Ezt a fejit 2 embernek kell köszönni. Az egyik Dorcy, ő vett rá, hogy írjak, a másik pedig Vivi, aki annak ellenére hogy nincs jól, segített megírni.
Kérek szépen komikat, és ha tetszik nektek, hogy ilyen is van, akkor szólok flónnak, hogy írja meg a bulit Amy szemszögéből is:)
Még egyszer köszönöm Vivi!!<3<3
Puszii: Lynii:))
*Catlyn szemszöge*
Mikor bementünka klubba, leültünk egy asztalhoz, Amy pedig elment piáért. Bevallom, nem szoktam inni, mert voltak kisebb gondjaim az alkohollal, droggal, és egyéb ilyen dolgokkal, de ha elmegyünk bulizni akkor iszok, bár már megtanultam, hol a határ. Egyre jobb számok mentek, Amy pedig nem tért vissza, így az idióta bátyám elment utána. Pixa lelépett csajok után koslatni, így Tomikával kettesben maradtunk.
- Kiscsaj, jössz táncolni? – jött oda egy srác. Nem nézett ki rosszul, de Tomika jobban az esetem…
Persze. – néztem rá, és egy százas pálinkás vigyort erőltettem magamra. – Ha nem baj… - fordultam Fluor felé, aki csak bólintott, hogy nyugodtan menjek. A tömeg szélére mentünk, karját a derekamra tette, én pedig a nyakát karoltam át. Pár gyorsabb zenét végigtáncoltunk, majd kezdődött egy lassú szám. Közelebb húzott magához, és arcát közelítette az enyémhez. Pár milliméter volt már köztünk, mikor valaki megfogta a kezem. Tomika volt az, és táncolni hívott. Szivesen mentem vele, és sokat táncoltam vele. Közben megittunk pár üveg alkoholt ketten, Tomival. Nem voltam már magamnál, Tomika még bírta. Halványan láttam, hogy Krisz megcsókolja Amy-t. Pár óra táncolás után, visszaültünk az asztalunkhoz, ahol éppen Pixa nagyon el volt foglalva egy lánnyal. Tomika felkapta a pénztárcáját, és mentünk a pulthoz. Vett egy üveg vodkát, amit szintén elfogyasztottunk. Azt hiszem itt már teljesen K.O.voltam,de folytattuk a bulizást. Fluor felkért táncolni. Basshunter Saturday című száma kezdődött. Tomi és köztem alig volt pár centi, olyan szorosan táncoltunk. Csípőnk egyszer csak egymáshoz ért, és én nem tudtam ellenállni, nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Levegőhöz nem nagyon jutottunk, sokáig foglalkoztunk egymás szájával, nyelvével. Már a számnak is vége lett, meg a következőnek és az azt követőnek is, és mi még mindig csak csókolóztunk. Egyszer csak eszembe jutott kivel csókolózom. Nem tehetem ezt vele. Lehet minden lánnyal ezt csinálja egy buli erejéig,de nem tudtam elszakadni tőle.
Egyszer csak elhajólt,és a szemet fürkészte. Közben az éltető levegőért kapkodott. Én is ziháltam,és próbáltam elnézni. Nem akartam tudni mit gondol rólam. De egy részem mégis tudni szerette volna… Nem szerettem volna olyan lány lenni, aki csak egy éjszakára kell, nem akartam party-arcos eset lenni. Hosszabb kapcsolatra vágyom, mert az eddigi szó szerinti sötét életemben, csak rövid, gyakorlatilag egy-két éjszakás kalandjaim voltak.
- Őőőő bocsi...- hebegtem össze-vissza.
- Azt hiszem ezért nem kell bocsánatot kérni. - és ismét megcsókolt. Édesen, mégis szenvedélyesen hancúrozott nyelvemmel, nem lehetett neki ellenállni. Visszacsókoltam, és közben letértünk a táncparkettről, és kimentünk a klubból, majd leintett egy taxit.
Nagy nehezen bemásztunk a taxiba,és a fejemet a válára hajtóttam. Minden annyira forrgot velem,de remekül éreztem magam. Maga felé fordította a fejem,és szépen lassan megcsókolt,majd egyre szenvedélyesebben. Keze a derekamat ölelte,majd az ölébe húzott.
- Khm…Tudom, hogy a fiatalság bolondság, de azért ne az én taximba. – nevetett a taxis. Kimásztam Tomika öléből, és ráhajtottam fejem a mellkasára. Szívverését hallgattam, s ettől kijózanodtam. Tudom, hogy őrültség, és tudom, hogy alig ismerem, de minennél jobban vele akartam lenni…úgy! A taxis megállt a lakás előtt,és kiszáltunk,majd nagy nehézségek árán felballagtunk a lépcsőkön. A a zárba beletalálni volt a legnehezebb...Fluor már azon a szinten volt,hogy betöri,de nekem sikeült beletalálnom....így bejutottunk a lakásba. Berontottunk, s becsapta magunk mögött az ajtót, s ezzel egy időben nekinyomott engem is a falnak, és úgy csókolt. Kezével már pólóm alatt járt, s én hagytam. Nagyon felcsigázott, nagyon szeretem Tomit. Nagy nehezen eljutottunk a szobáig, s az ajtót is be tudtuk csukni. Tomika „ledobott” az ágyra, s a nyakamat halmozta el csókokkal. Levettem róla a felsőjét, és ő is megszabadított az enyémtől. Fluor férfiasságán ültem, de lentebb kellett csúsznom, hogy az övét kicsatoljam, s a nadrágjától is megszabadítsam. Rövid ideig szenvedtem vele, közben néha-néha „véletlen” megcsúszott a kezem, s gyenge pontját súroltam. Éreztem, hogy kíván, s nem bírja már sokáig, de szívesen húztam az agyát. Nadrágja lekerült, s visszaültem ágyékára, rádőltem mellkasára, s csókolgattam felsőtestét. Hirtelen fordított helyzetünkön, leszedte rólam a nadrágom…mellkasom és nyakam között sikázott ajkával, kezével pedig néha a combomat cirógatta. Már a melltartómat kapcsolta volna ki, amikor ránk nyitott Pixa, hogy megjöttek…..
2011. január 27., csütörtök
2011. január 24., hétfő
3.fejezet
Na meghoztuk nagy nehezen a 3.-at is:)) Szokás szerint, Amy szemszögét Flóra írta, Catlynét meg én:))
Puszii: Lyna:))
*Amy szemszöge*
Amikor reggel fel ébredtem a fejem fájt és émelyegtem is csak arra nem emlékszem mi történt. Kimentem a konyhában főztem kávét. elővettem a gyógyszert és leültem az asztalhoz. Amikor is Krisztián jelent meg. Adtam neki is kávét és csendben ittuk. Nem emlékszem semmire csak ara, hogy A nappaliba aludtam, Lyna pedig bent Tomikával a szobába.
*Catlyn szemszöge*
Reggel telefoncsörgésre keltem. Ki a fene hívhat ilyenkor? Nem vettem fel, csak kinyomtam. Nem volt kedvem semmihez. Iszonyatosan fájt a fejem, és úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy traktor… Szörnyű érzés….De várjunk csak! Mit csináltam én tegnap este? Volt egy koncert…Tomikával léptem fel…azt hiszem…igen,igen, ez volt. Oké, ez meg van. És aztán mit csináltam? Elmentünk valahová…De hova? Áá…nem emlékszem..De! Megvan! Bulizni! Szupi, ez is megvan És ott mi történt? Ezt már tényleg nem tudom…Basszus! Én se vagyok normális…Ha most itt lenne egy ilyen gondolatolvasós izé emberke, akkor tuti diliházba csukna. De nem is baj, ellennék én a gumiszobába, elpattognék én, és még a kényszerzubbony se zavarna. Na jó tényleg őrült vagyok. Fekszem az ágyban, csukott szemmel, és „hallgatom” az őrült gondolataim. Stop! Az ágyban?? Nem emlékszem, hogy kerültem az ágyba….Kipattantak a szemeim, és körbepásztáztam a szobát. Kétség kívül, ez nem Pulikutya szobája, és nem is faszkalapé, hanem Tomikáé. A szoba alapszíne kék, és fekete bútorok voltak benne. A szekrényeken, és falakon képek voltak. Őrült képek, amik tükrözik Fluor Tomi belsejét. Egy örök gyerek szobájába vagyok. Mellettem, az ágyban pedig szuszog valaki. Gondolom Amy.
- Fel kéne kelteni. – suttogtam magam elé. Takaróját majdnem fejére húzta. Furcsa. Őt sose láttam még így aludni. Közelebb mentem hozzá, és egy nagy cuppanóst nyomtam arcára, mire hirtelen felült, én pedig csodálkoztam. Ő nem Amy! Ő Tomiii!!
- Öö..ritkán van élményem ilyen szuper ébresztésben drága. Ébreszthetnél minden reggel így – nevetett és visszadőlt az ágyba, én pedig fülig pirultam. Megfogta derekam, és magára rántott, így a takaró felfedte azt, amit nem kellett volna. Egy tanga, és egy melltartó volt, az én igen hiányos öltözetem. Elég feltűnően végigmért, majd még nagyon lett a mosolya. – Rég volt rajtam ilyen dögös csaj.
- Héé…Ha elengednéd a derekam örülnék. – nevettem.
- De nem akarom. Olyan jó így. – nézett rám szép szemeivel.
- Oké. – adtam be derekam. Na jó ez így megint hülyén hangzik…már ígyis kisajátította derekam. Keze fentebb csúszott a hátamra, és finoman meglökött, ennek pedig az lett a következménye, hogy teljes súlyommal ránehezedtem, amit ő hősiesen tűrt, sőt még élvezte is. Arca vészesen közel került az enyémhez. Nem bírtam megállni, hogy ne ajkait nézzem. Csodás szája volt, olyan jó lenne…..NEM LYNA!!!NEM LEHET!!!!! Ám ekkor arca közeledet. Pár másodperc múlva, már éreztem ajkit az enyémen, én pedig boldogan viszonoztam. Nem tudom meddig kényeztettük egymás ajkát, mikor fordított helyzetünkön. Én kerültem alulra, lábamat pedig körbefontam derekán. Minél közelebb akartam érezni magamhoz. Kezével combomat simogatta, én pedig csupasz hátát cirógattam.
- Hupsz…Bocsánat fiatalok. – nyitott be Pulikutya. Nem igazán hatott meg hogy ránk nyitott, mert ugyanúgy folytattuk. Nem sokkal Pixa távozása után, viszont Krisztián nyitott be, és lehámozta rólam Tomikát, ami miatt engem elöntött a düh…
*Amy szemszöge*
Amikor meg ittuk a kávét meg csörrent a telefon.
- Felvegyem? - kérdeztem halkan.
- Persze nyugodtan, hisz már te is itt laksz.
- Igen tessék? - szóltam bele halkan.
- Krisztiánt keresem. - szólt bele egy vékony női hang.
- Ki keresi, ha szabad tudnom?
- Nagy Laura, és te kivagy h csak úgy kérdezkedsz engem? - tért rá a cinikus beszédre.
- Amy vagyok a fiúk lakótársa...
*Catlyn szemszöge*
Mi köze van ahhoz Krisztiánnak, hogy én mit csinálok? Elmehet a picsába! Attól még hogy a bátyám, nem rángathat le rólam akárkit!
- Azonnal húzd ki magad a szobából, vagy nem állok jót magamért! – ordított Krisz.
- Mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok itt? – üvöltöttem.
- Igenis sok. Nem hagyom, hogy ha húgom egy olcsó kurva legyen, aki mindenki ágyába befekszik, és nem hagyom, hogy a haverom kihasználja a húgom.
- Na elmehetsz melegebb éghajlatra. Eddig rohadtul nem érdekelt, mit művel a pici húgod. Mellesleg megjegyzem, nem is vagyok már olyan pici. Húsz éves vagyok, ebből te kb.: 15 éven keresztül leszartad mi van velem. Ne most kezdj el megnevelni, mert nem fog menni. Azt csinálok amit akarok, és neked nagyon nincs beleszólásod. Ne tekints húgodnak, mert nem vagyok már az. Anno letagadtál, és ezt már nem vonhatod vissza. Hagyj élni, és hagyd hogy boldog legyek. És ne szólj bele abba, mit teszek. - majd kiindultam, de előtte megálltam, szánakozva tekintettem rá, majd az ajtóból visszarohantam Tomihoz, kapott egy rövid csókot, és kirohantam. Pontosabban be a fürdőszobába. Ott felkaptam egy farmert egy felsőt és egy cipőt, majd elrohantam a lakásból. Most nem fogtam taxit, gyalogoltam. Kimentem a partra, a Duna partra. Megnyugtató volt. Néztem, a sok kisgyereket, ahogy ugrándoznak, meg kergetik a galambokat. Ők nevettek, és vidámak voltak, míg én sírtam. Mindenki kerülgetett. Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.
