1. fejezet - music of the heart

1.fejezet
*Catlyn szemszöge*



- Catlyn! Kelj fel, mert lekéssük a gépet. – ébresztett a legjobb barátnőm, Amy Stone. Az én nevem Catlyn Black. Amyvel kiskorunk óta a legjobb barátnők vagyunk. Egy hétnél tovább sose voltunk távol egymástól és most se leszünk, mert együtt költözünk Magyarországra. Énekelni szeretnénk mind a ketten, de nem olyan világhírű szinten. Ezért választottuk az aprócska országot. Amy 2 évvel idősebb nálam, vagyis ő 22 és meg 20 éves vagyok.
- Mennyi időm van elkészülni?- kérdeztem.
- Úgy negyed órád van még. A cuccok már a kocsiban. Blancáék meg várnak Budapesten. – Ó…tényleg…Blancáék tavaly mentek el. Ők táncművészeti suliba mentek. Blanca, meg Bianca. Ikrek. Őket pár éve ismertük meg egy bárban, amikor amatőrök léphettek fel. Amyvel énekeltünk. Bianca és Blanca pedig a háttértáncosok voltak. Azóta nagyon jóba vagyunk.
- Azt hiszem negyed óra alatt el tudok készülni. – kikeltem az ágyból, és a fürdőbe mentem. Letusoltam, felvettem a tegnap kikészített szerelésem, ami egy fekete cicanaciból, és egy kék hosszított felsőből állt, derekamra pedig egy vastagabb övet tettem. Felülre egy fekete bőrdzsekit vettem, cipőnek meg egy fekete magassarkút választottam. Kék kiegészítőket vettem fel, és a szokásos gyűrűimet. Szememet vastagon kihúztam feketével, hosszú szőke hajam kivasaltam. Összepakoltam a kézipoggyászom, majd indulásra készen voltam.
- Kisasszony áttérhetünk a magyar nyelvre? – tartotta karját Amy.
- Ohh…azt hiszem igen, bár már rég enm beszéltem magyarul. – nevettem, majd ezután már magyarul társalogtunk. Az apukám Magyarországon él. Nagynéném nevelt fel. Az anyukám a kishúgom születésekor meghalt. Ez akkor történt amikor 5 éves voltam. Húgom apukámmal él Budapesten, én pedig ideköltöztem LosAngelesbe, amit nem bánok. Nyaranta mindig elmegyek 2 hónapra Pestre, de olyankor vittem magammal Amyt, ezáltal mind a ketten tudunk magyarul. De már 2 éve nem voltunk. Van 2húgom, ebből egy féltesó. A valódi, az 15 éves, őt Dórinak hívják, a féltesóm, meg 3 éves, Ő Daniella….apa új feleségének a lánya. Jaj, és majdnem megfeledkeztem a bátyámról. Ő a magyar sztárvilág tagja. Mindenki Sp-ként ismeri. Hát…nekem nem jön be a stílusa, de ez van. Nem vagyunk igazán jóba, de ha már itt tartunk, ő 23 éves, és Amy nagy szerelme. Nagyon jóba vannak egymással. Nekem ezerszer jobban bejön a haverjának, Fluornak a stílusa. Igaz, vele még nem találkoztam. Együtt, élnek egy bérlakásban, valami Pixával. Majd szeretném megismerni őket is, hisz mind a zeneiparban dolgoznak.
- Ki jön ki értünk a reptérre? – kérdezte a barátnőm.
- Elvileg Krisztián. – barátnőm szeme felcsillant, én meg felsóhajtottam.
- Mi a bajod a testvéreddel? – kérdezte. Mindent tud rólam kivéve ezt, de itt az ideje.
- Miután anya meghalt, Krisz engem hibáztatott. Nem mondta el sose, csak annyit mondott, hogy az én hibám volt. Aztán Dórit kezdte hibáztatni, majd elköltözött otthonról. Nagyon kiakadt, hogy anya nincs többé. Mikor elköltözött, mindenkit mindennek elhordott, engem is emlegetett, hogy én elmenekültem. Dóri sírva hívott fel, hogy minden az ő hibája és bocsássak meg neki. Dóri többször is próbált öngyilkos lenni, és általában Krisz mentette meg, majd Dóritól, és apától bocsánatot kért, de engem fel se hívott. Kb. ennyi. – mondtam, de a végén már a könnyeimmel küszködtem. Nagyon hiányzik. Anya is és Krisz is, hisz azon a végzetes napom, kaptam egy hugit, de elveszítettem az édesanyám, és a bátyám is. Beletörődtem, hogy nincs anyám, és hogy csak fentről figyel engem, és soha nem ölelhetem meg nem mondhatom hogy szeretem, és nem puszilhatom meg. Nem tud leszidni, hogy nem tanultam tovább és ilyenek. És az sem tud idegesíteni, hogy mindenki azt mondja, hogy kiköpött édesanyám vagyok. Én erre büszke vagyok. A hangom, a külsőm, a viselkedésem. Tiszta anya. Lázadó típus vagyok, folyton bulizok, és nem kímélem az alkoholt se, de a méltóságom mindennél fontosabb.

