szemöldökömet.
- Alap. – bólintott Pixa. Hívtunk egy taxit, hihetetlen, hogy fél napja se vagyunk itt de Cath már is Tomika koncertjén lép fel. Beszálltunk a taxiba és a rádióba Shakira Loca Loca-ja szólt.
- Kérem, kicsit feltekerné a rádión a hangerőt? – néztem angyalin a sőföre. Ő hangosabbra vette a rádiót és én elkezdtem énekelni, a fiúk csak néztek, hogy milyen jól nyomom. Mire vége lett a számnak mindenki tapsolt, még a taxis is. Amikor kiszálltunk oda adtuk a jegyeket a biztonsági őröknek. A két gollira elismerően füttyentet. Az egyik szekrény az első sorba kiséért minket és elkezdődött a koncert. Lynnek a pólóból kilátszott a köldök pircengje és a nyelv picengje. Krisztián csak nézte, hogy milyen vad húga van. Tomika és Lyna hihetetlen jól nyomta, mindkettőjüknek ez a R’n’B stílus jön be. Én jobban bírom a lassú dalokat, de ez se áll távol tőlem. Amikor vége lett a koncertnek A fiúkkal álltunk és vártuk, hogy kijöjjenek. Utána hívtunk egy taxit és elmentünk egy Pesti szórakozó helyre. Két taxival mentük hisze öten vagyunk. Én Kriszitánnal és Pixával metnem együtt, Cath pedig Tomikával. Az út kínos csendbe telt, én tudtam volna mit mondani Krisznek, de Pixa délutáni affterja után elég nehéz lenne mit mondani neki. Be kell vallani rettenesen félek, bármit is mondani. hiszem Pixa a délutánnal mindent elrontott. Nekem nem ő kell.

Amikor beértünk a kluba, leültünk egy asztalhoz. Úgy döntöttem elmegyek a piákért. Hiszen most kell pár perc egyedül lét. Amikor is hirtelen egy részeg pasi jött oda és kezdett el fogdosni.
- Helló cica, van gazdád? – kérdezte ezt a tré szöveget.
- Van szóval... – aztán fordultam meg. De a pasi erősen magához rántott.
- Dorombolj cica, dorombl. – búgta nekem.
- Engedj el te szemét. – kiáltottam. Amikor is hirtelen valaki behúzott neki és a csávó ott fetrengett a földön. Krisztián volt az, és aggódva engem pásztázott.
- Jól vagy. – fogtam meg a kéz fejét. Amikor is az egyik ujján egy tattot vettem észre, az volt rá írva, hogy „Love”. Az ujjamat végig húztam az apró tattot.
- Ez mióta van meg? – kérdeztem kiváncsian.
- Ja ez? – kérdezte ijedten. – 3 éve nyáron csináltattam. – Pont akkor csináltatta amikor utoljára találkoztunk, hisz 3 éve láttam őt utoljára. Ha talán jöttem volna, akkor más is lehetett volna köztünk? Azért iratta rá ezt a kezére?
- Szép. – mondtam zavartan. – Lány miatt írattad oda?
- Mondhatjuk azt is, de soha se volt azzal a lánnyal köztünk semmi. – vont vállad.
- Vissza megyünk? – kérdeztem halkan.
- Aha. – vett ki három poharat a kezemből. A többiek jól elvoltak, viháncoltak.
- Haver, mi történt a öklöddel? – kérdezte Tomika.
- Tapizott egy pasi és ő meg mentett. – nevettem el magam.
- Hű, szupermen áll előttünk. – röhögött Lyna.
- Jól van pofa be! – mondtam neki tettet komolysággal, de a végén el röhögtem magam.