*Amy szemszöge*
- Valami Laura keres. - adtam oda a telefont neki.
_ Jó szia... - aztán vissza jött mellém.
- Holvan Tomi? - kérdezte.
- A szobájába. - mondtam halkan, te jeszus Lynával vannak ott, bakker...
- A húgommal. - rohant be a szobába és kiabálásokat hallottam meg. Ez így nem lesz jó, Lyn fel fogja kapni a vizet.. és el fog megint menni. Baszus...
*Catlyn szemszöge*
Az a két kéz ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani tulajdonosát. Nem is érdekelt. Nem sokat láttam, mert könnyeim elárasztották egész arcom. Valaki leült mellém…még mindig nem néztem fel, de az a titokzatos ismeretlen idegen ezt nem hagyta. Állam alá nyúlt, és kényszerített, hogy felnézzek. Nagyon meglepődtem. Az a valaki nem más volt, mint…..
*Amy szemszöge*
Miután Lyna elment, Tomika utána ment én meg ott maradtam egyedül Krisztiánnal.
- Azért te is rendes vagy… Arra nem gondoltál, hogy Lyn szereti Tomikát? – kezdtem el kioktatni.
- Most megint mi bajod van velem? Tudod három éve is így volt… Össze vesztem Lynával, te velem veszekedtél és leléptél, aztán három évig nem láttalak… - kezdett el kiabálni velem. Igaza van, de én… nem akarom őt elveszíteni, de Lyna fontosabb nekem.
- De Krisz nincsen igazad, nincsen. És egyébként is akkor Lyn miatt mentem el, de arra nem gondoltál, hogy talán veled szívesebben maradtam volna? Fel tudod ezt fogni? – keltem ki magamból én is. Én, én nem akartam akkor se elveszíteni de fáj amit csinál…
- Maradtál volna? – lágyultak meg szemei.
- Igen. – mondtam ki könnyeimmel küszködve.
- Tudod… kérdezted, hogy lánynak csináltattam-e a tetóválásomat, és azt tudnod kell, hogy ezt igazság miattad írtam ki. – Uram isten, ez valami szerelmi vallomás akart lenni, hisz a kezére az van kiírva, hogy „Love”. Ez nekem túl magas, nem ez nem lehet.
- Sajnálom. – suttogtam és rohantam be a szobába fel vettem egy farmert, egy pólót és a kabátomat össze raktam a cuccaimat és írtam egy kis levelet.
„ Drága Lynám, szeretlek, de muszály elmennem egy szállódába leszek majd hívlak. Sajnálom Krisztián. Amy.” Aztán kimentem és egy szót se szólva oda adtam a kis cetlit Krisznek és kiléptem az ajtón. Hívtam egy taxit addig pedig csak kint álltam. Egy szép szőke hajú lány oda sétált hozzám.
- Elnézést, itt lakik Éder Krisztián? – a hangja anyira ismerős volt, uramisten ő az a Laura…
- Amy vagyok, te biztosan Laura, reggel telefonon beszéltünk. – mondtam neki kedvesen de még se tudtam úgy nézni rá, hiszen olyan szép volt, sokkal szebb mint én. Talán Krisztián barátnője?
- Áhh szóval te vagy Amy… - lett bunkóbb. – Te talán Kriszitán csaja vagy?
- Nem de, hogy is! – aztán megjött a Taxi és ott hagytam a lányt. Egy közeli hotelba mentem aztán vettem ki egy szobát. Amikor már kipakoltam a táskámból megcsörrent a telefon, de nem akartam ennek a személy nek fel venni…
Puszii: Lyna:))
*Amy szemszöge*
Amikor reggel fel ébredtem a fejem fájt és émelyegtem is csak arra nem emlékszem mi történt. Kimentem a konyhában főztem kávét. elővettem a gyógyszert és leültem az asztalhoz. Amikor is Krisztián jelent meg. Adtam neki is kávét és csendben ittuk. Nem emlékszem semmire csak ara, hogy A nappaliba aludtam, Lyna pedig bent Tomikával a szobába.
*Catlyn szemszöge*
Reggel telefoncsörgésre keltem. Ki a fene hívhat ilyenkor? Nem vettem fel, csak kinyomtam. Nem volt kedvem semmihez. Iszonyatosan fájt a fejem, és úgy éreztem magam, mintha átment volna rajtam egy traktor… Szörnyű érzés….De várjunk csak! Mit csináltam én tegnap este? Volt egy koncert…Tomikával léptem fel…azt hiszem…igen,igen, ez volt. Oké, ez meg van. És aztán mit csináltam? Elmentünk valahová…De hova? Áá…nem emlékszem..De! Megvan! Bulizni! Szupi, ez is megvan És ott mi történt? Ezt már tényleg nem tudom…Basszus! Én se vagyok normális…Ha most itt lenne egy ilyen gondolatolvasós izé emberke, akkor tuti diliházba csukna. De nem is baj, ellennék én a gumiszobába, elpattognék én, és még a kényszerzubbony se zavarna. Na jó tényleg őrült vagyok. Fekszem az ágyban, csukott szemmel, és „hallgatom” az őrült gondolataim. Stop! Az ágyban?? Nem emlékszem, hogy kerültem az ágyba….Kipattantak a szemeim, és körbepásztáztam a szobát. Kétség kívül, ez nem Pulikutya szobája, és nem is faszkalapé, hanem Tomikáé. A szoba alapszíne kék, és fekete bútorok voltak benne. A szekrényeken, és falakon képek voltak. Őrült képek, amik tükrözik Fluor Tomi belsejét. Egy örök gyerek szobájába vagyok. Mellettem, az ágyban pedig szuszog valaki. Gondolom Amy.
- Fel kéne kelteni. – suttogtam magam elé. Takaróját majdnem fejére húzta. Furcsa. Őt sose láttam még így aludni. Közelebb mentem hozzá, és egy nagy cuppanóst nyomtam arcára, mire hirtelen felült, én pedig csodálkoztam. Ő nem Amy! Ő Tomiii!!
- Öö..ritkán van élményem ilyen szuper ébresztésben drága. Ébreszthetnél minden reggel így – nevetett és visszadőlt az ágyba, én pedig fülig pirultam. Megfogta derekam, és magára rántott, így a takaró felfedte azt, amit nem kellett volna. Egy tanga, és egy melltartó volt, az én igen hiányos öltözetem. Elég feltűnően végigmért, majd még nagyon lett a mosolya. – Rég volt rajtam ilyen dögös csaj.
- Héé…Ha elengednéd a derekam örülnék. – nevettem.
- De nem akarom. Olyan jó így. – nézett rám szép szemeivel.
- Oké. – adtam be derekam. Na jó ez így megint hülyén hangzik…már ígyis kisajátította derekam. Keze fentebb csúszott a hátamra, és finoman meglökött, ennek pedig az lett a következménye, hogy teljes súlyommal ránehezedtem, amit ő hősiesen tűrt, sőt még élvezte is. Arca vészesen közel került az enyémhez. Nem bírtam megállni, hogy ne ajkait nézzem. Csodás szája volt, olyan jó lenne…..NEM LYNA!!!NEM LEHET!!!!! Ám ekkor arca közeledet. Pár másodperc múlva, már éreztem ajkit az enyémen, én pedig boldogan viszonoztam. Nem tudom meddig kényeztettük egymás ajkát, mikor fordított helyzetünkön. Én kerültem alulra, lábamat pedig körbefontam derekán. Minél közelebb akartam érezni magamhoz. Kezével combomat simogatta, én pedig csupasz hátát cirógattam.
- Hupsz…Bocsánat fiatalok. – nyitott be Pulikutya. Nem igazán hatott meg hogy ránk nyitott, mert ugyanúgy folytattuk. Nem sokkal Pixa távozása után, viszont Krisztián nyitott be, és lehámozta rólam Tomikát, ami miatt engem elöntött a düh…
*Amy szemszöge*
Amikor meg ittuk a kávét meg csörrent a telefon.
- Felvegyem? - kérdeztem halkan.
- Persze nyugodtan, hisz már te is itt laksz.
- Igen tessék? - szóltam bele halkan.
- Krisztiánt keresem. - szólt bele egy vékony női hang.
- Ki keresi, ha szabad tudnom?
- Nagy Laura, és te kivagy h csak úgy kérdezkedsz engem? - tért rá a cinikus beszédre.
- Amy vagyok a fiúk lakótársa...
*Catlyn szemszöge*
Mi köze van ahhoz Krisztiánnak, hogy én mit csinálok? Elmehet a picsába! Attól még hogy a bátyám, nem rángathat le rólam akárkit!
- Azonnal húzd ki magad a szobából, vagy nem állok jót magamért! – ordított Krisz.
- Mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok itt? – üvöltöttem.
- Igenis sok. Nem hagyom, hogy ha húgom egy olcsó kurva legyen, aki mindenki ágyába befekszik, és nem hagyom, hogy a haverom kihasználja a húgom.
- Na elmehetsz melegebb éghajlatra. Eddig rohadtul nem érdekelt, mit művel a pici húgod. Mellesleg megjegyzem, nem is vagyok már olyan pici. Húsz éves vagyok, ebből te kb.: 15 éven keresztül leszartad mi van velem. Ne most kezdj el megnevelni, mert nem fog menni. Azt csinálok amit akarok, és neked nagyon nincs beleszólásod. Ne tekints húgodnak, mert nem vagyok már az. Anno letagadtál, és ezt már nem vonhatod vissza. Hagyj élni, és hagyd hogy boldog legyek. És ne szólj bele abba, mit teszek. - majd kiindultam, de előtte megálltam, szánakozva tekintettem rá, majd az ajtóból visszarohantam Tomihoz, kapott egy rövid csókot, és kirohantam. Pontosabban be a fürdőszobába. Ott felkaptam egy farmert egy felsőt és egy cipőt, majd elrohantam a lakásból. Most nem fogtam taxit, gyalogoltam. Kimentem a partra, a Duna partra. Megnyugtató volt. Néztem, a sok kisgyereket, ahogy ugrándoznak, meg kergetik a galambokat. Ők nevettek, és vidámak voltak, míg én sírtam. Mindenki kerülgetett. Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.
*Amy szemszöge*
- Valami Laura keres. - adtam oda a telefont neki.
_ Jó szia... - aztán vissza jött mellém.
- Holvan Tomi? - kérdezte.
- A szobájába. - mondtam halkan, te jeszus Lynával vannak ott, bakker...
- A húgommal. - rohant be a szobába és kiabálásokat hallottam meg. Ez így nem lesz jó, Lyn fel fogja kapni a vizet.. és el fog megint menni. Baszus...
*Catlyn szemszöge*
Az a két kéz ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani tulajdonosát. Nem is érdekelt. Nem sokat láttam, mert könnyeim elárasztották egész arcom. Valaki leült mellém…még mindig nem néztem fel, de az a titokzatos ismeretlen idegen ezt nem hagyta. Állam alá nyúlt, és kényszerített, hogy felnézzek. Nagyon meglepődtem. Az a valaki nem más volt, mint…..
*Amy szemszöge*
Miután Lyna elment, Tomika utána ment én meg ott maradtam egyedül Krisztiánnal.
- Azért te is rendes vagy… Arra nem gondoltál, hogy Lyn szereti Tomikát? – kezdtem el kioktatni.
- Most megint mi bajod van velem? Tudod három éve is így volt… Össze vesztem Lynával, te velem veszekedtél és leléptél, aztán három évig nem láttalak… - kezdett el kiabálni velem. Igaza van, de én… nem akarom őt elveszíteni, de Lyna fontosabb nekem.
- De Krisz nincsen igazad, nincsen. És egyébként is akkor Lyn miatt mentem el, de arra nem gondoltál, hogy talán veled szívesebben maradtam volna? Fel tudod ezt fogni? – keltem ki magamból én is. Én, én nem akartam akkor se elveszíteni de fáj amit csinál…
- Maradtál volna? – lágyultak meg szemei.
- Igen. – mondtam ki könnyeimmel küszködve.