*Amy szemszöge*

Hajnalban az ébresztő órám keltett fel, hiszen ma Magyarországba költözöm Lynával. Kikeltem az ágyból, bemásztam a fürdőbe és rendbe tettem magamat. Mindig én kellek fel előbb hisz Lyna elégé lusta, imád aludni. Barna hajamat kivasaltam, utána felkötöttem lófarokba. Szememet vékonyan kihúztam. Egy fehér nadrágot és egy vajszínű köttöt felsőt vettem fel, hiszen Mo.-ban most hideg van. Egy fekete magassarkúval és egy Prada táskával egészitettem ki. Egykét holmit még beraktam és indultam Lyna szobájába. Sejtettem még mindig alszik.
- Catlyn! Kelj fel, mert lekéssük a gépet. – Kiabáltam Lynának.
- Mennyi időm van elkészülni? – nyöszörgött Lyna.
- Úgy negyed órád van még. A cuccok már a kocsiban. Blancáék meg várnak Budapesten. – Mondtam ki. Kisétáltam a szobájából és megettem egy shaket. Közben megcsörrent a telefonom.
- Szia Kislányom. – Szólt bele anya kedvesen. Tudni kell édesanyámról, hogy New Yorkban egy híres főző műsort vezet, Alice Stone-nak hívják anyát. Nekem anya a példaképem és tudom elcsípett szöveg de értem ő anyi mindent tett, egyedül nevelt fel, mert anya 17 volt amikor terhes lett velem és egy rock star macája volt ezért az „apám” elhagyott minket.
- Szia Anya. – szóltam bele kedvesen.
- Csak annyit szeretem volna, hogy hiányozni fogsz és szeretlek. – sírta el magát.
- Jaj, anya én is nagyon, nagyon szeretlek. Vigyázz magadra. – tőröltem ki a könny cseppet a szememből.
- Szia Amy. – tette le a telefont. Aztán Lyna is beért és elindultunk a reptér felé. L.A. legynagyobb rep terére megyünk a L.A.X-ra.

***
Amikor már az út felét is megtettük, akkor a laptopomat bekapcsoltam és rá kerestem a Googlen Kriszre. Azért is mertem most meg nézni mert Lyn alszik. Sok mindent kiadot, de tudtam, hogy minden csak pletyka. Igaz amióta sztár lett én nem találkoztam vele, de az interneten szoktuk beszélni. Lyna nem tudja, hogy enyire jobba vagyok a testvérével, és nem kell félre érteni mi csak barátok vagyunk szigóruan, én se meg ő se érez a másik iránt semmit. Amikor láttam, hogy Lyna ébredezik akkor gyorsan kiléptem. Kikapcsoltam a laptopot és az ipodomon hallgatam a zenéket. Amikor is egy magyar dal szólalt meg. Krisztiántól a kép maradsz, nem kapcsoltam ki hanem magamba elkezdtem énekelni. Persze Lyn furcsán nézett rám.
- Te jó isten… - tépte ki a fülemből a fülhallgatót. - Hogy tudod ezt hallgatni?
- Jólvan Cathlyn most inkább ezt hanyagoljuk.
- Amanda Stone, mi a frász bajod van? – húzta fel a szemöldökét.
- Az a bajom, hogy te is és a bátyád is csak magatokra tudtok gondolni és elvárnátok tőlem, hogy válasszak. Hisz a bátyád utálja ha a rólad beszélek és te is ha róla beszélek. Nem tudjátok elfogadni ami történt ezért inkább utáljátok egymást én meg csak szívok emiatt. Nekem nagyon fontos vagy, már a húgom vagy, de a bátyáddal jóba vagyok nagyon. Nem mondtátok ki szó szerint, hogy inkább vele ne barátkozz, de tudom mire gondoltok. Te most éppen arra gondolsz, hogy mekkora hülye vagy. – nevettem el magam a végére.
- Igen az vagyok, szeretlek. – ölelt át Cath. Az út további részében iszonyatosan sokat nevetünk és aludtunk.

„Kedves utasok, kérjük a biztonsági öveket szíveskedjék becsatolni, a megszállást elkezdjük” Mondta a hangszoróból a női hang. Amikor leszálltunk Lynával felvettük a csomagjainkat és egy kocsi segítségével toltuk őket, hiszen fejenkét 7-8 hatalmas bőröndünk van és egy-egy kézi pogyász. Amikor egy srácot megláttunk, akinek a kezében egy papír volt amire ez volt ráírva: „Lyna és Amy” tudtam, hogy ő Pixa Kriszitán már mesélt róla. Lynnel oda sétáltunk és bemutatkoztunk.
- Szia Lyna vagyok, a bátyámmal laksz együtt. – húzta el a száját.
- Szia Amy. – én már valamivel kedvesebben köszöntem neki mint Lyna, de megtudom érteni őt is.
- A Krisztián és a Tomi klipet forgatnak de mondták hogy pár napig nálunk lesztek, és Tomi kiköltözik a nappaliba, hogy addig tudjatok a szobájába aludni. – mondta unottan.
- De mi igazán elalszunk a nappaliba is. – mondtam kedvesen.
- De ez így is jó. – vont válad Lyna. Láttom rajta, hogy nem túlságosan várja, hogy a bátyánál kell pár napig vagy hétig laknia. – De takarítást nem vállalunk, kint L.A-ben a saját házunkat alig tudtuk rendbe tartani. – nevetet Lyna.
- Beszélj csak a saját nevedbe, az én szobámba rend volt. – nevettem el a mondat végét.