- Tudod… kérdezted, hogy lánynak csináltattam-e a tetóválásomat, és azt tudnod kell, hogy ezt igazság miattad írtam ki. – Uram isten, ez valami szerelmi vallomás akart lenni, hisz a kezére az van kiírva, hogy „Love”. Ez nekem túl magas, nem ez nem lehet.
- Sajnálom. – suttogtam és rohantam be a szobába fel vettem egy farmert, egy pólót és a kabátomat össze raktam a cuccaimat és írtam egy kis levelet.
„ Drága Lynám, szeretlek, de muszály elmennem egy szállódába leszek majd hívlak. Sajnálom Krisztián. Amy.” Aztán kimentem és egy szót se szólva oda adtam a kis cetlit Krisznek és kiléptem az ajtón. Hívtam egy taxit addig pedig csak kint álltam. Egy szép szőke hajú lány oda sétált hozzám.
- Elnézést, itt lakik Éder Krisztián? – a hangja anyira ismerős volt, uramisten ő az a Laura…
- Amy vagyok, te biztosan Laura, reggel telefonon beszéltünk. – mondtam neki kedvesen de még se tudtam úgy nézni rá, hiszen olyan szép volt, sokkal szebb mint én. Talán Krisztián barátnője?
- Áhh szóval te vagy Amy… - lett bunkóbb. – Te talán Kriszitán csaja vagy?
- Nem de, hogy is! – aztán megjött a Taxi és ott hagytam a lányt. Egy közeli hotelba mentem aztán vettem ki egy szobát. Amikor már kipakoltam a táskámból megcsörrent a telefon, de nem akartam ennek a személy nek fel venni…
2011. január 23., vasárnap
Emberkék!
Sziasztok!=))
Nemrég felmerült egy kisebb gond, miszerint, kicsit zavaros a töri. Mégpedig azért, mert Catlyn családtagjainak a neve magyar...DE Catlyn anyja amerikai volt,halála után pedig kiköltözött nagynénjéhez, így az ő neve is külföldi lett. Ezért nem magyar a neve. A testvéreinek magyar....na szval értitekxD vagy nem, nem tom, ha bni gond van szóljatok:))
Ma este vagy legkésőbb hnap este (Flórán múlik), jön a kövi:)))
Puszii: Lyna=))
Nemrég felmerült egy kisebb gond, miszerint, kicsit zavaros a töri. Mégpedig azért, mert Catlyn családtagjainak a neve magyar...DE Catlyn anyja amerikai volt,halála után pedig kiköltözött nagynénjéhez, így az ő neve is külföldi lett. Ezért nem magyar a neve. A testvéreinek magyar....na szval értitekxD vagy nem, nem tom, ha bni gond van szóljatok:))
Ma este vagy legkésőbb hnap este (Flórán múlik), jön a kövi:)))
Puszii: Lyna=))
2011. január 22., szombat
2011. január 11., kedd
2. fejezet - Music of the heart
2. fejezet
*Catlyn szemszöge*
Leszállt a gép, és mi is leszálltunk róla. Kerestem a szememmel a tömegben a bátyám, de nem láttam, viszont megakadt a szemem, egy srácon. Barna, göndör haja volt, szemét eltakarta egy napszemüveggel. Unottam állt, kezében egy táblával, amit hanyagul lógatott. Fülét bedugta, gondolom zenét hallgatott. A táblán ez állt: „Lyna és Amy”. Nem tudom ki ő, de Amy odahúzott. Ahogy közelebb mentünk, rájöttem, hogy ő csakis Pixa lehet. Szuper…. a bátyám pulikutyája…Krisz csettint, Pixa ugrik. De jó… Pulikutya nyáladzik, amint végignéz Amyn.
- Szia Lyna vagyok, a bátyámmal laksz együtt. – mondtam bunkót, és fintorogtam hozzá.
- Szia Amy. – mondta barátnőm. Istenem…t máris levette a lábairól Pixa vagy ki a faszom…Pulikutya után olvadozik Amy. Amy után olvadozik Pulikutya. Szuper. Két nyáladzó egyeddel vagyok összezárva. Ilyen szar szitu még álmomban sem volt…
- A Krisztián és a Tomi klipet forgatnak, de mondták, hogy pár napig nálunk lesztek, és Tomi kiköltözik a nappaliba, hogy addig tudjatok a szobájába aludni. – mondta úgy, mint aki mindjárt bealszik. Asszem este bulizni voltak… legalábbis ez a tippem.
- De mi igazán elalszunk a nappaliba is. – mondta Amy. Na, arra várhat… én ugyan nem alszok a kanapén…
- De ez így is jó. – mondtam. Nagyon nem akarok a bátyámmal lenni pár hétig. De legalább megismerem, Tomikát már nagyon várom. - De takarítást nem vállalunk, kint L.A-ben a saját házunkat alig tudtuk rendbe tartani. – tettem még gyorsan hozzá, és egy aprót nevettem mellé.
- Beszélj csak a saját nevedbe, az én szobámba rend volt. – Nevetett Amy…. Szuper… Pincsikutya is nevet. De vicces… nem értem min kell ezen nevetni.
- Lányok, szerintem menjünk. – mondta Pulikutya.
- Oké. – mondta Amy. Ők elindultak mosolyogva beszélgettek, én meg egyedül kullogtam utánuk. Én ugyan nem fogok úgy tenni, mintha sok kedvem lenne Krisztiánnékkal élni. – Jaj, Lyna, ne csináld már. Ha a bátyád paraszt volt, neked mért kell annak lenned? Pixa mit tett ellened? Semmit… akkor egy kicsit légy már boldog.
- Igazad van, bocsi Pixa. – mondtam.
- Semmi baj, kicsi lány.
- Hey, I am not little girl. – mondtam neki angolul.
- Ohh…I am sorry. – mosolygott.
- Nothing.
- Little girl, ülj be előre. – nevetett.
- Khm…Amy ülj te előre. És Pixa, elmehetsz melegebb éghajlatra. – mosolyogtam. Pulikutya little girl-özik nekem. Na ha ő így, akkor én amúgy.
- Okey. – nevetett Amy. – Úgy érzem magam, mint oviban. Komolyan jobbak vagytok, mint a TV.
- Little girl, igaz, hogy azért jöttetek Magyarországra, hogy énekelhessetek? – kérdezte.
- Öhm…jah. L.A.-ben nehéz befutni, de világsztárok nem akarunk lenni. Így maradtunk ennél az országnál.
- Akkor lássuk, hogy énekel Little girl, és a barátnője. – nevetett. Benyomta a rádiót, és felcsendült Eminem feat Rihanna Love the way you lie. Elkezdtem énekelni, de Amy nem énekelt. Ránéztem, és láttam, hogy nincs éneklős kedve, de hátranézett rám, és bíztatóan mosolygott. Eminem rapp részét közösen „énekeltük” Pixával
- Hűha csajszi….ahogy hallgattam, ahogy énekelsz és rappelsz, nem való neked a Little Girl név, de olyan jó mondani rád. Nagyon jól nyomod. Nem gondoltam volna, hogy így tudsz rappelni. Egy sima Eminem számra rappelnél nekem? – mondta. Belepirultam. Így még senki se dicsért. Nagyon jól esett.
- Pulikutyának bármit. – mondtam. Hupsz… a pulikutyát nem kellett volna…
- A kinek? Pulikutyának? – mosolygott.
- Ha én Little Girl, akkor te meg pulikutya. – mondtam. – Vagy lehetnél Little Boy, de az nem olyan egyedi.
- Hát jó Kicsi lány. – és megszólalt Eminem - Not afraid. Végig rappeltem egyedül. Egyszer se segített Pixa. Belejöttem a rappelésbe. Bírom ezt a stílust. Sokkal jobb, mint a rock, igaz régen azt szerettem nagyon.
- Kislány, ez nagyon durva. Nagyon jól nyomod. Megkockáztatom, hogy vagy már olyan szinten, mint a bátyád, Fluor, vagy esetleg én. Nagyon durva. Kicsi lány barátnője, nem mutat nekem semmit? – fordult barátném felé.
- Ööö… nem vagyok olyan jó, mint Catlyn. Szóval nem.
- Ne hülyéskedj. Ki nyert mindig versenyeken? Én vagy te? Ki a jobb akkor, te vagy én? Lecsaplak, ha még egyszer ezt mondod. Pulikutya, a Fluortól a Boom Boom Bangre biztos „beindul”. Rajta is van a telómon, szóval of fold a rádiót. Megkerestem a telómon, és maxra vettem. Na, kinek volt igaza? Hát persze hogy nekem. Nem bírta ki a drága. De én sem. Együtt nyomtuk a Boom Boom Bang szövegét. Tiszta buli hangulat volt. Pulikutya meg csak nevetett rajtunk. De a végén már ő is Boom Boom Bang-es állapotba volt. Tök buli ez a szitu. A bátyám pulikutyája kijön elénk a reptérre. Bunkózunk egy kicsit, aztán a kocsiba bulizunk.
- Ennyire szeretitek Fluort?- kérdezte nevetve.
- Aha. – mondtuk egyszerre.
- We love – mondtam, majd egyszerre folytattuk ordítva- Tomikaaaaaaaaa!
- Mióta hallgattok magyar zenét? – kérdezte.
- Kb.: 3 éve. Azóta nem voltam itthon. Azóta nem láttam apát, és a húgaimat. Na meg a bátyámmal akkor vesztünk össze a legjobban. Tudod, anya halála előtt, nagyon jóba voltunk. Szét se lehetett minket választani, ugyanazokat szerettük csinálni, enni, ugyanazokat szerettük nézni a TV-ben. De miután megszületett a húgom, és anya elment végleg, Krisz engem hibáztatott. Azt mondta, hogy minden az én hibám, mert én veszekedtem anyuval, minek következtében elfolyt a magzatvize. Aztán már a Dórikát hibáztatta. Én ugye kiköltöztem a nagynénémhez L.A-be, és ott éltem, mert nem tudtam apa szemébe nézni, melyben csak a szenvedést láttam. És mindig, mikor nyáron hazajöttem, és néha szünetekbe, Krisz bántott. Nem vert, de a szavaival bántott. Hibáztatott, ordítozott, és csapkodta az ajtót. Egyszer majdnem nekem vágott egy vázát. Aztán elköltözött otthonról, mondván, nem akar Dórival egy légtérbe lenni. Ezért Dóri engem sírva hívott fel, hogy bocsássak meg neki, mert minden az ő hibája, és én felhívtam Kriszt, és nagyon leszidtam. Ezután többször próbált Dóri öngyilkos lenni, de Krisz mindig megmentette. Végzetes a kapcsolatunkba az volt, amikor 3 éve utoljára otthon voltam. Tíz percenként ordítoztunk, nem bírtunk egy szobában tartózkodni. Majd megjegyeztem, hogy talán, ha nem vágott volna a hajamba anno, mielőtt anyával veszekedtem, akkor nem húztam volna fel anyu idegeit, nem folyt volna el a magzatvize, és most nem ott tartanánk, hogy öljük egymást, mert anya ha ezt látná szívrohamot kapna, mert neki az volt a legfontosabb, hogy a család együtt maradjon és ne essen szét. És ekkor megpofozott. Na ekkor szakadt el a cérna, és az első dolgom az volt, hogy összepakoltam a cuccom, és köszönés nélkül a reptérre mentem. Apa többször is próbált felhívni de soha nem vettem fel a telefont, Dórival beszéltem egyedül. Ő mindig közel állt hozzám. Tudom, nem ezt kellett volna csinálnom, de akkor nem jutott más az eszembe.
- Krisz soha nem mondta el mi bajotok van egymással. És nem gondoltam volna hogy ekkora egy paraszt egy a gyerek. Lányt vert. Ez nagyon durva.
- Ugyan, már túltettem magam rajta. Ez van, ezt kell szeretni. – mondtam. De ekkor megszólalt Amy telefonja. Ő miközben meséltem, tiltakozóan bedugta a fülébe a fülesét.
- Szia Krisz. Persze, már úton vagyunk, mondjad miért hívtál. - vette fel, majd fél perc szünet.
- Aha, persze, majd megmondom neki. Szióka.- tette le.
- A bátyád volt, azt üzeni, hogy este buliba megyünk, és hatra készüljünk el. – én nem megyek! Nem bulizok vele.
- Oké. Akkor majd jó készülődést, én nem megyek. Legalábbis oda nem ahova ő megy.
- Jaj, Kiscsaj, ne csináld már. Jó buli lesz. Majd Tomikával elleszel.
- Ha Krisz ott lesz akkor nem és nem vitázom veletek.
Már délután négy. Még két óra van a buliig, amibe én nem megyek. Most érkeztünk meg a lakáshoz. Szuper… Lehet apáékhoz kellett volna mennünk. De már mindegy. Éppen a lépcsőn mentünk fel, és cipeltük a bőröndöket. Szegény Pulikutya is 4 bőröndöt cipelt. Mi Amyvel fejenként kettőt. Még pár lépcsőfok volt hátra, mikor hallottuk, hogy kivágódott egy ajtó, és egy fiú siet elénk. OMG. Ez Tomika! Basszus….
- Helló, Tomi vagyok, te gondolom Lyna, te pedig Amy. Adjatok ide egy-egy bőröndöt.
- OMG! OMG! OMG! We love Tomikaaaaaaaaaaaaa! – ordítottuk egyszerre Amyvel, és elejtettük a bőröndöket, amik épp nálunk voltak, és azok nagy zajt csapva, este egyre lentebb, elsodorva magukkal Pixát.
- Basszuuuus! – megint ordítottuk egyszerre Amyvel, és egyszerre kezdtünk a bőröndök, és szegény Pixa után. Hallottuk, hogy Tomika(L) is fut utánunk.
- Csajok, menjetek fel, majd mi felvisszük a cuccokat. – szólt utánunk. Erre meg is álltunk.
- Azt megköszönnénk. – nevettünk.
- Nincs mit csajok, az ajtó nyitva van, nyugodtan menjetek be, Krisztián épp fürdik, szóval a fürdőt hagyjátok, ha nem akartok megvakulni. Menjetek be az én szobámba, fel fogjátok ismerni.
- Valaki segítene?- hallottuk lentről a pulikutya hangját.
- Megyek már. – ordított Tomi.
Mi felmentünk Amyvel. Tök durva. Az egész lakás olyan, mintha végigment volna rajta egy tornádó. Ez tetszik. Máris van egy közös bennem és a fiúkban, de Amy szörnyülködve nézett végig.
- Nem hiszem el. Ez egy disznóól. – mondta.
- Aszta, ez kibaszott jó. Király. – mosolyogtam. De ekkor kilépett a fürdőszobából Krisztián. A mosoly lefagyott az arcomról, az ő arca meglepettséget és csalódottságot tükrözött. Már indultam volna, hogy nekiessek, de Amy átölelt hátulról, és szorosan tartott.
- Amy, engedj el! Most! Nem bántom, mert nem élné túl, ha megverném. Engedj el, mert elmegyek! Most! – ordítottam. Krisztián nem csinált semmit, csak állt. Egy szál törölközőbe. Arcáról, most már semmit sem tudtam leolvasni. Az égvilágon semmit. És ez zavart. Mindig látni lehetett rajta, mit gondol, vagy épp mit érez. De most nem. És ez nem tetszett… nagy nem. Nagy nehezen kiszabadultam Amy karjai közül, és kirohantam. Útközben félrelöktem Pixát, és Tomikát, és rohantam tovább. Elkaptam egy taxit, mondtam neki, hogy vigyen egy plázába. Tíz perc autókázás után, a kezébe nyomtam a pénzt, és ki is szálltam. Bementem, és bevetődtem a legelső boltba. Szétnéztem, majd mentem a következőbe. Kb.: 3 boltba jártam már, mikor két kéz karolt át hátulról.
- Mért futottál el? – mondta egy ismerős hang. A hang a kéz tulajdonosa. A két tulajdonosa pedig… megfordultam… Tomika. Átöleltem és elkezdtem sírni. Ő odahúzott egy padhoz, és ölébe ültetett. Én csak tovább sírtam. Simogatta a hátam, és próbált megnyugtatni. Nem tudom meddig ülhettünk ott, de megnyugodtam. Abbahagytam a sírást, és mindent elmeséltem neki, pont, úgy ahogy a kocsiban Pixának.
- Nyugi csajszi. Figyi, Krisztián ideges lett miután elmentél. Féltett, hogy bajod esett. Én csak telefonon beszéltem vele, mert miután majdnem fellöktél utánad jöttem, de azt nem tudtam melyik boltba mentél be.
- Nem érdekel Krisztián, ő már nem a bátyám. Körülbelül 15 éve már nem az. Utálom, és nem akarom látni. El akarok menni tőletek.
- Nem mész el. Nem kell beszélned a bátyáddal. – mondta, de én félbeszakítottam.
- Nem a bátyám. – mondtam higgadtan.
- Oké, bocsi, szóval, a Krisztiánnal. De hallottam hírét miért jöttetek. Szóval, esetleg, segítenék neked elindítani a karriered. – mosolygott.
- Segítenél? – kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, nagyon szívesen. Ma van egy koncertem. Esetleg eljöhetnél, és előadhatnánk Eminem és Rihanna közös számát.
- Jaj, az nagyon jó lenne. – öleltem meg.
- Akkor irány a fodrász, rendbe szedjük a hajad, aztán próbálunk és aztán go színpad. Childten of Distance-t ismered? – mondta.
- Igen ismerem, és oké, induljunk.
- Oké, akkor abból is adunk elő.
Elvitt egy arénába, majd letámadtak minket a sminkesek, és fodrászok. Tomi felállt egy emelvényre és engem is húzott magával.
- Na, fiúk, lányok! Ő itt Catlyn, és ma vele fogok fellépni. Egyik ismerősöm húga, és elképesztő, szóval a mai program változik, ő fog nekem feateringelni. Most pedig fodrász, aztán ruha, végül smink.
- Sziasztok. – ennyit mondtam, majd a fodrászok Tomival együtt elráncigáltak.
- Szeretném, ha az alap szőkét meghagynátok, és a hajába fekete melírt tennétek. De értitek, szóval alul fekete, és fölül szőke. A stílus maradjon. – mondta a fodrásznak, majd felém fordult. – Ne aggódj, szuper leszel, bár már így is az vagyok, de most extrázunk. Mindjárt visszajövök.
- Oké, siess. – majd kezelésbe vett a fodrász. Fél óra alatt végzett, és meg kell, mondjam, bomba nőnek éreztem magam. Nagyon jól néztem ki. Lájkolom magam.
- Csajszi, csodás vagy. – és adott 2 puszit az arcomra. Azt hittem összeesek. Imádom Tomit, olyan közvetlen. – Most pedig a stylist.
- Oksa… Tomika, és félek. – nevettem.
- Nyugi van Lynii. Kibaszott jól nézel ki, ilyen szép csajt rég láttam, vagy talán még soha. És Pixában bízok. Azt mondta profi vagy, szóval, biztos jó leszel, csak képzeld el, hogy senki nincs körülöttünk. Csak te vagy, és én. – nyugtatott.
- Na, nincs fecsegésre időnk Fluor. – szakította félbe a beszélgetést a… asszem a stylist. – Kisasszony, vedd fel ezt a bőrhatású gatyát, ezzel a szegecses övvel. Felülre ezt a fekete-fehér csíkos toppot, és fölé ezt a sárga trikót. –nyomott kezembe néhány ruhadarabot. Felvettem, és tetszett. Meglehetősen jól néztem ki. Kimentem Tomikának is megmutatni, és ő is és a stylist is elégedett volt.
- Akkor kiegészítőnek az övre tűzd rá ezt a bilincset. – nyomta a kezembe Tomika. – És ezt a nyakláncot. – egy gitárpengető volt rajta medálként, rajta pedig valami szöveg, de nem olvastam el, csak felvettem. – Jó, nagyon szexi. De hiányzik még a cipő. – egy fekete converse tornacsukát nyomott a kezembe, amit rögtön fel is vettem. Beállítottak egy egész alakos tükör elé, és néztem magam. Nagyon jól néztem ki. Nagyon tetszettem magamnak (xD).
- Akkor sminkes, aztán próba. – tuszkolt egy újabb szobába, ahol egy fiatal nő volt. Lemosta a sminkem, ami még fent volt rajtam, majd nekiállt egy újabbat csinálni. Kihúzta feketével a szemem, zöld szemhéjpúdert is tett rá, kihúzta a szempilláim, és szájfényt tett az ajkamra. Negyed óra alatt kész is volt.
Ruha+haj+smink
- Irány próbálni! – ugrált… szó szerint ugrált körülöttem Fluor Filigran. Furcsa hogy az, akit a legjobban meg akartam ismerni, most itt ugrál mellettem.
- Nyugi Fluor. Miért ugrálsz? – nevettem.
- Mert… 1. nagyon szexi csaj van mellettem, 2. már hallani akarom, hogy énekelsz és rappelsz.
- Jól van, nyugi van. Menjünk. – nevettem. – Van egy gitárod? – kérdeztem.
- Igen, de miért? – kérdezte.
- Mert van pár saját számom. És eltört a gitárom. A legutóbbi dühkitörésem után. – nevettem. – És szeretnék már gitározni.
- Oké, akkor ma gitározhatsz a színpadon. Előadod a saját számaid.
- De. – mondtam, de félbeszakított.
- Nincs de, irány próba. - mondta komolyan.
- Várj… Mi lesz Amyvel? – kérdeztem ijedten.
- Mi lenne? Eljönnek, meghallgatnak, aztán irány bulizni. – nevetett.
- Nem úgy értettem. – mondtam, hangom egy kicsit kétségbeesettnek tűnt. – Megbeszéltük, hogy együtt próbálunk híresek, lenni. És mi lesz az ő karrierjével?
- Ja, úgy…- kezdte… Ijedtnek tűnt…- Ő holnap megy SP-vel koncertezni. – nevetett.
*Amy szemszöge*
Amikor Lyna kirohant Krisszel összenéztünk. Az ő szeméből aggódást vettem ki, én meg iszonyat dühös voltam rá. Nagyon csökönyös egy barátnőm van az is biztos.
- Ne aggódj, okos lány megoldja. – bíztattam és átöleltem.
- Ez az én hibám. – sütötte le a szemeit.
- Beszélsz itt hülyeségeket. Tomi utána ment nem lesz semmi gáz. – pusziltam meg. Olyan jó érzés volt őt ölelni iszonyatosan hiányzott már és hát egy igazi férfiölelés is jól esett, hiszen már 1 éve nem volt senkim. Lyna szerint túlságosan is válogatós vagyok.
- Amy… nagyon hiányoztál. – puszilt arcon.
- Te is. – mosolyogtam.
- Elmegyek készülődni. Sietek. – ment be Krisz a szobájába. Addig Pixa és felért.
- Egyébként kérdezhetek valamit? – túrt bele a hajába Pixa. Nem tudtam mit akarhat, amitől ennyire megilletődött hisz nem vagyon én egy vámpír, hogy meg eszem vacsorára. Na, jó ez kissé beteges.
- Persze. – mosolyogtam rá bíztatás képen.
- Vagyis két dolgot szeretnék. Ha nem baj? – nézet rám kérdőn.
- Nyugodtan. – adtam neki szabad utat.
- Mit érzel Krisztián iránt? – emelte rám tekintetét. istenem most ere mit válaszoljak? Anya szerint az igazság a legfontosabb, de néha el kell ferdíteni, hogy jól jöjjünk ki belőle.
- Hát, tudod, régóta ismerem, és csak barátként tekintek rá. – mosolyogtam rá, hisz ez igaz félig, csak, hogy amióta újra találkoztunk az óta valahogy mások lettek az érzéseim.
- Értem, és szerinted nekem lenne nálad esélyem?
- Hát… - most komolyan Pixa kikezd velem? – Nem tudom biztosan.
- Amy csukd be a szemedet! – parancsolt rám, aztán csak annyit éreztem, hogy ajkai az enyémekre ragadt. Én gyorsan elhúztam.
- Ne, Pixa nekem ez túl gyors. Még csak ma találkoztunk. Megyek készülődni. – Berohantam Tomi szobájába az egyik bőröndből egy fekete csőnacit és egy fehér mély kivágású felsőt vettem fel. Rá egy arany bolerót. Hajamat kivasaltam és az első tincseket hátra csatoltam. Szememet a szokásosnál vastagabban húztam ki, szemhéjamra arany szemhéjpúder kentem, a szokásos alapozó és egy halvány szájfényt. Felvettem egy fekete, arany magas sarkú szandált. Aztán bele bújtam fehér bőrdzsekimbe és oda mentem a fiúkhoz.
- Csinos vagy. – kacsintott Krisztián.
- Indulhatunk? – vontam fel szemöldökömet.
- Alap. – bólintott Pixa. Hívtunk egy taxit, hihetetlen, hogy fél napja se vagyunk itt de Cath már is Tomika koncertjén lép fel. Beszálltunk a taxiba és a rádióba Shakira Loca Loca-ja szólt.
- Kérem, kicsit feltekerné a rádión a hangerőt? – néztem angyalin a sőföre. Ő hangosabbra vette a rádiót és én elkezdtem énekelni, a fiúk csak néztek, hogy milyen jól nyomom. Mire vége lett a számnak mindenki tapsolt, még a taxis is. Amikor kiszálltunk oda adtuk a jegyeket a biztonsági őröknek. A két gollira elismerően füttyentet. Az egyik szekrény az első sorba kiséért minket és elkezdődött a koncert. Lynnek a pólóból kilátszott a köldök pircengje és a nyelv picengje. Krisztián csak nézte, hogy milyen vad húga van. Tomika és Lyna hihetetlen jól nyomta, mindkettőjüknek ez a R’n’B stílus jön be. Én jobban bírom a lassú dalokat, de ez se áll távol tőlem. Amikor vége lett a koncertnek A fiúkkal álltunk és vártuk, hogy kijöjjenek. Utána hívtunk egy taxit és elmentünk egy Pesti szórakozó helyre. Két taxival mentük hisze öten vagyunk. Én Kriszitánnal és Pixával metnem együtt, Cath pedig Tomikával. Az út kínos csendbe telt, én tudtam volna mit mondani Krisznek, de Pixa délutáni affterja után elég nehéz lenne mit mondani neki. Be kell vallani rettenesen félek, bármit is mondani. hiszem Pixa a délutánnal mindent elrontott. Nekem nem ő kell.
Amikor beértünk a kluba, leültünk egy asztalhoz. Úgy döntöttem elmegyek a piákért. Hiszen most kell pár perc egyedül lét. Amikor is hirtelen egy részeg pasi jött oda és kezdett el fogdosni.
- Helló cica, van gazdád? – kérdezte ezt a tré szöveget.
- Van szóval... – aztán fordultam meg. De a pasi erősen magához rántott.
- Dorombolj cica, dorombl. – búgta nekem.
- Engedj el te szemét. – kiáltottam. Amikor is hirtelen valaki behúzott neki és a csávó ott fetrengett a földön. Krisztián volt az, és aggódva engem pásztázott.
- Jól vagy. – fogtam meg a kéz fejét. Amikor is az egyik ujján egy tattot vettem észre, az volt rá írva, hogy „Love”. Az ujjamat végig húztam az apró tattot.
- Ez mióta van meg? – kérdeztem kiváncsian.
- Ja ez? – kérdezte ijedten. – 3 éve nyáron csináltattam. – Pont akkor csináltatta amikor utoljára találkoztunk, hisz 3 éve láttam őt utoljára. Ha talán jöttem volna, akkor más is lehetett volna köztünk? Azért iratta rá ezt a kezére?
- Szép. – mondtam zavartan. – Lány miatt írattad oda?
- Mondhatjuk azt is, de soha se volt azzal a lánnyal köztünk semmi. – vont vállad.
- Vissza megyünk? – kérdeztem halkan.
- Aha. – vett ki három poharat a kezemből. A többiek jól elvoltak, viháncoltak.
- Haver, mi történt a öklöddel? – kérdezte Tomika.
- Tapizott egy pasi és ő meg mentett. – nevettem el magam.
- Hű, szupermen áll előttünk. – röhögött Lyna.
- Jól van pofa be! – mondtam neki tettet komolysággal, de a végén el röhögtem magam.
*Catlyn szemszöge*
Leszállt a gép, és mi is leszálltunk róla. Kerestem a szememmel a tömegben a bátyám, de nem láttam, viszont megakadt a szemem, egy srácon. Barna, göndör haja volt, szemét eltakarta egy napszemüveggel. Unottam állt, kezében egy táblával, amit hanyagul lógatott. Fülét bedugta, gondolom zenét hallgatott. A táblán ez állt: „Lyna és Amy”. Nem tudom ki ő, de Amy odahúzott. Ahogy közelebb mentünk, rájöttem, hogy ő csakis Pixa lehet. Szuper…. a bátyám pulikutyája…Krisz csettint, Pixa ugrik. De jó… Pulikutya nyáladzik, amint végignéz Amyn.
- Szia Lyna vagyok, a bátyámmal laksz együtt. – mondtam bunkót, és fintorogtam hozzá.
- Szia Amy. – mondta barátnőm. Istenem…t máris levette a lábairól Pixa vagy ki a faszom…Pulikutya után olvadozik Amy. Amy után olvadozik Pulikutya. Szuper. Két nyáladzó egyeddel vagyok összezárva. Ilyen szar szitu még álmomban sem volt…
- A Krisztián és a Tomi klipet forgatnak, de mondták, hogy pár napig nálunk lesztek, és Tomi kiköltözik a nappaliba, hogy addig tudjatok a szobájába aludni. – mondta úgy, mint aki mindjárt bealszik. Asszem este bulizni voltak… legalábbis ez a tippem.
- De mi igazán elalszunk a nappaliba is. – mondta Amy. Na, arra várhat… én ugyan nem alszok a kanapén…
- De ez így is jó. – mondtam. Nagyon nem akarok a bátyámmal lenni pár hétig. De legalább megismerem, Tomikát már nagyon várom. - De takarítást nem vállalunk, kint L.A-ben a saját házunkat alig tudtuk rendbe tartani. – tettem még gyorsan hozzá, és egy aprót nevettem mellé.
- Beszélj csak a saját nevedbe, az én szobámba rend volt. – Nevetett Amy…. Szuper… Pincsikutya is nevet. De vicces… nem értem min kell ezen nevetni.
- Lányok, szerintem menjünk. – mondta Pulikutya.
- Oké. – mondta Amy. Ők elindultak mosolyogva beszélgettek, én meg egyedül kullogtam utánuk. Én ugyan nem fogok úgy tenni, mintha sok kedvem lenne Krisztiánnékkal élni. – Jaj, Lyna, ne csináld már. Ha a bátyád paraszt volt, neked mért kell annak lenned? Pixa mit tett ellened? Semmit… akkor egy kicsit légy már boldog.
- Igazad van, bocsi Pixa. – mondtam.
- Semmi baj, kicsi lány.
- Hey, I am not little girl. – mondtam neki angolul.
- Ohh…I am sorry. – mosolygott.
- Nothing.
- Little girl, ülj be előre. – nevetett.
- Khm…Amy ülj te előre. És Pixa, elmehetsz melegebb éghajlatra. – mosolyogtam. Pulikutya little girl-özik nekem. Na ha ő így, akkor én amúgy.
- Okey. – nevetett Amy. – Úgy érzem magam, mint oviban. Komolyan jobbak vagytok, mint a TV.
- Little girl, igaz, hogy azért jöttetek Magyarországra, hogy énekelhessetek? – kérdezte.
- Öhm…jah. L.A.-ben nehéz befutni, de világsztárok nem akarunk lenni. Így maradtunk ennél az országnál.
- Akkor lássuk, hogy énekel Little girl, és a barátnője. – nevetett. Benyomta a rádiót, és felcsendült Eminem feat Rihanna Love the way you lie. Elkezdtem énekelni, de Amy nem énekelt. Ránéztem, és láttam, hogy nincs éneklős kedve, de hátranézett rám, és bíztatóan mosolygott. Eminem rapp részét közösen „énekeltük” Pixával
- Hűha csajszi….ahogy hallgattam, ahogy énekelsz és rappelsz, nem való neked a Little Girl név, de olyan jó mondani rád. Nagyon jól nyomod. Nem gondoltam volna, hogy így tudsz rappelni. Egy sima Eminem számra rappelnél nekem? – mondta. Belepirultam. Így még senki se dicsért. Nagyon jól esett.
- Pulikutyának bármit. – mondtam. Hupsz… a pulikutyát nem kellett volna…
- A kinek? Pulikutyának? – mosolygott.
- Ha én Little Girl, akkor te meg pulikutya. – mondtam. – Vagy lehetnél Little Boy, de az nem olyan egyedi.
- Hát jó Kicsi lány. – és megszólalt Eminem - Not afraid. Végig rappeltem egyedül. Egyszer se segített Pixa. Belejöttem a rappelésbe. Bírom ezt a stílust. Sokkal jobb, mint a rock, igaz régen azt szerettem nagyon.
- Kislány, ez nagyon durva. Nagyon jól nyomod. Megkockáztatom, hogy vagy már olyan szinten, mint a bátyád, Fluor, vagy esetleg én. Nagyon durva. Kicsi lány barátnője, nem mutat nekem semmit? – fordult barátném felé.
- Ööö… nem vagyok olyan jó, mint Catlyn. Szóval nem.
- Ne hülyéskedj. Ki nyert mindig versenyeken? Én vagy te? Ki a jobb akkor, te vagy én? Lecsaplak, ha még egyszer ezt mondod. Pulikutya, a Fluortól a Boom Boom Bangre biztos „beindul”. Rajta is van a telómon, szóval of fold a rádiót. Megkerestem a telómon, és maxra vettem. Na, kinek volt igaza? Hát persze hogy nekem. Nem bírta ki a drága. De én sem. Együtt nyomtuk a Boom Boom Bang szövegét. Tiszta buli hangulat volt. Pulikutya meg csak nevetett rajtunk. De a végén már ő is Boom Boom Bang-es állapotba volt. Tök buli ez a szitu. A bátyám pulikutyája kijön elénk a reptérre. Bunkózunk egy kicsit, aztán a kocsiba bulizunk.
- Ennyire szeretitek Fluort?- kérdezte nevetve.
- Aha. – mondtuk egyszerre.
- We love – mondtam, majd egyszerre folytattuk ordítva- Tomikaaaaaaaaa!
- Mióta hallgattok magyar zenét? – kérdezte.
- Kb.: 3 éve. Azóta nem voltam itthon. Azóta nem láttam apát, és a húgaimat. Na meg a bátyámmal akkor vesztünk össze a legjobban. Tudod, anya halála előtt, nagyon jóba voltunk. Szét se lehetett minket választani, ugyanazokat szerettük csinálni, enni, ugyanazokat szerettük nézni a TV-ben. De miután megszületett a húgom, és anya elment végleg, Krisz engem hibáztatott. Azt mondta, hogy minden az én hibám, mert én veszekedtem anyuval, minek következtében elfolyt a magzatvize. Aztán már a Dórikát hibáztatta. Én ugye kiköltöztem a nagynénémhez L.A-be, és ott éltem, mert nem tudtam apa szemébe nézni, melyben csak a szenvedést láttam. És mindig, mikor nyáron hazajöttem, és néha szünetekbe, Krisz bántott. Nem vert, de a szavaival bántott. Hibáztatott, ordítozott, és csapkodta az ajtót. Egyszer majdnem nekem vágott egy vázát. Aztán elköltözött otthonról, mondván, nem akar Dórival egy légtérbe lenni. Ezért Dóri engem sírva hívott fel, hogy bocsássak meg neki, mert minden az ő hibája, és én felhívtam Kriszt, és nagyon leszidtam. Ezután többször próbált Dóri öngyilkos lenni, de Krisz mindig megmentette. Végzetes a kapcsolatunkba az volt, amikor 3 éve utoljára otthon voltam. Tíz percenként ordítoztunk, nem bírtunk egy szobában tartózkodni. Majd megjegyeztem, hogy talán, ha nem vágott volna a hajamba anno, mielőtt anyával veszekedtem, akkor nem húztam volna fel anyu idegeit, nem folyt volna el a magzatvize, és most nem ott tartanánk, hogy öljük egymást, mert anya ha ezt látná szívrohamot kapna, mert neki az volt a legfontosabb, hogy a család együtt maradjon és ne essen szét. És ekkor megpofozott. Na ekkor szakadt el a cérna, és az első dolgom az volt, hogy összepakoltam a cuccom, és köszönés nélkül a reptérre mentem. Apa többször is próbált felhívni de soha nem vettem fel a telefont, Dórival beszéltem egyedül. Ő mindig közel állt hozzám. Tudom, nem ezt kellett volna csinálnom, de akkor nem jutott más az eszembe.
- Krisz soha nem mondta el mi bajotok van egymással. És nem gondoltam volna hogy ekkora egy paraszt egy a gyerek. Lányt vert. Ez nagyon durva.
- Ugyan, már túltettem magam rajta. Ez van, ezt kell szeretni. – mondtam. De ekkor megszólalt Amy telefonja. Ő miközben meséltem, tiltakozóan bedugta a fülébe a fülesét.
- Szia Krisz. Persze, már úton vagyunk, mondjad miért hívtál. - vette fel, majd fél perc szünet.
- Aha, persze, majd megmondom neki. Szióka.- tette le.
- A bátyád volt, azt üzeni, hogy este buliba megyünk, és hatra készüljünk el. – én nem megyek! Nem bulizok vele.
- Oké. Akkor majd jó készülődést, én nem megyek. Legalábbis oda nem ahova ő megy.
- Jaj, Kiscsaj, ne csináld már. Jó buli lesz. Majd Tomikával elleszel.
- Ha Krisz ott lesz akkor nem és nem vitázom veletek.
Már délután négy. Még két óra van a buliig, amibe én nem megyek. Most érkeztünk meg a lakáshoz. Szuper… Lehet apáékhoz kellett volna mennünk. De már mindegy. Éppen a lépcsőn mentünk fel, és cipeltük a bőröndöket. Szegény Pulikutya is 4 bőröndöt cipelt. Mi Amyvel fejenként kettőt. Még pár lépcsőfok volt hátra, mikor hallottuk, hogy kivágódott egy ajtó, és egy fiú siet elénk. OMG. Ez Tomika! Basszus….
- Helló, Tomi vagyok, te gondolom Lyna, te pedig Amy. Adjatok ide egy-egy bőröndöt.
- OMG! OMG! OMG! We love Tomikaaaaaaaaaaaaa! – ordítottuk egyszerre Amyvel, és elejtettük a bőröndöket, amik épp nálunk voltak, és azok nagy zajt csapva, este egyre lentebb, elsodorva magukkal Pixát.
- Basszuuuus! – megint ordítottuk egyszerre Amyvel, és egyszerre kezdtünk a bőröndök, és szegény Pixa után. Hallottuk, hogy Tomika(L) is fut utánunk.
- Csajok, menjetek fel, majd mi felvisszük a cuccokat. – szólt utánunk. Erre meg is álltunk.
- Azt megköszönnénk. – nevettünk.
- Nincs mit csajok, az ajtó nyitva van, nyugodtan menjetek be, Krisztián épp fürdik, szóval a fürdőt hagyjátok, ha nem akartok megvakulni. Menjetek be az én szobámba, fel fogjátok ismerni.
- Valaki segítene?- hallottuk lentről a pulikutya hangját.
- Megyek már. – ordított Tomi.
Mi felmentünk Amyvel. Tök durva. Az egész lakás olyan, mintha végigment volna rajta egy tornádó. Ez tetszik. Máris van egy közös bennem és a fiúkban, de Amy szörnyülködve nézett végig.
- Nem hiszem el. Ez egy disznóól. – mondta.
- Aszta, ez kibaszott jó. Király. – mosolyogtam. De ekkor kilépett a fürdőszobából Krisztián. A mosoly lefagyott az arcomról, az ő arca meglepettséget és csalódottságot tükrözött. Már indultam volna, hogy nekiessek, de Amy átölelt hátulról, és szorosan tartott.
- Amy, engedj el! Most! Nem bántom, mert nem élné túl, ha megverném. Engedj el, mert elmegyek! Most! – ordítottam. Krisztián nem csinált semmit, csak állt. Egy szál törölközőbe. Arcáról, most már semmit sem tudtam leolvasni. Az égvilágon semmit. És ez zavart. Mindig látni lehetett rajta, mit gondol, vagy épp mit érez. De most nem. És ez nem tetszett… nagy nem. Nagy nehezen kiszabadultam Amy karjai közül, és kirohantam. Útközben félrelöktem Pixát, és Tomikát, és rohantam tovább. Elkaptam egy taxit, mondtam neki, hogy vigyen egy plázába. Tíz perc autókázás után, a kezébe nyomtam a pénzt, és ki is szálltam. Bementem, és bevetődtem a legelső boltba. Szétnéztem, majd mentem a következőbe. Kb.: 3 boltba jártam már, mikor két kéz karolt át hátulról.
- Mért futottál el? – mondta egy ismerős hang. A hang a kéz tulajdonosa. A két tulajdonosa pedig… megfordultam… Tomika. Átöleltem és elkezdtem sírni. Ő odahúzott egy padhoz, és ölébe ültetett. Én csak tovább sírtam. Simogatta a hátam, és próbált megnyugtatni. Nem tudom meddig ülhettünk ott, de megnyugodtam. Abbahagytam a sírást, és mindent elmeséltem neki, pont, úgy ahogy a kocsiban Pixának.
- Nyugi csajszi. Figyi, Krisztián ideges lett miután elmentél. Féltett, hogy bajod esett. Én csak telefonon beszéltem vele, mert miután majdnem fellöktél utánad jöttem, de azt nem tudtam melyik boltba mentél be.
- Nem érdekel Krisztián, ő már nem a bátyám. Körülbelül 15 éve már nem az. Utálom, és nem akarom látni. El akarok menni tőletek.
- Nem mész el. Nem kell beszélned a bátyáddal. – mondta, de én félbeszakítottam.
- Nem a bátyám. – mondtam higgadtan.
- Oké, bocsi, szóval, a Krisztiánnal. De hallottam hírét miért jöttetek. Szóval, esetleg, segítenék neked elindítani a karriered. – mosolygott.
- Segítenél? – kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, nagyon szívesen. Ma van egy koncertem. Esetleg eljöhetnél, és előadhatnánk Eminem és Rihanna közös számát.
- Jaj, az nagyon jó lenne. – öleltem meg.
- Akkor irány a fodrász, rendbe szedjük a hajad, aztán próbálunk és aztán go színpad. Childten of Distance-t ismered? – mondta.
- Igen ismerem, és oké, induljunk.
- Oké, akkor abból is adunk elő.
Elvitt egy arénába, majd letámadtak minket a sminkesek, és fodrászok. Tomi felállt egy emelvényre és engem is húzott magával.
- Na, fiúk, lányok! Ő itt Catlyn, és ma vele fogok fellépni. Egyik ismerősöm húga, és elképesztő, szóval a mai program változik, ő fog nekem feateringelni. Most pedig fodrász, aztán ruha, végül smink.
- Sziasztok. – ennyit mondtam, majd a fodrászok Tomival együtt elráncigáltak.
- Szeretném, ha az alap szőkét meghagynátok, és a hajába fekete melírt tennétek. De értitek, szóval alul fekete, és fölül szőke. A stílus maradjon. – mondta a fodrásznak, majd felém fordult. – Ne aggódj, szuper leszel, bár már így is az vagyok, de most extrázunk. Mindjárt visszajövök.
- Oké, siess. – majd kezelésbe vett a fodrász. Fél óra alatt végzett, és meg kell, mondjam, bomba nőnek éreztem magam. Nagyon jól néztem ki. Lájkolom magam.
- Csajszi, csodás vagy. – és adott 2 puszit az arcomra. Azt hittem összeesek. Imádom Tomit, olyan közvetlen. – Most pedig a stylist.
- Oksa… Tomika, és félek. – nevettem.
- Nyugi van Lynii. Kibaszott jól nézel ki, ilyen szép csajt rég láttam, vagy talán még soha. És Pixában bízok. Azt mondta profi vagy, szóval, biztos jó leszel, csak képzeld el, hogy senki nincs körülöttünk. Csak te vagy, és én. – nyugtatott.
- Na, nincs fecsegésre időnk Fluor. – szakította félbe a beszélgetést a… asszem a stylist. – Kisasszony, vedd fel ezt a bőrhatású gatyát, ezzel a szegecses övvel. Felülre ezt a fekete-fehér csíkos toppot, és fölé ezt a sárga trikót. –nyomott kezembe néhány ruhadarabot. Felvettem, és tetszett. Meglehetősen jól néztem ki. Kimentem Tomikának is megmutatni, és ő is és a stylist is elégedett volt.
- Akkor kiegészítőnek az övre tűzd rá ezt a bilincset. – nyomta a kezembe Tomika. – És ezt a nyakláncot. – egy gitárpengető volt rajta medálként, rajta pedig valami szöveg, de nem olvastam el, csak felvettem. – Jó, nagyon szexi. De hiányzik még a cipő. – egy fekete converse tornacsukát nyomott a kezembe, amit rögtön fel is vettem. Beállítottak egy egész alakos tükör elé, és néztem magam. Nagyon jól néztem ki. Nagyon tetszettem magamnak (xD).
- Akkor sminkes, aztán próba. – tuszkolt egy újabb szobába, ahol egy fiatal nő volt. Lemosta a sminkem, ami még fent volt rajtam, majd nekiállt egy újabbat csinálni. Kihúzta feketével a szemem, zöld szemhéjpúdert is tett rá, kihúzta a szempilláim, és szájfényt tett az ajkamra. Negyed óra alatt kész is volt.
Ruha+haj+smink
- Irány próbálni! – ugrált… szó szerint ugrált körülöttem Fluor Filigran. Furcsa hogy az, akit a legjobban meg akartam ismerni, most itt ugrál mellettem.
- Nyugi Fluor. Miért ugrálsz? – nevettem.
- Mert… 1. nagyon szexi csaj van mellettem, 2. már hallani akarom, hogy énekelsz és rappelsz.
- Jól van, nyugi van. Menjünk. – nevettem. – Van egy gitárod? – kérdeztem.
- Igen, de miért? – kérdezte.
- Mert van pár saját számom. És eltört a gitárom. A legutóbbi dühkitörésem után. – nevettem. – És szeretnék már gitározni.
- Oké, akkor ma gitározhatsz a színpadon. Előadod a saját számaid.
- De. – mondtam, de félbeszakított.
- Nincs de, irány próba. - mondta komolyan.
- Várj… Mi lesz Amyvel? – kérdeztem ijedten.
- Mi lenne? Eljönnek, meghallgatnak, aztán irány bulizni. – nevetett.
- Nem úgy értettem. – mondtam, hangom egy kicsit kétségbeesettnek tűnt. – Megbeszéltük, hogy együtt próbálunk híresek, lenni. És mi lesz az ő karrierjével?
- Ja, úgy…- kezdte… Ijedtnek tűnt…- Ő holnap megy SP-vel koncertezni. – nevetett.
*Amy szemszöge*
Amikor Lyna kirohant Krisszel összenéztünk. Az ő szeméből aggódást vettem ki, én meg iszonyat dühös voltam rá. Nagyon csökönyös egy barátnőm van az is biztos.
- Ne aggódj, okos lány megoldja. – bíztattam és átöleltem.
- Ez az én hibám. – sütötte le a szemeit.
- Beszélsz itt hülyeségeket. Tomi utána ment nem lesz semmi gáz. – pusziltam meg. Olyan jó érzés volt őt ölelni iszonyatosan hiányzott már és hát egy igazi férfiölelés is jól esett, hiszen már 1 éve nem volt senkim. Lyna szerint túlságosan is válogatós vagyok.
- Amy… nagyon hiányoztál. – puszilt arcon.
- Te is. – mosolyogtam.
- Elmegyek készülődni. Sietek. – ment be Krisz a szobájába. Addig Pixa és felért.
- Egyébként kérdezhetek valamit? – túrt bele a hajába Pixa. Nem tudtam mit akarhat, amitől ennyire megilletődött hisz nem vagyon én egy vámpír, hogy meg eszem vacsorára. Na, jó ez kissé beteges.
- Persze. – mosolyogtam rá bíztatás képen.
- Vagyis két dolgot szeretnék. Ha nem baj? – nézet rám kérdőn.
- Nyugodtan. – adtam neki szabad utat.
- Mit érzel Krisztián iránt? – emelte rám tekintetét. istenem most ere mit válaszoljak? Anya szerint az igazság a legfontosabb, de néha el kell ferdíteni, hogy jól jöjjünk ki belőle.
- Hát, tudod, régóta ismerem, és csak barátként tekintek rá. – mosolyogtam rá, hisz ez igaz félig, csak, hogy amióta újra találkoztunk az óta valahogy mások lettek az érzéseim.
- Értem, és szerinted nekem lenne nálad esélyem?
- Hát… - most komolyan Pixa kikezd velem? – Nem tudom biztosan.
- Amy csukd be a szemedet! – parancsolt rám, aztán csak annyit éreztem, hogy ajkai az enyémekre ragadt. Én gyorsan elhúztam.
- Ne, Pixa nekem ez túl gyors. Még csak ma találkoztunk. Megyek készülődni. – Berohantam Tomi szobájába az egyik bőröndből egy fekete csőnacit és egy fehér mély kivágású felsőt vettem fel. Rá egy arany bolerót. Hajamat kivasaltam és az első tincseket hátra csatoltam. Szememet a szokásosnál vastagabban húztam ki, szemhéjamra arany szemhéjpúder kentem, a szokásos alapozó és egy halvány szájfényt. Felvettem egy fekete, arany magas sarkú szandált. Aztán bele bújtam fehér bőrdzsekimbe és oda mentem a fiúkhoz.
- Csinos vagy. – kacsintott Krisztián.
- Indulhatunk? – vontam fel szemöldökömet.
- Alap. – bólintott Pixa. Hívtunk egy taxit, hihetetlen, hogy fél napja se vagyunk itt de Cath már is Tomika koncertjén lép fel. Beszálltunk a taxiba és a rádióba Shakira Loca Loca-ja szólt.
- Kérem, kicsit feltekerné a rádión a hangerőt? – néztem angyalin a sőföre. Ő hangosabbra vette a rádiót és én elkezdtem énekelni, a fiúk csak néztek, hogy milyen jól nyomom. Mire vége lett a számnak mindenki tapsolt, még a taxis is. Amikor kiszálltunk oda adtuk a jegyeket a biztonsági őröknek. A két gollira elismerően füttyentet. Az egyik szekrény az első sorba kiséért minket és elkezdődött a koncert. Lynnek a pólóból kilátszott a köldök pircengje és a nyelv picengje. Krisztián csak nézte, hogy milyen vad húga van. Tomika és Lyna hihetetlen jól nyomta, mindkettőjüknek ez a R’n’B stílus jön be. Én jobban bírom a lassú dalokat, de ez se áll távol tőlem. Amikor vége lett a koncertnek A fiúkkal álltunk és vártuk, hogy kijöjjenek. Utána hívtunk egy taxit és elmentünk egy Pesti szórakozó helyre. Két taxival mentük hisze öten vagyunk. Én Kriszitánnal és Pixával metnem együtt, Cath pedig Tomikával. Az út kínos csendbe telt, én tudtam volna mit mondani Krisznek, de Pixa délutáni affterja után elég nehéz lenne mit mondani neki. Be kell vallani rettenesen félek, bármit is mondani. hiszem Pixa a délutánnal mindent elrontott. Nekem nem ő kell.
Amikor beértünk a kluba, leültünk egy asztalhoz. Úgy döntöttem elmegyek a piákért. Hiszen most kell pár perc egyedül lét. Amikor is hirtelen egy részeg pasi jött oda és kezdett el fogdosni.
- Helló cica, van gazdád? – kérdezte ezt a tré szöveget.
- Van szóval... – aztán fordultam meg. De a pasi erősen magához rántott.
- Dorombolj cica, dorombl. – búgta nekem.
- Engedj el te szemét. – kiáltottam. Amikor is hirtelen valaki behúzott neki és a csávó ott fetrengett a földön. Krisztián volt az, és aggódva engem pásztázott.
- Jól vagy. – fogtam meg a kéz fejét. Amikor is az egyik ujján egy tattot vettem észre, az volt rá írva, hogy „Love”. Az ujjamat végig húztam az apró tattot.
- Ez mióta van meg? – kérdeztem kiváncsian.
- Ja ez? – kérdezte ijedten. – 3 éve nyáron csináltattam. – Pont akkor csináltatta amikor utoljára találkoztunk, hisz 3 éve láttam őt utoljára. Ha talán jöttem volna, akkor más is lehetett volna köztünk? Azért iratta rá ezt a kezére?
- Szép. – mondtam zavartan. – Lány miatt írattad oda?
- Mondhatjuk azt is, de soha se volt azzal a lánnyal köztünk semmi. – vont vállad.
- Vissza megyünk? – kérdeztem halkan.
- Aha. – vett ki három poharat a kezemből. A többiek jól elvoltak, viháncoltak.
- Haver, mi történt a öklöddel? – kérdezte Tomika.
- Tapizott egy pasi és ő meg mentett. – nevettem el magam.
- Hű, szupermen áll előttünk. – röhögött Lyna.
- Jól van pofa be! – mondtam neki tettet komolysággal, de a végén el röhögtem magam.
2011. január 8., szombat
1. fejezet - music of the heart
1.fejezet
*Catlyn szemszöge*
- Catlyn! Kelj fel, mert lekéssük a gépet. – ébresztett a legjobb barátnőm, Amy Stone. Az én nevem Catlyn Black. Amyvel kiskorunk óta a legjobb barátnők vagyunk. Egy hétnél tovább sose voltunk távol egymástól és most se leszünk, mert együtt költözünk Magyarországra. Énekelni szeretnénk mind a ketten, de nem olyan világhírű szinten. Ezért választottuk az aprócska országot. Amy 2 évvel idősebb nálam, vagyis ő 22 és meg 20 éves vagyok.
- Mennyi időm van elkészülni?- kérdeztem.
- Úgy negyed órád van még. A cuccok már a kocsiban. Blancáék meg várnak Budapesten. – Ó…tényleg…Blancáék tavaly mentek el. Ők táncművészeti suliba mentek. Blanca, meg Bianca. Ikrek. Őket pár éve ismertük meg egy bárban, amikor amatőrök léphettek fel. Amyvel énekeltünk. Bianca és Blanca pedig a háttértáncosok voltak. Azóta nagyon jóba vagyunk.
- Azt hiszem negyed óra alatt el tudok készülni. – kikeltem az ágyból, és a fürdőbe mentem. Letusoltam, felvettem a tegnap kikészített szerelésem, ami egy fekete cicanaciból, és egy kék hosszított felsőből állt, derekamra pedig egy vastagabb övet tettem. Felülre egy fekete bőrdzsekit vettem, cipőnek meg egy fekete magassarkút választottam. Kék kiegészítőket vettem fel, és a szokásos gyűrűimet. Szememet vastagon kihúztam feketével, hosszú szőke hajam kivasaltam. Összepakoltam a kézipoggyászom, majd indulásra készen voltam.
- Kisasszony áttérhetünk a magyar nyelvre? – tartotta karját Amy.
- Ohh…azt hiszem igen, bár már rég enm beszéltem magyarul. – nevettem, majd ezután már magyarul társalogtunk. Az apukám Magyarországon él. Nagynéném nevelt fel. Az anyukám a kishúgom születésekor meghalt. Ez akkor történt amikor 5 éves voltam. Húgom apukámmal él Budapesten, én pedig ideköltöztem LosAngelesbe, amit nem bánok. Nyaranta mindig elmegyek 2 hónapra Pestre, de olyankor vittem magammal Amyt, ezáltal mind a ketten tudunk magyarul. De már 2 éve nem voltunk. Van 2húgom, ebből egy féltesó. A valódi, az 15 éves, őt Dórinak hívják, a féltesóm, meg 3 éves, Ő Daniella….apa új feleségének a lánya. Jaj, és majdnem megfeledkeztem a bátyámról. Ő a magyar sztárvilág tagja. Mindenki Sp-ként ismeri. Hát…nekem nem jön be a stílusa, de ez van. Nem vagyunk igazán jóba, de ha már itt tartunk, ő 23 éves, és Amy nagy szerelme. Nagyon jóba vannak egymással. Nekem ezerszer jobban bejön a haverjának, Fluornak a stílusa. Igaz, vele még nem találkoztam. Együtt, élnek egy bérlakásban, valami Pixával. Majd szeretném megismerni őket is, hisz mind a zeneiparban dolgoznak.
- Ki jön ki értünk a reptérre? – kérdezte a barátnőm.
- Elvileg Krisztián. – barátnőm szeme felcsillant, én meg felsóhajtottam.
- Mi a bajod a testvéreddel? – kérdezte. Mindent tud rólam kivéve ezt, de itt az ideje.
- Miután anya meghalt, Krisz engem hibáztatott. Nem mondta el sose, csak annyit mondott, hogy az én hibám volt. Aztán Dórit kezdte hibáztatni, majd elköltözött otthonról. Nagyon kiakadt, hogy anya nincs többé. Mikor elköltözött, mindenkit mindennek elhordott, engem is emlegetett, hogy én elmenekültem. Dóri sírva hívott fel, hogy minden az ő hibája és bocsássak meg neki. Dóri többször is próbált öngyilkos lenni, és általában Krisz mentette meg, majd Dóritól, és apától bocsánatot kért, de engem fel se hívott. Kb. ennyi. – mondtam, de a végén már a könnyeimmel küszködtem. Nagyon hiányzik. Anya is és Krisz is, hisz azon a végzetes napom, kaptam egy hugit, de elveszítettem az édesanyám, és a bátyám is. Beletörődtem, hogy nincs anyám, és hogy csak fentről figyel engem, és soha nem ölelhetem meg nem mondhatom hogy szeretem, és nem puszilhatom meg. Nem tud leszidni, hogy nem tanultam tovább és ilyenek. És az sem tud idegesíteni, hogy mindenki azt mondja, hogy kiköpött édesanyám vagyok. Én erre büszke vagyok. A hangom, a külsőm, a viselkedésem. Tiszta anya. Lázadó típus vagyok, folyton bulizok, és nem kímélem az alkoholt se, de a méltóságom mindennél fontosabb.
*Amy szemszöge*
Hajnalban az ébresztő órám keltett fel, hiszen ma Magyarországba költözöm Lynával. Kikeltem az ágyból, bemásztam a fürdőbe és rendbe tettem magamat. Mindig én kellek fel előbb hisz Lyna elégé lusta, imád aludni. Barna hajamat kivasaltam, utána felkötöttem lófarokba. Szememet vékonyan kihúztam. Egy fehér nadrágot és egy vajszínű köttöt felsőt vettem fel, hiszen Mo.-ban most hideg van. Egy fekete magassarkúval és egy Prada táskával egészitettem ki. Egykét holmit még beraktam és indultam Lyna szobájába. Sejtettem még mindig alszik.
- Catlyn! Kelj fel, mert lekéssük a gépet. – Kiabáltam Lynának.
- Mennyi időm van elkészülni? – nyöszörgött Lyna.
- Úgy negyed órád van még. A cuccok már a kocsiban. Blancáék meg várnak Budapesten. – Mondtam ki. Kisétáltam a szobájából és megettem egy shaket. Közben megcsörrent a telefonom.
- Szia Kislányom. – Szólt bele anya kedvesen. Tudni kell édesanyámról, hogy New Yorkban egy híres főző műsort vezet, Alice Stone-nak hívják anyát. Nekem anya a példaképem és tudom elcsípett szöveg de értem ő anyi mindent tett, egyedül nevelt fel, mert anya 17 volt amikor terhes lett velem és egy rock star macája volt ezért az „apám” elhagyott minket.
- Szia Anya. – szóltam bele kedvesen.
- Csak annyit szeretem volna, hogy hiányozni fogsz és szeretlek. – sírta el magát.
- Jaj, anya én is nagyon, nagyon szeretlek. Vigyázz magadra. – tőröltem ki a könny cseppet a szememből.
- Szia Amy. – tette le a telefont. Aztán Lyna is beért és elindultunk a reptér felé. L.A. legynagyobb rep terére megyünk a L.A.X-ra.
***
Amikor már az út felét is megtettük, akkor a laptopomat bekapcsoltam és rá kerestem a Googlen Kriszre. Azért is mertem most meg nézni mert Lyn alszik. Sok mindent kiadot, de tudtam, hogy minden csak pletyka. Igaz amióta sztár lett én nem találkoztam vele, de az interneten szoktuk beszélni. Lyna nem tudja, hogy enyire jobba vagyok a testvérével, és nem kell félre érteni mi csak barátok vagyunk szigóruan, én se meg ő se érez a másik iránt semmit. Amikor láttam, hogy Lyna ébredezik akkor gyorsan kiléptem. Kikapcsoltam a laptopot és az ipodomon hallgatam a zenéket. Amikor is egy magyar dal szólalt meg. Krisztiántól a kép maradsz, nem kapcsoltam ki hanem magamba elkezdtem énekelni. Persze Lyn furcsán nézett rám.
- Te jó isten… - tépte ki a fülemből a fülhallgatót. - Hogy tudod ezt hallgatni?
- Jólvan Cathlyn most inkább ezt hanyagoljuk.
- Amanda Stone, mi a frász bajod van? – húzta fel a szemöldökét.
- Az a bajom, hogy te is és a bátyád is csak magatokra tudtok gondolni és elvárnátok tőlem, hogy válasszak. Hisz a bátyád utálja ha a rólad beszélek és te is ha róla beszélek. Nem tudjátok elfogadni ami történt ezért inkább utáljátok egymást én meg csak szívok emiatt. Nekem nagyon fontos vagy, már a húgom vagy, de a bátyáddal jóba vagyok nagyon. Nem mondtátok ki szó szerint, hogy inkább vele ne barátkozz, de tudom mire gondoltok. Te most éppen arra gondolsz, hogy mekkora hülye vagy. – nevettem el magam a végére.
- Igen az vagyok, szeretlek. – ölelt át Cath. Az út további részében iszonyatosan sokat nevetünk és aludtunk.
„Kedves utasok, kérjük a biztonsági öveket szíveskedjék becsatolni, a megszállást elkezdjük” Mondta a hangszoróból a női hang. Amikor leszálltunk Lynával felvettük a csomagjainkat és egy kocsi segítségével toltuk őket, hiszen fejenkét 7-8 hatalmas bőröndünk van és egy-egy kézi pogyász. Amikor egy srácot megláttunk, akinek a kezében egy papír volt amire ez volt ráírva: „Lyna és Amy” tudtam, hogy ő Pixa Kriszitán már mesélt róla. Lynnel oda sétáltunk és bemutatkoztunk.
- Szia Lyna vagyok, a bátyámmal laksz együtt. – húzta el a száját.
- Szia Amy. – én már valamivel kedvesebben köszöntem neki mint Lyna, de megtudom érteni őt is.
- A Krisztián és a Tomi klipet forgatnak de mondták hogy pár napig nálunk lesztek, és Tomi kiköltözik a nappaliba, hogy addig tudjatok a szobájába aludni. – mondta unottan.
- De mi igazán elalszunk a nappaliba is. – mondtam kedvesen.
- De ez így is jó. – vont válad Lyna. Láttom rajta, hogy nem túlságosan várja, hogy a bátyánál kell pár napig vagy hétig laknia. – De takarítást nem vállalunk, kint L.A-ben a saját házunkat alig tudtuk rendbe tartani. – nevetet Lyna.
- Beszélj csak a saját nevedbe, az én szobámba rend volt. – nevettem el a mondat végét.
*Catlyn szemszöge*
- Catlyn! Kelj fel, mert lekéssük a gépet. – ébresztett a legjobb barátnőm, Amy Stone. Az én nevem Catlyn Black. Amyvel kiskorunk óta a legjobb barátnők vagyunk. Egy hétnél tovább sose voltunk távol egymástól és most se leszünk, mert együtt költözünk Magyarországra. Énekelni szeretnénk mind a ketten, de nem olyan világhírű szinten. Ezért választottuk az aprócska országot. Amy 2 évvel idősebb nálam, vagyis ő 22 és meg 20 éves vagyok.
- Mennyi időm van elkészülni?- kérdeztem.
- Úgy negyed órád van még. A cuccok már a kocsiban. Blancáék meg várnak Budapesten. – Ó…tényleg…Blancáék tavaly mentek el. Ők táncművészeti suliba mentek. Blanca, meg Bianca. Ikrek. Őket pár éve ismertük meg egy bárban, amikor amatőrök léphettek fel. Amyvel énekeltünk. Bianca és Blanca pedig a háttértáncosok voltak. Azóta nagyon jóba vagyunk.
- Azt hiszem negyed óra alatt el tudok készülni. – kikeltem az ágyból, és a fürdőbe mentem. Letusoltam, felvettem a tegnap kikészített szerelésem, ami egy fekete cicanaciból, és egy kék hosszított felsőből állt, derekamra pedig egy vastagabb övet tettem. Felülre egy fekete bőrdzsekit vettem, cipőnek meg egy fekete magassarkút választottam. Kék kiegészítőket vettem fel, és a szokásos gyűrűimet. Szememet vastagon kihúztam feketével, hosszú szőke hajam kivasaltam. Összepakoltam a kézipoggyászom, majd indulásra készen voltam.
- Kisasszony áttérhetünk a magyar nyelvre? – tartotta karját Amy.
- Ohh…azt hiszem igen, bár már rég enm beszéltem magyarul. – nevettem, majd ezután már magyarul társalogtunk. Az apukám Magyarországon él. Nagynéném nevelt fel. Az anyukám a kishúgom születésekor meghalt. Ez akkor történt amikor 5 éves voltam. Húgom apukámmal él Budapesten, én pedig ideköltöztem LosAngelesbe, amit nem bánok. Nyaranta mindig elmegyek 2 hónapra Pestre, de olyankor vittem magammal Amyt, ezáltal mind a ketten tudunk magyarul. De már 2 éve nem voltunk. Van 2húgom, ebből egy féltesó. A valódi, az 15 éves, őt Dórinak hívják, a féltesóm, meg 3 éves, Ő Daniella….apa új feleségének a lánya. Jaj, és majdnem megfeledkeztem a bátyámról. Ő a magyar sztárvilág tagja. Mindenki Sp-ként ismeri. Hát…nekem nem jön be a stílusa, de ez van. Nem vagyunk igazán jóba, de ha már itt tartunk, ő 23 éves, és Amy nagy szerelme. Nagyon jóba vannak egymással. Nekem ezerszer jobban bejön a haverjának, Fluornak a stílusa. Igaz, vele még nem találkoztam. Együtt, élnek egy bérlakásban, valami Pixával. Majd szeretném megismerni őket is, hisz mind a zeneiparban dolgoznak.
- Ki jön ki értünk a reptérre? – kérdezte a barátnőm.
- Elvileg Krisztián. – barátnőm szeme felcsillant, én meg felsóhajtottam.
- Mi a bajod a testvéreddel? – kérdezte. Mindent tud rólam kivéve ezt, de itt az ideje.
- Miután anya meghalt, Krisz engem hibáztatott. Nem mondta el sose, csak annyit mondott, hogy az én hibám volt. Aztán Dórit kezdte hibáztatni, majd elköltözött otthonról. Nagyon kiakadt, hogy anya nincs többé. Mikor elköltözött, mindenkit mindennek elhordott, engem is emlegetett, hogy én elmenekültem. Dóri sírva hívott fel, hogy minden az ő hibája és bocsássak meg neki. Dóri többször is próbált öngyilkos lenni, és általában Krisz mentette meg, majd Dóritól, és apától bocsánatot kért, de engem fel se hívott. Kb. ennyi. – mondtam, de a végén már a könnyeimmel küszködtem. Nagyon hiányzik. Anya is és Krisz is, hisz azon a végzetes napom, kaptam egy hugit, de elveszítettem az édesanyám, és a bátyám is. Beletörődtem, hogy nincs anyám, és hogy csak fentről figyel engem, és soha nem ölelhetem meg nem mondhatom hogy szeretem, és nem puszilhatom meg. Nem tud leszidni, hogy nem tanultam tovább és ilyenek. És az sem tud idegesíteni, hogy mindenki azt mondja, hogy kiköpött édesanyám vagyok. Én erre büszke vagyok. A hangom, a külsőm, a viselkedésem. Tiszta anya. Lázadó típus vagyok, folyton bulizok, és nem kímélem az alkoholt se, de a méltóságom mindennél fontosabb.
*Amy szemszöge*
Hajnalban az ébresztő órám keltett fel, hiszen ma Magyarországba költözöm Lynával. Kikeltem az ágyból, bemásztam a fürdőbe és rendbe tettem magamat. Mindig én kellek fel előbb hisz Lyna elégé lusta, imád aludni. Barna hajamat kivasaltam, utána felkötöttem lófarokba. Szememet vékonyan kihúztam. Egy fehér nadrágot és egy vajszínű köttöt felsőt vettem fel, hiszen Mo.-ban most hideg van. Egy fekete magassarkúval és egy Prada táskával egészitettem ki. Egykét holmit még beraktam és indultam Lyna szobájába. Sejtettem még mindig alszik.
- Catlyn! Kelj fel, mert lekéssük a gépet. – Kiabáltam Lynának.
- Mennyi időm van elkészülni? – nyöszörgött Lyna.
- Úgy negyed órád van még. A cuccok már a kocsiban. Blancáék meg várnak Budapesten. – Mondtam ki. Kisétáltam a szobájából és megettem egy shaket. Közben megcsörrent a telefonom.
- Szia Kislányom. – Szólt bele anya kedvesen. Tudni kell édesanyámról, hogy New Yorkban egy híres főző műsort vezet, Alice Stone-nak hívják anyát. Nekem anya a példaképem és tudom elcsípett szöveg de értem ő anyi mindent tett, egyedül nevelt fel, mert anya 17 volt amikor terhes lett velem és egy rock star macája volt ezért az „apám” elhagyott minket.
- Szia Anya. – szóltam bele kedvesen.
- Csak annyit szeretem volna, hogy hiányozni fogsz és szeretlek. – sírta el magát.
- Jaj, anya én is nagyon, nagyon szeretlek. Vigyázz magadra. – tőröltem ki a könny cseppet a szememből.
- Szia Amy. – tette le a telefont. Aztán Lyna is beért és elindultunk a reptér felé. L.A. legynagyobb rep terére megyünk a L.A.X-ra.
***
Amikor már az út felét is megtettük, akkor a laptopomat bekapcsoltam és rá kerestem a Googlen Kriszre. Azért is mertem most meg nézni mert Lyn alszik. Sok mindent kiadot, de tudtam, hogy minden csak pletyka. Igaz amióta sztár lett én nem találkoztam vele, de az interneten szoktuk beszélni. Lyna nem tudja, hogy enyire jobba vagyok a testvérével, és nem kell félre érteni mi csak barátok vagyunk szigóruan, én se meg ő se érez a másik iránt semmit. Amikor láttam, hogy Lyna ébredezik akkor gyorsan kiléptem. Kikapcsoltam a laptopot és az ipodomon hallgatam a zenéket. Amikor is egy magyar dal szólalt meg. Krisztiántól a kép maradsz, nem kapcsoltam ki hanem magamba elkezdtem énekelni. Persze Lyn furcsán nézett rám.
- Te jó isten… - tépte ki a fülemből a fülhallgatót. - Hogy tudod ezt hallgatni?
- Jólvan Cathlyn most inkább ezt hanyagoljuk.
- Amanda Stone, mi a frász bajod van? – húzta fel a szemöldökét.
- Az a bajom, hogy te is és a bátyád is csak magatokra tudtok gondolni és elvárnátok tőlem, hogy válasszak. Hisz a bátyád utálja ha a rólad beszélek és te is ha róla beszélek. Nem tudjátok elfogadni ami történt ezért inkább utáljátok egymást én meg csak szívok emiatt. Nekem nagyon fontos vagy, már a húgom vagy, de a bátyáddal jóba vagyok nagyon. Nem mondtátok ki szó szerint, hogy inkább vele ne barátkozz, de tudom mire gondoltok. Te most éppen arra gondolsz, hogy mekkora hülye vagy. – nevettem el magam a végére.
- Igen az vagyok, szeretlek. – ölelt át Cath. Az út további részében iszonyatosan sokat nevetünk és aludtunk.
„Kedves utasok, kérjük a biztonsági öveket szíveskedjék becsatolni, a megszállást elkezdjük” Mondta a hangszoróból a női hang. Amikor leszálltunk Lynával felvettük a csomagjainkat és egy kocsi segítségével toltuk őket, hiszen fejenkét 7-8 hatalmas bőröndünk van és egy-egy kézi pogyász. Amikor egy srácot megláttunk, akinek a kezében egy papír volt amire ez volt ráírva: „Lyna és Amy” tudtam, hogy ő Pixa Kriszitán már mesélt róla. Lynnel oda sétáltunk és bemutatkoztunk.
- Szia Lyna vagyok, a bátyámmal laksz együtt. – húzta el a száját.
- Szia Amy. – én már valamivel kedvesebben köszöntem neki mint Lyna, de megtudom érteni őt is.
- A Krisztián és a Tomi klipet forgatnak de mondták hogy pár napig nálunk lesztek, és Tomi kiköltözik a nappaliba, hogy addig tudjatok a szobájába aludni. – mondta unottan.
- De mi igazán elalszunk a nappaliba is. – mondtam kedvesen.
- De ez így is jó. – vont válad Lyna. Láttom rajta, hogy nem túlságosan várja, hogy a bátyánál kell pár napig vagy hétig laknia. – De takarítást nem vállalunk, kint L.A-ben a saját házunkat alig tudtuk rendbe tartani. – nevetet Lyna.
- Beszélj csak a saját nevedbe, az én szobámba rend volt. – nevettem el a mondat végét.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)